Kulcsfontosságú a teljes értékláncon átívelő üvegházhatású gáz kibocsátás felmérése az éghajlatváltozás elleni küzdelemben

Az utóbbi években az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátás, mint számszerűsíthető környezeti teljesítménymutató világszerte és uniós szinten is egyre elterjedtebbé vált a vállalatok körében. Elindult a saját működésükből és tevékenységükből eredő ÜHG kibocsátás felmérése egy ÜHG leltár kialakításával, amelynek több szintje van: egyrészt a közvetlen működéshez kapcsolódó kibocsátás, másrészt hozzátartozik a teljes értékláncukban keletkező kibocsátás is, amely szükséges a működéshez. Az értékláncból eredő kibocsátások felmérése sokkal komplexebb és összetettebb az adatpontok azonosítása és mérése miatt, azonban a teljes körű ÜHG leltár kialakítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalatok fel tudják mérni és kezelni tudják az éghajlattal kapcsolatos tényleges és lényeges hatásaikat, kockázataikat és lehetőségeiket és azokra a területekre összpontosítsanak, ahol a legnagyobb kibocsátás csökkentést érhetik el. Jelenleg a kapcsolódó európai fenntarthatósági beszámolási standardben (European Sustainability Reporting Standards (ESRS)) is szerepel ennek a teljeskörű közzétételi elvárása is, vagyis a vállalatok számára kötelező lesz felmérni. 

Az ÜHG leltár szintjei 

A vállalati ÜHG leltár a szén-dioxid (CO₂) mellett más üvegházhatású gáz kibocsátását is tartalmaz, ilyen többek között a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N₂O), a fluorozott és perfluorozott szénhidrogének (HFC-k és PFC-k), a kén-hexafluorid (SF6) és nitrogén-trifluorid (NF3). 

A GHG Protocol egy nemzetközileg elismert és alkalmazott üvegházhatású gázkibocsátás számítására alkalmazott szabvány – amely a leggyakrabban alkalmazott a kibocsátások kalkulációja során – három hatókörbe (ún. Scope-ba) sorolja a kibocsátásokat, amelyek a következők: 

  • A Scope 1 hatálya alá tartoznak a vállalat tulajdonában lévő vagy általa ellenőrzött forrásokból (pl. gépjárművek, kazánok, kemencék) közvetlenül származó ÜHG-kibocsátások.    
  • A Scope 2 a vállalat által vásárolt energia (villamos energia, gőz és hő) előállításából származó közvetett kibocsátások tartoznak, amelyet a vállalat szervezeti határán kívüli létesítményekben termelnek (pl. közüzemi szolgáltató).  
  • A Scope 3 hatálya alá tartozó kibocsátások a vállalat tevékenységének következményei, de olyan forrásokból származnak, amelyek nem a vállalat tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak. Tehát ide tartoznak az upstream (beszállító) és a downstream (vevő) ellátási láncbeli kibocsátások.  
A Scope 3 szerepe növekszik a stratégiában és jelentéstételben  

A vállalat teljes működéséből eredő környezeti hatások megismeréséhez és ebben való elmozdulásban kulcsszerepet játszik a teljes értéklánc környezeti hatásainak ismerete. A Scope 3 kibocsátás azonosítása és mérése tud számszerűsíthető információt adni a környezeti dimenzió hatásáról, amely jelentős stratégiai kötelezettségvállalási lehetőséget hordozhat a vállalat számára a kibocsátáscsökkentési céljaik mentén. Olyan lehetőségeket, mint kulcsfontosságú operatív változástatásokról történő döntések meghozása, melyek befolyásolhatják a beszállítók és más értéklánc-partnerek kiválasztását, az anyagbevitelt, a beruházásokat, valamint a terméktípusokra és -tervezésre vonatkozó kiválasztásokat. 

Az ÜHG leltár kialakítása során a Scope 3 meghatározásához a Corporate Value Chain (Scope 3) Standard használata ad kiindulási alapot a GHG Protocol Corporate Accounting and Reporting Standard-re épülve. Ezt a sztenderdet azzal a céllal alkották meg, hogy a Scope 3-hoz tartozó követelmények és iránymutatások révén még teljesebbé és konzisztensebbé tegye a vállalatok értéklánc-tevékenységeiből származó közvetett kibocsátások elszámolását és jelentéstételét.  

Az ÜHG kalkuláció során az upstream (azaz a fogyasztóhoz való szállítást megelőző folyamatok) és a downstream (azaz elszállítástól kezdve a termék életciklusának végén történő kezeléséig történő folyamatok) tevékenységekből eredő Scope 3 kibocsátásokat is figyelembe kell venni. A 15 Scope 3 kategória közül csak a vállalat tevékenysége és működése szempontjából lényegeseket szükséges vizsgálni. A releváns kategóriákat az ÜHG leltárkészítési folyamat elején kell meghatározni, amelyet nagyban befolyásolja a vállat működése és iparági sajátosságai.  

A Scope 3 gyakran a kibocsátások legnagyobb részét fedi le a vállalatok számára. Akár a vállalat teljes kibocsátásnak 90%-át is kiteheti. Különösen igaz ez a pénzügyi szolgáltatási, építőipari és ingatlanfejlesztési, valamint a mezőgazdaság ágazatokra. Kivételként lehet felhozni a közlekedési szolgáltatókat és fuvarozókat, valamint az acél- és cementgyártást, amelyek nagy energiaigénye miatt, jelentősen kisebb a Scope 3 kibocsátások aránya.  

A Scope 3 kibocsátás közzététele egyre inkább elterjedt a fenntarthatósági jelentést készítő vállalatok körében. A CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) irányelv, a GRI (Global Reporting Initiative) és a CDP (Carbon Disclosure Project) is elvár Scope 3 ÜHG-kibocsátással kapcsolatos közzétételeket. A CSRD hazai implementációjával a számviteli törvénybe bekerülő fenntarthatósági jelentéstételi hatálya alá tartozó nagyvállalatoknak már a jelentés első évében szükséges lesz jelenteniük a Scope 3 kibocsátásukról amennyiben lényeges tématerületként azonosítják, a 750 fő alatti vállalatoknak pedig a szabályozói elvárás szerinti második évben kiadott fenntarthatósági jelentésükbe kell szerepeltetniük. 

Kihívások a Scope 3 kibocsátás meghatározása terén 

A Scope 3 kibocsátások olyan tevékenységekből származnak, amelyek nem a jelentést készítő vállalat tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, ezért a vállalatoknak várhatóan jelentős kihívásokkal kell szembenézniük az adatok gyűjtése és adatminőség biztosítása terén. A Scope 3-hoz tartozó adatgyűjtési kihívások közül az alábbiak emelendők ki:  

  • Az értéklánc-partnerektől való függés az adatszolgáltatás terén 
  • Korlátozott ráhatás az adatgyűjtési és -kezelési gyakorlatokra 
  • Kisebb mértékű ismeretek az adattípusokról, az adatokforrásokról és az adatminőségről 
  • Az elsődleges adatok hiánya miatt, nagyobb mértékű igény másodlagos adatokra 
  • Nagyobb mértékben szükséges támaszkodni feltételezésekre és modellezésre 

A bemutatott adatgyűjtési kihívások mind hozzájárulnak a Scope 3 leltár bizonytalanságához. A kitűzendő cél a vállalatok számára olyan minőségű és részletességű adatok gyűjtése, amelyek kellő mélységű információval szolgálnak az adott vállalat számára releváns Scope 3 kategóriákkal kapcsolatban, valamint megbízható adatokat biztosítanak az érintettek számára is. A vállalatok például törekedhetnek arra, hogy meghatározzák a Scope 3 tevékenységek egymáshoz viszonyított nagyságrendjét az értékláncban, vagy arra, hogy azonosítsák az értéklánc mely elemeinél lehetséges a kibocsátások csökkentése, adott esetben az érintettek bevonásával.   

Az adatminőség ellenőrzésének megkönnyítése érdekében a vállalatoknak olyan rendszereket és folyamatokat szükséges kialakítaniuk, amelyek dokumentálják az adatgyűjtés folyamatának lépéseit és a belső ellenőrzési és jóváhagyási köröket, valamint amelyek lehetővé teszik az ÜHG leltár elkészítését a kezdetektől a végső jelentésig.  

A KPMG segítséget tud nyújtani a piaci szereplőknek abban, hogy azonosítsák a számukra lényeges Scope 3 kategóriákat, valamint, hogy meghatározzák a legmegfelelőbb számítási módszertanokat a jelenleg rendelkezésre álló adataik alapján. Továbbá, támogathatja az adatgyűjtési folyamataik fejlesztését. A KPMG célja, hogy szakmai támogatást nyújtson a piaci szereplőknek az ÜHG leltár elkészítésében, és a jelentéskészítési folyamatok változó szabályozási környezettel való harmonizálásában. 


Írta

Olvass tovább