Kellő vagy korlátozott bizonyosság? Avagy milyen tanúsítvány áll a fenntarthatósági jelentés mögött

A fenntarthatósági jelentési követelmények világszerte tapasztalható szigorodása mellett érdemes figyelmet szentelni a jelentésekhez kapcsolódó tanúsítási munkának is, amivel végső soron erősíthető a közzétett információ hitelessége. Számos félreértés és tévhit kering e kérdésben, így ebben a bejegyzésben a legalapvetőbb – egyúttal legfontosabb – tudnivalókkal foglalkozunk.

A jelentésben szereplő információkról két szinten nyerhetünk bizonyosságot. Az első szint a korlátozott bizonyosság, amely a kellő bizonyossághoz képest alacsonyabb szintű bizonyosságot ad, azonban ugyanazon vizsgálati módszerekből táplálkozik. A korlátozott bizonyosságot nyújtó jelentés már indikatív a piaci szereplők számára a tekintetben, hogy nem jutott a vizsgálatot végzők tudomására olyan információ, ami kétséget vetne fel azzal kapcsolatban, hogy a fenntarthatósági jelentésben közölt információk minden lényeges tekintetben összhangban vannak az alkalmazandó követelményekkel (jelentéstételi sztenderdekkel). A kellő bizonyosság ennél magasabb szintű, a pénzügyi beszámoló könyvvizsgálatához hasonló erősségű bizonyosságot nyújt arról, hogy a közzétett információk lényeges hibás állítástól mentesek. Mindkét bizonyosság foglalkozik a csalási kockázattal, így a zöldremosás (greenwashing) kérdésével is, így erősítheti a piaci szereplők bizalmát a vállalkozás üzleti gyakorlatai iránt.

A jelenleg hatályos EU-s jogszabályok értelmében az ESRS1-ek szerint jelentő vállalkozásoknak már a kezdetektől szükséges a korlátozott bizonyossági szintű független jelentést megszerezniük, amit idővel a kellő bizonyosság válthat majd fel. Ami az International Sustainability Standards Board (ISSB) fenntarthatósági sztenderdjeit (IFRS® Sustainability Disclosure Standards) illeti, minden ország maga döntheti el, hogy a jogalkotó mit ír elő kötelezőként. Mindezzel párhuzamosan az Amerikai Egyesült Államokban is folyamatban van a fenntarthatósági közzétételi szabályozás. Azokban az esetekben is, amikor nem jogszabályi kötelezettség a fenntarthatósági jelentés tanúsítása, vagy az egész jelentéstétel önkéntes alapon történik, érdemes megfontolni, hogy a jelentést olvasók, illetve az abban szereplő információkat felhasználók milyen igényeket támasztanak a vállalkozás közzétételeivel szemben és annak alapján mérlegelni, milyen tanúsítás társuljon a jelentéshez.

A másik oldalról lényeges ugyanakkor az is, hogy a felhasználók tisztában legyenek azzal és értsék, milyen bizonyossági szintű riportot olvasnak és mire terjed ki a bizonyossági jelentés hatóköre, ennek hiánya ugyanis számos félreértést szülhet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a korlátozott bizonyosság esetén a vizsgálatot végzőnek nagyobb a mozgástere, hogy eldöntse, milyen eljárásokat és milyen mélységben végez el, illetve mennyi bizonyítékot gyűjt a következtetése levonásához, sőt, arra sincs sablon formátum, hogy ezt hogyan és milyen terjedelemben mutatja be a kiadott jelentésében. Ahhoz, hogy a jelentések célt érjenek, kulcsfontosságú, hogy az egyes megbízásokat homogén és konzisztens módon végezzék a bizonyossági szolgáltatást nyújtók, és ezáltal egymással érdemben összehasonlíthatóak legyenek a jelentéseik. Így valamennyi szereplő közösen osztozik abban a végső felelősségben, hogy a piacon hiteles információkat tegyenek közzé, azokat az információkat érthetően mutassák be, beleértve az információk tanúsítását is, valamint tudják is értelmezni a leírtakat. Így biztosítható, hogy felelős fenntarthatósági döntések szülessenek.

 

Hivatkozás:

1 European Sustainability Reporting Standards

 

Forrás:

‘ISSBTM’ is a Trade Mark and ‘IFRS®’, ‘IASB®’ are registered Trade Marks of the IFRS Foundation and are used by KPMG under licence subject to the terms and conditions contained therein. Please contact the IFRS Foundation for details of countries where its Trade Marks are in use and/or have been registered.


Írta

Olvass tovább