UNFCCC és COP28 – melyek a legfontosabb eredmények?

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (United Nations Framework Convention on Climate Change – UNFCCC) egy nemzetközi szerződés, amelyet 198 részes fél (197 állam és az Európai Unió) ratifikált. Az egyezmény 7. cikkelye létrehozta a Felek Konferenciáját (Conference of the Parties – COP), az egyezmény legfőbb testületét, amely minden évben összegyűlik az egyezmény és az abban foglalt éghajlatvédelmi célok hatékony végrehajtásának támogatására. A COP platformként szolgál az éghajlatváltozás káros hatásainak mérséklésével és az azokhoz való alkalmazkodással kapcsolatos információcserére, valamint arra, hogy a részes felek kompromisszumokat kössenek a célok megvalósítása érdekében.

Az idei COP28 november 30. és december 12. között zajlott, és a tárgyalások legfontosabb eredményeként az államok megállapodtak az “Első globális helyzetfelmérés” („First global stocktake”) határozatban. A megállapodás több fontos és újszerű nyilatkozatot tartalmaz az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban, amire tekintettel történelmi jelentőségűként is hivatkoznak rá.

Egyrészt rögzíti, hogy fontos az energiarendszerekben a fosszilis tüzelőanyagokról való igazságos, rendezett és méltányos átállás, hogy a tudománynak megfelelően 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást. Az ilyen típusú tüzelőanyagok – szén, kőolaj és földgáz – feltehetően az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának több mint 75 százalékáért felelősek. Az idei az első olyan COP-határozat, amely kimondja, hogy az éghajlati célok eléréséhez szükséges az ezekről való átállás.

Másrészt, a nulla és alacsony kibocsátású technológiák felgyorsításának fontosságának hangsúlyozásakor a megállapodás kifejezetten utal az atomenergiára mint technológiára is. Ez szintén mérföldkőnek tekinthető, mivel korábban a COP nem vállalt semmilyen kötelezettséget az atomenergiával kapcsolatban, és annak energiaátalakításban betöltött szerepét gyakran vitatják nemzetközi fórumokon.

A megállapodás elismeri a 2030-ig történő előrelépés fontosságát is, így más ambiciózus, rövidebb távú célokat is megfogalmaz. Ilyen például a nem szén-dioxid jellegű kibocsátások, különösen a metánkibocsátás csökkentésének felgyorsítása, a megújuló energiakapacitás globális szinten való megháromszorozása, valamint az energiahatékonyság javulásának globális átlagos éves ütemének megduplázása. A megállapodás felszólítja a feleket, hogy nemzeti szinten meghatározott módon járuljanak hozzá ezekhez a globális erőfeszítésekhez.

A 2050-re és 2030-ra vonatkozó célkitűzések tükrözik az EU regionális éghajlatpolitikai céljait, amelyek elsősorban a 2050-re nettó nulla kibocsátás elérését célzó Zöld Megállapodásban, valamint a “Fit for 55” jogalkotási csomagban jelennek meg. A Fit for 55 jogalkotási csomag az erőfeszítés-megosztási rendeletet is magában foglalja, amely 2030-ra 40%-os uniós szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátáscsökkentési célt tűz ki. A COP28 Első globális helyzetfelmérésről szóló megállapodásában említett célok tehát összhangban vannak az uniós célokkal, kiterjesztve azt a globális közösségre. Ez azt jelzi, hogy az uniós jogalkotási fejlemények követése hozzájárulhat a globális éghajlatvédelmi tendenciák és az e célok elérését célzó nemzetközi jogszabályok megértéséhez is.

Az Első globális helyzetfelmérés elfogadása mellett az államok pénzügyi kötelezettségvállalásokat is bejelentettek az éghajlatváltozás finanszírozásához való hozzájárulásra. Vállalásokat tettek a Green Climate Fund, a Least Developed Countries Fund és a Special Climate Change Fund tekintetében is.

A COP28 fejleményei azt mutatják, hogy kihívást jelentő, de szükséges változások előtt állunk, amelyek kétségtelenül nagy hatással lesznek valamennyiünk mindennapi életére, és új szabályozások formájában fognak megjelenni, amelyek betartása kulcsfontosságú lesz az elkövetkező évtizedekben.


Írta

Olvass tovább