Az utóbbi két évben a különböző szabályozói törekvések és piaci elvárások megjelenésével már körvonalazódni látszik, hogy a nem-pénzügyi jelentések valamilyen választott keretrendszer szerinti önkéntes közzététele véget ér, és a vállalatok nagy részének a közeljövőben kötelezően kell riportálnia az ESG különböző dimenzióival kapcsolatos információkat.
Az új korszak 2023. június 26-án be is köszöntött, amikor az ISSB (International Sustainability Standards Board) kibocsátotta két fenntarthatósági jelentéstételi sztenderdjét (IFRS® Sustainability Disclosure Standards[1]), a befektetőközpontú fenntarthatósági jelentések olyan globális kiindulópontjaként, amelyre a helyi joghatóságok is építhetnek. Ez a kulcsfontosságú mérföldkő a nem-pénzügyi jelentések magas színvonalú, kötelező közzététele felé történő elmozdulásban egy újabb nyomós indok a vállalatok számára, hogy felkészüljenek a közelgő, akár már 2025-ben jelentkező kihívásokra, hiszen a sztenderdeket már 2024-től alkalmazni kell az azokat implementáló országokban.
Az ISSB nem a nulláról kezdte ezeknek a sztenderdeknek a kidolgozását – a már meglévő TCFD[2] és SASB[3] szabványokon alapulnak, ugyanakkor az ISSB elkötelezett amellett, hogy együttműködjön más sztenderdalkotókkal is, például a Global Reporting Initiative-vel (GRI). Ez azt a célt szolgálja, hogy új, befektetőközpontú sztenderdjei kiegészítsék és kompatibilisek legyenek a már meglévő, önkéntesen alkalmazható GRI-szabványokkal – amelyek az érintettek szélesebb körének információs igényeit szolgálják ki.
Az ISSB szorosan együtt dolgozik más szabályozókkal is, hogy a közeljövőben megjelenő, kötelező nem-pénzügyi jelentéstételi szabályrendszerekkel egyfajta „átjárhatóságot”, konzisztenciát is teremtsen – itt elsősorban az európai uniós CSRD rendelet értelmében várhatóan 2023 augusztusában kihirdetésre kerülő, EFRAG[4] által kidolgozott ESRS[5]-ekre gondolunk, mivel hazánkban a legtöbb vállalatot ez a kötelező jelentéstételi szabályrendszer fogja érinteni.
Ezen a ponton vélhetően több vállalat is felteszi magának a kérdést: melyik sztenderdet alkalmazva készítsek fenntarthatósági jelentést? Ha az ISSB sztenderdeket alkalmazom, akkor vajon megfelelek az európai uniós közzétételi követelményeknek? Egyáltalán miben különböznek ezek a keretrendszerek?
Az ISSB sztenderdek ESRS-ekkel való interakciójáról egyelőre keveset tudni, bár bizonyos hasonló megközelítések már látszanak. Például az ISSB sztenderdek – a TCFD-re épülve – hasonló struktúrában várják el a fenntarthatósági információk közzétételét, mint az ESRS-ek: vállalatirányítás (governance), stratégia (strategy), kockázatkezelés (risk management), mérőszámok és célok (metrics and targets). Ennek mentén az ESRS tervezetek 4. számú melléklete[6] tartalmaz egy TCFD-ESRS összevetést is, amely jó kiindulópontként szolgálhat az ISSB tervezettel való összehasonlításhoz. Különbség viszont, hogy az ISSB sztenderdek egyelőre a klímakockázatokkal kapcsolatos közzétételekre vonatkozóan tartalmaznak követelményeket (IFRS S2), az ESG többi aspektusáról az általános sztenderd (IFRS S1) alapján kell egyelőre riportálni, ezek a témaspecifikus elvárások a későbbiekben kerülnek kidolgozásra.
További eltérés a két keretrendszer között a materialitás, lényegesség koncepciójában is fellelhető. Az ESRS-ek szerint kettős lényegességi felmérés alapján kell meghatározni a lényeges témákat, ennek két dimenziója a hatáselemzés (milyen hatást gyakorol a vállalat az E, S és G területeken és a különböző ESG témák milyen hatással vannak a vállalatra) és a pénzügyi lényegesség vizsgálata. Az ISSB sztenderdek ehhez képest azt várják el, hogy a gazdálkodó egységeknek azokat a fenntarthatósági kockázatokkal és lehetőségekkel kapcsolatos információkat kell közöljék, amelyek észszerűen várhatóan befolyásolják a gazdálkodó egység kilátásait. Az információk lényegességét ebben a szemléletben aszerint kell megítélni, hogy ezen információk elhagyása, hibás közlése vagy elfedése várhatóan befolyásolja-e az általános célú pénzügyi jelentések elsődleges felhasználóinak döntéseit.
Az alkalmazást illetően egy dolog biztos: az, hogy a magyar társaságoknak melyik keretrendszer alapján kell riportálniuk, elsősorban attól függ, hogy az EU, majd Magyarország ezeket hogyan fogja implementálni a jogalkotásába. Vajon hasonló módon, mint az IFRS-eket, amelyek a pénzügyi kimutatások elkészítésének egységes keretéül szolgálnak? A legvalószínűbb az, hogy megtartják a CSRD tervezetben már szereplő „ekvivalencia kivételt”, amely azt mondja, hogy az Európai Tanács hatáskörébe tartozik kijelölni olyan egyéb fenntarthatósági jelentéskészítési keretrendszereket, amelyeket elfogad a CSRD-vel „egyenértékűként”. Ez azt jelentené, hogy akár más keretrendszerek alapján készülő fenntarthatósági jelentés közzétételével is teljesíthetnék a vállalatok a CSRD-nak való megfelelést, viszont a sztenderdtervezetek alapján még nem látjuk, melyek ezek a keretrendszerek, hogy az ISSB is ilyen lesz-e; lesz-e esetleg olyan, hogy elfogadja az ISSB alapján készült jelentéseket, és adott esetben még néhány plusz közzétételt definiál. Ezekre a kérdésekre akkor lesznek egzakt válaszaink, ha a végleges ESRS-eket kihirdetik.
Amit ezen a ponton a vállalatok tehetnek, hogy elkezdik a nem-pénzügyi beszámolási kontrollokat, rendszereket és folyamatokat összhangba hozni a pénzügyi jelentéskészítés minőségével. Ez viszont időbe telik, ezért nagyon fontos, hogy a kezdőlépés mielőbb megtörténjen. Most van itt a tökéletes alkalom, hogy a felkészülés felgyorsuljon, és elinduljanak a vállalatok a megvalósítás útján.
Látogasson el ESG jelentéskészítéssel kapcsolatos weboldalunkra a további részletekért!
[1] IFRS S1 General Requirements for Disclosure of Sustainability-related Financial Information and IFRS S2 Climate-related Disclosures.
[2] Task Force on Climate-related Financial Disclosures
[3] Sustainability Accounting Standards Board
[4] European Financial Reporting Advisory Group
[5] European Sustainability Reporting Standards
[6] Appendix IV – TCFD Recommendations and ESRS reconciliation table
Bővebb profil
