A greenwashinggal szembeni egyre szigorúbb jogalkotói és jogalkalmazói fellépést a jogszerűen működő vállalkozásoknak is érdemes figyelemmel kísérniük, hogy akaratlanul se tanúsítsanak olyan magatartást, amely greenwashingnak minősülhet. Mivel a greenwashing egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményez mind az EU, mind a hazai piacon, a hatóságok is kiemelt figyelmet fordítanak a jelenség visszaszorítására. Az egzakt definíció hiánya és a vizsgált esetek alapján megállapítható, hogy amennyiben egy vállalkozás a környezetre gyakorolt pozitív hatást kiemelő marketinggyakorlatot folytat, azt csak úgy teheti meg, ha az állítása nem túlzó, nem generális, bizonyítékokkal alátámasztható és nem félrevezető.
Továbbra is növekszik a fogyasztók igénye a környezetbarát termékek és a fenntarthatóbb előállítási- és termelési folyamatokat alkalmazó szolgáltatók iránt, ezért egyre gyakrabban találkozhatunk a „zöld”, „fenntarthatóbb” vagy „újrahasznosított anyagokból készült” megjelölésekkel. Ezt a trendet használják ki azok a vállalkozások, akik zöldebbnek tüntetik fel magukat, mint amilyenek a valóságban, így kialakítva a „greenwashing” gyakorlatát. Szakértőink az alábbi cikkükben összefoglalják a greenwashing főbb tényezőit és eddigi tanulságait a GVH döntései, valamint az EU-s gyakorlat alapján.
Mit is jelent a greenwashing?
Greenwashingnak nevezzük, amikor egy terméket vagy szolgáltatást környezetbarátnak álcáznak, miközben az valójában minimális vagy semmilyen pozitív hatást sem gyakorol a környezetre. Nincs taxatív felsorolása annak, hogy miként valósul meg vagy milyen állításokat foglalhat magában a jelenség. Azonban ide sorolhatók lehetnek a hamis vagy félrevezető zöld állítások, megtévesztő adatok vagy csomagolások, a túlzó reklámok gyakorlata, manipulált kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala, illetve a jogszabályi kötelezettség önkéntes vállalásként való feltüntetése is. A „zöld állítás” vonatkozhat a termék összetételére, az előállítási folyamatára, a jövőre vonatkozó vállalásokra, de akár megvalósulhat összehasonlító és piacelsőségi állítások útján is.
A greenwashing kérdéskörét tovább árnyalja az olyan újabb gyakorlatok megjelenése, mint például a „future washing” és a „green-hushing”, amelyek szintén jogellenesnek minősülhetnek.
- A „future washing” az a jelenség, amikor egy vállalkozás a közeli jövőjére vonatkozó zöld állítást tesz annak érdekében, hogy környezetbarátnak tűnjön, azonban ezek a célok nem teljesülnek. Future washing-nak minősülhet például az, amikor egy vállalkozás azt állítja, hogy 2025-re 50%-kal kevesebb CO2-t fog kibocsátani, azonban nem tesz tényleges lépéseket ennek elérése érdekében, csupán a marketingjében tünteti fel ezt a célkitűzést.
- Ezzel szemben a „green-hushing” a vállalatok fenntarthatósági céljainak szándékos elhallgatását jelenti, így elkerülve azt, hogy greenwashing jelzővel illessék őket, mely hírnévromlással és jogi következményekkel is járhat. Míg egyes vélemények szerint a green-hushing célja maga a greenwashing elkerülése, addig más szakértők szerint az éppen a greenwashing egyik innovatív példája, hiszen a vállalatok szándékosan nem rendelkeznek olyan, a nyilvánosság számára elérhető mércével, mellyel igazolni tudnák, hogy a környezet érdekében cselekszenek.
Mi alapján minősül a greenwashing jogsértőnek?
A Fogyasztóvédelmi Törvény értelmében tilos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatása. Amikor a fogyasztó megtévesztő képet kap a kínált termékről, úgy egyértelműen torzul a fogyasztói magatartása is. Tisztességtelennek minősül továbbá az a kereskedelmi gyakorlat is, mely a Fogyasztóvédelmi Törvény ún. „feketelistás” mellékletében fel van sorolva. Ezeket a tilalmakat a GVH döntései töltik ki tartalommal, melyeket az alábbiakban összegzünk.
A GVH joggyakorlata
A GVH 7 millió forint versenyfelügyeleti bírságot szabott ki egy szolárium franchise-ra. A Fogyasztóvédelmi Törvény alapján, ha a reklámozó valamilyen állítást tesz, igazolnia kell állítása valóságtartalmát. Nem felelt meg azonban ennek a követelményének, amikor egy szolárium franchise a termékét a „zöldbio”, „bio”, „természet erejével” állítások együtt alkalmazásával reklámozta, melyekhez egészség javító hatást (pl. „segíti a kalcium beépülését”, „jobban mozognak az ízületek”) társított anélkül, hogy ezeket alá tudta volna támasztani. A kereskedelmi gyakorlatot sértőnek minősítette a GVH egy fogászati rendelő azon állítását, amely „EcoEngage” jelző használatával környezetbarát rendelőnek tüntette fel magát, de az erre vonatkozó konkrétumokat nem jelölte meg.
Amellett, hogy a vállalkozásoknak igazolniuk kell állításaik valóságtartalmát, lehetőséget kell biztosítaniuk a fogyasztók számára, hogy az állítások valódiságáról maguk is meggyőződhessenek. A fenntarthatóság szempontjából vásárló csalogató kifejezések akár a termék összetételével (pl. „újrahasznosítható”, „újrahasznosított”, „újratölthető”, „mentes”, „organikus”, „bio”), akár az előállítási folyamattal (pl. „a napenergia felhasználása által megtakarított költségek”), akár a jövőre vonatkozó állításokkal is (pl. „lebomló”) összefügghetnek, de minden esetben vizsgálni kell a többi körülményt is, hogy ezen állítások valóban megállják-e a helyüket. Nem lehet például egy terméket újratölthetőnek nevezni azért, mert otthon még fel lehet használni, és lebomlónak sem nevezhető a termék, ha annak lebomlása közben olyan anyagok szabadulnak fel, melyek károsak a környezetre.
A versenyjogban is megjelenik a greenwashing jelensége. A GVH 30 millió forintos bírságot szabott ki a hulladékkezelési díj bevezetése kapcsán három nagy elemgyártó cégre, tekintettel arra, hogy fenntarthatósággal kapcsolatos érvelésük nem volt kellően megalapozott. A GVH nyitott a fenntarthatósági érvelésre, ugyanakkor ez nem lehet elnagyolt, érdemi indokolás és alátámasztás nélküli. Egy elnagyolt védekezési stratégia azt az érzetet kelti, hogy egy kartell résztvevői a jogsértést zöld célokkal kívánják „tisztára mosni”, ez pedig a greenwashing kategóriába tartozik.
A GVH azt várja el a vállalkozásoktól, hogy:
- világos, közérthető nyelvezettel,
- valós, pontos, egyértelmű, konkrét üzenettel,
- túlzás, többértelmű, félreérthető és általánosító fogalmazás elkerülésével,
- igazolt és helytálló tartalommal,
- a legfrissebb kutatási eredményekre való hivatkozással, illetve
- hiteles és ellenőrizhető tanúsító címkékkel, ábrákkal reklámozzák termékeiket.
EU kitekintés
A greenwashing az európai szabályozók figyelmét is felkeltette. Az EU Bizottság 2020-as kutatása szerint az EU-ban vizsgált környezetre vonatkozó zöld állítások 53,3%-a félrevezető vagy megtévesztő.
2021-ben az EU Bizottsága 875 millió eurós bírságot szabott ki német autógyártókra, mert azok egyeztették a károsanyag-kibocsátási műszaki szabványaikat, megakadályozva, hogy létrejöhessen és megjelenjen a piacon egy környezetbarátabb technológia. Az uniós gyakorlat alapján azonban jogellenes, ha a vállalkozások hátráltatják a környezetkímélőbb és innovatív műszaki sztenderdek megjelenését.
Az EU Bizottság 2023. március 22-én közzétett egy rendelettervezetet a greenwashing megfékezésére. A rendelettervezet hatálya kiterjed minden olyan önkéntes állításra, amely egy termék, szolgáltatás vagy maga a kereskedő környezeti hatásaira, szempontjaira vagy teljesítményére vonatkozik. A tervezet célja, hogy a fogyasztók valóban jó minőségű áruhoz jussanak hozzá, és biztosak lehessenek abban, hogy ha valami zöldnek van feltüntetve, az valóban az is. A Bizottság szerint jelenleg több, mint 230 különböző zöld címke létezik, mely bizonyítottan zavart és bizalmatlanságot okoz a fogyasztók körében. Az ilyen címkék elszaporodásának megfékezése érdekében nem lesz megengedett az új nyilvános címkézési rendszerek megjelenése, kivéve, ha azokat uniós szinten fejlesztették ki. Valamennyi új címkének a már korább címkéknél nagyobb környezetvédelmi ambíciót kell mutatnia és megbízhatónak, átláthatónak, függetlenül ellenőrzöttnek és rendszeresen felülvizsgáltnak kell lenniük. Bizonyos állítások tekintetében – mint például az uniós ökocímke vagy a bioélelmiszer-logó – a jelenlegi jogszabályok már biztosítják, hogy ezek a szabályozott állítások megbízhatóak legyenek. A rendelettervezet jelenleg az EU törvényhozó szervei előtt vár elfogadásra.
Források:
2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról
2008. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
AT.40178 Car Emissions
https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_23_1692
https://www.dw.com/en/greenwashing-how-the-eu-is-seeking-to-address-false-claims/a-65677408
Bővebb profil
