A gyártók és forgalmazók kereskedelmi kapcsolataiban a kizárólagos kikötések alkalmazása bevett gyakorlatnak minősül, azonban érdemes óvatosnak lenni, ugyanis ezen megállapodások magas versenyjogi kockázatokat hordoznak. Jelen cikkünkben a gazdasági erőfölényben lévő vállalatok által alkalmazott kizárólagossági megállapodások versenyjogi megítélését ismertetjük.
A kizárólagossági megállapodások jogi háttere
Fontos már rögtön az elején leszögezni, hogy a gyakorlatban milyen jellegű kikötések minősülnek kizárólagossági megállapodásoknak. Kizárólagossági megállapodás egy vagy több fél megállapodása arról, hogy korlátozzák a másokkal folytatott üzleti tevékenységét, akár a másik fél által nyújtott előny ellenében. Ide sorolhatók például a túlzott mértékű árengedmények alkalmazása, tiltó kikötések a versenytársaktól való beszerzésre, áru/szolgáltatás kizárólag egy adott vállalkozástól való beszerzésének meghatározása kedvezmények/kifizetések ellenében, vagy hűségkedvezmények biztosítása.
Amennyiben egy kizárólagos kikötést alkalmazó vállalkozás erőfölényes helyzetben van, versenyjogi kockázatoknak való kitettsége meglehetősen magas. Önmagában azonban az a tény, hogy egy vállalkozás erőfölényes helyzetben van, még nem teremt jogszerűtlen helyzetet, pusztán azt jelenti, hogy a vállalkozásnak bizonyos többletkövetelményeknek kell megfelelnie.[1]. Ezen vállalkozások piaci erejükből adódóan különös felelősséggel tartoznak azért, hogy magatartásuk ne csorbítsa és torzítsa a hatékony versenyt a belső piacon.[2] Versenyjogsértő ugyanis, ha egy vállalkozás olyan megállapodásokat köt, illetve olyan piaci stratégiákat alkalmaz, amelyek alkalmasak lehetnek a versenytársak piacról való kizárására. Miután a vállalkozás meggyőződött arról, hogy kikötései megfelelnek a fentiekben kifejtett piaci helyzetéből adódó kritériumoknak, biztosítania kell, hogy kizárólagos kikötései ne minősüljenek versenykorlátozó megállapodásnak.[3]
Nem minden kizárólagossági kikötés minősül ugyanis versenyjogsértőnek. Nem jogszerűtlenek azok a kizárólagossági megállapodások, amelyek hozzájárulnak az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához és egyben lehetővé teszik a fogyasztók méltányos részesedését a belőlük eredő előnyből. Mindezen kivételek gyakorlati alkalmazása nem róhat olyan korlátozásokat az érintett vállalkozásokra, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek és nem teheti lehetővé ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.[4]
Kizárólagossági megállapodások a joggyakorlatban
A kizárólagossági megállapodások megítélése folyamatosan változik. Kezdetben a hatóságok merev formalitással közelítették meg az erőfölényben lévő vállalkozások kizárólagossági kikötéseinek megítélését, melyeket automatikusan, természetükből adódóan versenykorlátozónak minősítettek. Ezt a korszakot meghatározta a F. Hoffmann-La Roche ítélet[5], amely kimondta, hogy ha egy vállalkozás, amely erőfölénnyel rendelkezik a piacon, kötelezettségvállalást vagy ígéretet kér a vásárlóitól szükségleteik egészének vagy jelentős részének kizárólagos beszerzésével kapcsolatban, az erőfölénnyel való visszaélést jelent. Ezen visszaélés megállapítható függetlenül attól, hogy a vásárlók önkéntesen vállalták ezt a kötelezettséget vagy az árengedmény kompenzálását szolgálta, mert a hasonló jellegű kizárólagossági kikötések természetüknél fogva erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek.
Az Intel kontra Bizottság ügyben[6] egy új megközelítés kialakulása figyelhető meg. Az Intel ügyben megállapításra került, hogy bár a kizárólagossági kikötések jellegüknél fogva jogos aggályokat keltenek, a versenytársak kiszorítására való képességük nem automatikus.[7] A hatóságnak a jogsértés minősítésének szakaszában meg kell győződnie arról, hogy a kikötések az adott ügy körülményei között ténylegesen alkalmasak arra, hogy a vállalkozáshoz hasonló hatékony versenytársakat kizárják a piacról. Ezzel az Intel ügy kimondta, hogy önmagában az a tény, hogy egy kizárólagossági kikötést egy erőfölényben lévő vállalkozás alkalmaz, nem elegendő az erőfölénnyel való visszaélés megállapításához.[8]
Kiemelendő az EUB egyik 2023 januári döntése[9], melyben az EUB az Unilever kizárólagos jégkrémforgalmazási megállapodásait vizsgálta. Az ügy egyik érdekessége, hogy a visszaélés nem magának az Unilevernek, hanem forgalmazóinak magatartásából eredt, akik kizárólagossági kikötéseket állapítottak meg az értékesítési pontok üzemeltetői számára. Míg az olasz versenyhatóság szerint az Unilever piaci stratégiája kirekesztő volt, és akadályozhatta versenytársai növekedését, addig az Unilever azzal érvelt, hogy nem vonható felelősségre az állítólagos magatartásért, mivel azt a független forgalmazók hajtották végre. Az EUB megállapította, hogy amennyiben a kizárólagossági kikötést forgalmazói rendszeren keresztül alkalmazzák, és megállapítható, hogy a kikötésekről az erőfölényben lévő vállalkozás egyoldalúan döntött, az ilyen kikötések forgalmazók általi alkalmazását az erőfölényben lévő vállalkozásnak kell betudni. Ez azzal a gyakorlati következménnyel jár, hogy harmadik felek visszaélésszerű magatartása akkor is betudható az erőfölényben lévő vállalkozásnak, ha e harmadik felekkel nem állnak semmilyen vállalati kapcsolatban. Az EUB ezzel elhatárolódott a korábbi megközelítéstől, megerősítve, hogy a hatóságoknak érdemben is értékelniük kell a védekező vállalkozás által benyújtott valamennyi bizonyítékot.
A kizárólagossági kikötések gyakorlatának felülvizsgálata
A kizárólagossági kikötések és a versenyjog komplex viszonyrendszere miatt a Bizottság jelenleg felülvizsgálja a 2008-ban közzétett Iránymutatását[10]. A felülvizsgálat célja egy várhatóan 2025-ben hatályba lépő új Iránymutatás kidolgozása, mely változásokat vezetne be többek között a versenykorlátozás, a versenytárs megítélése és az érintett piacra gyakorolt hatás mérése tekintetében.
Összességében az erőfölényben lévő vállalatoknak továbbra is jelentős megfelelési kockázatként kell kezelniük az olyan kizárólagossági kikötéseket, amelyek előírják a vevők számára, hogy ne vásárolják meg vagy ne forgalmazzák a versenytársak termékeit az EU-ban. Jelen joggyakorlat azonban nagy mozgásteret biztosít az erőfölényben lévő vállalkozások számára annak bizonyítására, hogy az általuk kötött kizárólagossági kikötéseknek nincs versenykorlátozó hatásuk. Az erőfölény önmagában nem jogellenes, azonban az erőfölénnyel való visszaélés igen, ezért az erőfölényben lévő vállalkozásoknak óvatosan kell eljárniuk annak érdekében, hogy ne zárják ki azt a piacot, ahol erőfölényben vannak. Ez azonban nem jelenti azt – amint a fentiek is bizonyítják -, hogy az állítólagos visszaélést vizsgáló versenyhatóságok következtetéseket vonhatnak le anélkül, hogy figyelembe vennék a vállalkozás által a saját maga védelmében benyújtott bizonyítékokat.
Amennyiben bármilyen kétsége merülne fel a megállapodásai versenyjogi megfelelőségével kapcsolatban, kérjük, forduljanak hozzánk bizalommal.
__
[1] EUMSZ 102. cikk: A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.
[2] 1983. november 9‑i Nederlandsche Banden‑Industrie‑Michelin kontra Bizottság ítélet, 322/81, EU:C:1983:313, 57. pont; 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 135. pont, és 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 23. pont
[3] EUMSZ. 101. cikk: A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és, amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
[4] EUMSZ 101. cikke (3)
[5] C-85/76. Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13-án hozott ítélet ECLI:EU:C:1979:36
[6] A Törvényszék 2022. január 26-i ítélete a T‑286/09. RENV. sz. Intel Corporation, Inc. kontra Európai Bizottság ügyben
[7] „Iránymutatás az [EUMSZ 102. cikknek] az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról” című bizottsági közlemény, HL 2009. C 45., 7. o., 36. pont
[8] A Bíróság 2017. szeptember 6-i ítélete a C-413/14. P. sz. ügyben, EU:C:2017:632, “Intel kontra Bizottság ügy”, 139. pont
[9] EUB 2023. január 19-i ítélete, C-680/20 sz. ügy Unilever Italia Mkt.Operations Srl (továbbiakban: „Unilever”) kontra Autorita Garante della Concorrenza e del Mercato (továbbiakban: „Olasz Versenyhatóság”), EU:C:2023:33
[10] 2009/C45/02 Communication from the Commission — Guidance on the Commission’s enforcement priorities in applying Article 82 of the EC Treaty to abusive exclusionary conduct by dominant undertakings
Bővebb profil
