Az Európai Parlament és a Tanács irányelvmódosításának[1] köszönhetően lehetővé vált a határon átnyúló székhelyáthelyezés, valamint egységes szabályozás jött létre az EU tagállamaiban a határon átnyúló átalakulások, egyesülések és szétválások tekintetében. A tagállamoknak 2023. január 31-ig kellett átültetniük az irányelv rendelkezéseit nemzeti jogukba, Magyarországon ezt a jogalkotó a 2021. évi CXXIV. törvénnyel tette meg.
Székhelyáthelyezés EU tagállamok között
Az Európai Parlament és a Tanács 2019-ben döntött az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról a belső piac működésének javítása és a Társaságok letelepedési szabadságának egyszerűsített gyakorlása érdekében. A módosítás egyik legjelentősebb újítása az ún. székhelyáthelyezés lehetővé tétele.
A székhelyáthelyezéssel lehetővé vált, hogy egy gazdasági társaság jogutódlással – a korábbi többlépcsős, jogutódlást kizáró megoldást elhagyva – egy másik tagállamban folytassa tovább a működését. Ennek eredményeképpen a társaság a korábban megkötött és kitárgyalt szerződései továbbvitelével a célországban működhet tovább, egy ott bejegyzett gazdasági társasági formában. Ezt a határon átnyúló műveletet nevezi az irányelv és a magyar jogszabály határon átnyúló átalakulásnak, mely székhelyáthelyezés néven terjedt el a közbeszédben.
Az irányelv igazi újítása egy egységes keretrendszer létrehozása ebben a témában, korábban ugyanis a tagállamok több mint felében nem létezett például erre vonatkozó jogszabály. A székhelyáthelyezés határon átnyúló jellegéből következik, hogy mind a származási, mind a fogadó tagállam szabályaira tekintettel kell lennünk. Köszönhetően azonban az irányelvben szabályozott egységes keretrendszernek, nem lehetnek alapvető eltérések az egyes tagállami szabályok között. Ennek megfelelően például minden állam tanúsítványt állít ki a határon átnyúló tranzakció feltételei teljesüléséről.
Az irányelv meghatározza, hogy mely tagállam, mely társasági formái vehetnek részt határokon átnyúló tranzakciókban, azonban általánosságban kijelenthető, hogy a legelterjedtebb társasági formák részére megengedettek az ilyen műveletek. A magyar társasági formák közül a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság jogosult részvételre határokon átnyúló tranzakciókban.
Fontos garanciális szabály, hogy valamely határon átnyúló tranzakcióban kizárólag olyan gazdasági társaságok vehetnek részt, amelyek esetében a tulajdonosok a létesítő okirat szerinti vagyoni hozzájárulásokat már teljesítették.
További feltétel, hogy csak olyan entitások tudnak ilyen határon átnyúló műveleteket elkezdeni és befejezni, amelyek nem állnak az alábbi eljárások vagy intézkedések hatálya alatt:
- csődeljárás, felszámolási vagy kényszertörlési, vagy szerkezetátalakítási eljárás
- hitelezőkkel való megegyezés érdekében történő reorganizációs vagy restrukturálási polgári nemperes eljárás;
- jogi személy elleni büntetőjogi intézkedés iránti eljárás, vagy már kiszabott büntetőjogi intézkedés; vagy
- szanálás.
A magyar jogszabály – hasonlóan a belföldi átalakulásokról, egyesülésekről és szétválásokról szóló törvényünkhöz – a határokon átnyúló átalakulás szabályait rendeli alkalmazni a határokon átnyúló egyesülésekre és szétválásokra is.
A tranzakció folyamata
Bármely határokon átnyúló tranzakció két fázisra bontható: 1.) a származási tagállam által kiadott tanúsítvány megszerzése; 2.) a fogadó tagállamban a jogutód bejegyzése.
Az első fázisra a származási tagállam szabályai, míg a második fázisra a fogadó tagállam jogszabályai az irányadóak. Mindebből látható, hogy egy határokon átnyúló tranzakciót lebonyolító társaságnak mind a származási, mind a fogadó tagállamban jogi tanácsadói csapattal javasolt rendelkeznie.
Különösen igaz ez annak tükrében, hogy egyes tagállamok az irányelv rendelkezéseit meghaladva, az abban foglaltaktól szélesebb körben, illetve azt kiegészítve teszik lehetővé határon átnyúló tranzakciók végrehajtását, így érdemes már a tranzakció tervezésekor mind a származási, mind a fogadó tagállamban jogi tanácsadókat bevonni a folyamatba.
Az alábbiakban egy Magyarországról induló átalakulás példáján mutatjuk be a folyamat lépéseit.
A jogszabály abból az alapvetésből indul ki, hogy a Társaság tag- illetve közgyűlése (legfőbb szervi ülés) két alkalommal dönt a tranzakcióról: elsőként a szándékról, másodjára a pedig a végrehajtásról. Azonban nem szükséges két legfőbb szervi ülés összehívása, hiszen amennyiben rendelkezésre állnak a szükséges dokumentumok és jelentések, úgy akár egy legfőbb szervi ülés keretében is születhet döntés.
A Társaság továbbá meghatározhatja azt az időpontot amikortól a tranzakció joghatásai beállnak, így üzletileg is tervezhetően előre láthatja és irányíthatja a tranzakció folyamatát. Fontos továbbá megjegyezni, hogy jogszabályunk a határon átnyúló egyesülés és szétválás esetén egyszerűsített eljárásra is lehetőséget ad amennyiben az anya-leány vállalat, valamint az anya-leány relációjú ún. holding társaságok között zajlik.
Munkavállalói részvétel és jogok
A fent felvázolt folyamat alapján tehát a Társaság vezető tisztségviselője készíti el a szükséges dokumentumokat. Ezen dokumentumok fontos munkavállalói garanciális jellemzője, hogy a Társaság tagjai mellett, a munkavállalók számára is jelentéskészítési kötelezettség áll fenn. A jelentés az átalakulási terv mellett a határokon átnyúló átalakulásban szintén alapdokumentumnak minősül.
A jelentésben ki kell térni, illetve indokolni szükséges a tranzakció jogi és gazdasági vonatkozásai mellett a munkavállalókat érintő következményeit is. Ennek keretében a munkavállalóknak szóló fejezetben ki kell térni a tranzakció munkavállalókra, munkaviszonyukra gyakorolt hatására, illetve az alkalmazandó foglalkoztatási feltétekre is. A munkavállalók képviselői, illetve képviselők híján a munkavállalók a jelentésre a legkésőbb a tranzakció kivitelezéséről döntő legfőbb szervi ülést megelőző 5 napon belül észrevételt tehetnek.
Az itt ismertetett határon átnyúló tranzakciók további előnye munkajogi szempontból, hogy a munkavállalók munkaviszonya nem szűnik meg, azonban a munkaviszonyok fenntartása számos gyakorlati kihívást hordoz magában, amelyet tanácsos már a tervezett tranzakció előkészítő szakaszában felmérni, és azok megoldási lehetőséget is áttekinteni.
Összegzés
A fent ismertetett módosítások könnyítést jelentenek a határon átnyúló műveleteket tervező vállalkozások részére. Abból adódóan, hogy egy határokon átnyúló tranzakció első fázisára a származási, míg a második fázisára a fogadó tagállam jogszabályait kell alkalmazni, érdemes jogi tanácsadói csapatot bevonni a végrehajtás során mindkét érintett tagállamban. A KPMG kiterjedt európai jogi tanácsadói hálózata mind a származási, mind a fogadó tagállamban tapasztalattal rendelkezik a határon átnyúló tranzakciók tervezésében és lebonyolításában.
[1] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1132 irányelve
Bővebb profil
