A robotok, drónok és egyéb automatizált folyamatok ma már olyan feladatokat látnak el és olyan területeket foglalnak el a munka világából, amelyek egykoron kizárólag emberi tevékenységhez voltak köthetők. Kórházakban robotok segédkeznek a műtétek során, adják be a gyógyszereket, szállodákban robotok tartanak rendet és vannak területek, ahol avatárok interjúztatnak.
Záró bejegyzésünkben azt az esetet járjuk körbe, amikor az MI alapú megoldások nemcsak támogatják, hanem ki is váltják a humán döntéshozatalt, és ezzel ezt az egyébként emberi tevékenységhez és gondolkodáshoz köthető feladatot átveszik a választottbírótól.
A választottbírósági eljárás során eljáró független és pártatan választottbíró elsődleges feladata a megfelelő indokolással ellátott jogerős és végrehajtható választottbírósági ítélet meghozatala.
Az indokolás megmutatja és elmagyarázza a választottbírósági ítélet meghozatalához vezető utat: bizonyítékok mérlegelése, adott tényállásra az irányadó jog alkalmazása, a nem egyértelmű – és ez a gyakoribb – helyzetekben miért az egyik és nem a másik jogértelmezési út, precedens került alkalmazásra.
Az MI mozgásterét és elfogadottságát tekintve ez a választottbírói feladat veti fel a legtöbb kérdést, mert itt nem elegendő az adatokat megfelelően rendszerezni és feldolgozni, majd a helyes következtetést levonni (választottbírósági ítélet meghozatala). Bár az adott jogvita előzményeit, ténybeli hátterét és jogi helyzetét meg tudja állapítani, az emberi tényezőket ugyanakkor nem tudja értelmezni, nincs szakmai tapasztalata és nem tud „gondolkodni”.
A jelenleg létező gépi tanulási eszközök nem rendelkeznek érzelmi intelligenciával és nem képesek megérteni a kapcsolatot az érzelmek, gondolatok és tettek között.
A nemcsak MI által támogatott, hanem MI alapú döntéssel kapcsolatban az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben lehet, hogy pontosabb-helyesebb döntést hoz, mint egy választottbíró, nem érti mit „csinál” és nem is „érdekli”, és ez a nemértés megnehezíti – legalábbis egyelőre –, hogy megfelelő indokolással lássa el a választottbírósági ítéletet.
Az MI választottbíró továbbá bizonyosan nem képes még arra, hogy morális kérdéseket vagy méltányossági szempontokat mérlegeljen és figyelembe vegyen.
Kérdésként merül fel, hogy ez egyáltalán baj-e. Nem kellene-e inkább örülnünk annak, hogy nem befolyásolják különböző, az adott ügyhöz csak közvetetten kapcsolódó, adott esetben „jogon túli” tényezők? Nem értékeljük-e túl az érzelmi intelligencia jelentőségét?
A fenti kérdésekre sokan sokféle választ adnak és még többet fognak adni a jövőben. Ugyanakkor gondolnunk kell a felhasználói oldalra is. A választottbírósági eljárás egyik fő jellemzője, az esetek döntő többségében, hogy a felek jelölik ki a választottbírót. A választottbíróval szemben ettől függetlenül elvárás, hogy a felektől független legyen és az adott ügyet pártatlanul tudja megítélni. Itt fontos látni, hogy az a szakmai bizalom, ami a kijelölt választottbíró irányában fennáll, miként pótolható, és pótolható-e egyáltalán egy MI-választottbíró által.
Az ember által végzett gondolati műveletek tényleg egy elavult és sokszor berozsdásodott algoritmushoz hasonlítanak vagy valami egyedi és pótolhatatlan értéket képviselnek?
Mindenesetre már látunk jeleket arra, hogy nem az a kérdés, hogy a gép mit tesz hozzá az emberi intelligenciához, hanem az, hogy az emberi intelligencia mit tud hozzátenni a gépi intelligenciához.
Reméljük, nem fogunk lemaradni.
Bővebb profil
