Az elkövetkezendő néhány bejegyzésben a választottbírói döntéshozatali folyamattal és az annak eredményeként meghozott választottbírósági ítélettel szembeni követelményeket mutatjuk be, figyelemmel a digitális eszközök és megoldások növekvő jelentőségére.
Kiindulópontként megállapíthatjuk, hogy mind a rendes bírósági, mind a választottbírósági eljárás keretei között a döntéshez vezető útról a legtöbbet, a lényeget az indokolásból tudhatjuk meg.
A választottbírósági ítéleteket főszabályként indokolással kell ellátni, vannak jogrendszerek, ahol a felek ettől a követelménytől még egyező akarattal sem térhetnek el. Az UNCITRAL Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló Modelltörvénye (2006) szerint, amely számos választottbírósági jogszabályalkotásnak az alapját képezte és képezi, a választottbírósági ítéletben rögzíteni kell a döntés alapjául szolgáló indokokat, kivéve azon nagyon ritka esetet, amikor a felek megállapodtak az indokolás mellőzéséről vagy az eljáró választottbírói tanács a felek által megkötött egyezséget foglalja választottbírósági ítéletbe. Az eljáró választottbírói tanács egyezségi ítélete esetén érthető az indokolás elmaradása, hiszen ott a felek abban a helyzetben vannak, hogy értik a megállapodáshoz-ítélethez vezető folyamatot minden további magyarázat nélkül.
Az indokolásnak kettős célja és feladata van.
Egyrészt ez a választottbírósági ítélet jogszerűségének forrása tekintettel arra, hogy a megfelelő indokolással ellátott választottbírósági ítéletnek három tényezőt mindenképpen kifejezésre kell juttatnia. Először azt, hogy miként értelmezte az eljáró választottbírói tanács az eljárás tárgyát képező jogvitát és lényeges körülményeket. Másodszor, hogy miként értékelte a feleknek az ügy érdemét illető szóbeli és írásbeli beadványait és nyilatkozatait, ideértve a bizonyítás körében és annak eredményként született információkat. Harmadszor pedig, hogy az eljáró választottbírósági tanács figyelemmel volt-e a tisztességes eljárás követelményére (felek egyenlő elbánásban részesítése, lehetőséget adni nekik ahhoz, hogy ügyüket előadhassák).
Röviden: „okos” a döntés, ha a feleknek lehetőségük van megérteni belőle (ha egyet nem is értenek vele), hogy milyen indokok mentén lettek „pernyertesek-pervesztesek”.
Másrészt az indokolás górcső alá kerül a választottbírósági ítéletnek a bíróság előtt történő megtámadása esetén is. A felek itt is keresik a kapaszkodót – figyelemmel az adott körülmények között ésszerűen felmerülő érvénytelenítési és végrehajtás megtagadási okokra –, hiszen itt érhető tetten, hogy a választottbírósági ítélet meghozatalához milyen körülmények vezettek.
Figyelemmel a fentiekre, megkönnyítik-e az okos eszközök és a mesterséges intelligencia alapú megoldások a választottbírák munkáját az ítélethozatal (és annak megfogalmazása) során? És ha igen, akkor hogyan? Képes-e egy MI-választottbíró helyettesíteni az emberi gondolkodás és döntéshozatal érzelmi és kognitív aspektusait? Egyáltalán szükség van-e erre egy döntéshozatal során? Mi veszélyezteti jobban a választottbírósági eljárás és ítélet jogszerűségét: egy elfogult választottbíró vagy egy egyoldalúan „betanított rendszer”?
Ezekre a kérdésekre keressük majd a választ a következő bejegyzésekben.
Bővebb profil
