Az ESG szempontok és azok másodlagos hatásainak érvényesítése a biztosítási szektorban nemcsak kényszer, de komoly lehetőség is, amennyiben a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási változások révén új kockázatok, és ekként új biztosítási termékek jelenhetnek meg a piacon, köztük olyanok is, amik akár jó üzleti potenciállal rendelkeznek. Ez a lehetőség messze túlmutat a szeszélyesebb időjárás okozta fizikai károk biztosításán.
Szomorú hónap volt a német-belga határvidéken 2021 júliusa. A környékre lecsapó heves esőzések miatt a patakok, folyók, de még az időszakos vízfolyások is kiléptek medrükből és összességében mintegy 10 milliárd eurós kárt okoztak az épített környezetben és más vagyonelemekben. Az eseményeket a szakértők egyértelműen a változó éghajlat számlájára írják, sokan mégsem voltak felkészülve rá, az okozott kárból mindössze 2,5-3 milliárd euró volt a biztosított kár.
A szeszélyessé váló éghajlat miatti fizikai károk ellen szofisztikált, vagy éppen nagyon leegyszerűsített (ún. all risk) biztosítási termékek nyújthatnak védelmet, de lassítja az ilyen biztosítások terjedését, hogy a lakosság és vállalati igény az újabb és újabb lokális csapások nyomán is csak lassan nő. Nem kérdés azonban, hogy az ilyen termékek fejlesztése a legtöbb biztosítónál napirenden van.
De ez csak a legegyszerűbb vetülete az ESG-kockázatok néven ismert rizikófaktoroknak, amelyek „ellen” még nem lehet biztosítást kötni, vagy nem olyat lehet, amilyenre összeségében szükség lenne. Az ESG kockázatok a természeti csapásoknál sokkal áttételesebbek, és idő kell, amíg erre a szakma új termékek kidolgozásával reagál. A folyamat a szemünk előtt zajlik, de némi késésben van a növekvő kockázatokkal és új igényekkel szemben.
Hogy lássuk, mire gondolunk tekintsünk egy egyszerű környezeti alapú szituációt. A gépkocsik károsanyag kibocsátása miatt – valamint a technológiai megoldások javulása eredményeként – mind nagyobb teret nyer a közösségi közlekedés. Ennek egyik megnyilvánulási formája a carsharing, azaz a rövid távú autóbérlés, ám az ezzel járó kockázatok elleni biztosítások finoman szólva sem kidolgozottak. Pedig a szakma válasza akár forradalmi is lehetne, elképzelhető lenne, hogy leszokunk a gépjárműhöz magához, vagy a gépjármű birtoklásához kötődő biztosításokról és a vezetőt, illetve az ő felelősségét biztosítjuk. Egy ilyen rendszer sokkal nagyobb teret nyitna arra, hogy reflektáljon a sofőr vezetési képességeire, vagy közúti mentalitására, emellett mindegy lenne, hogy az illető milyen járműben ül, mindig működhetne. Ugyanebbe a vonulatba tartozhatna az elektromos rollerekkel okozott balesetek felelősségbiztosítása, amely terhelhetné a bérbeadót, vagy a fenti mintára – mondjuk más kétkerekűekkel egyetemben – a vezetőt magát is.
A társadalmi biztosításoknál jó példa lehet a képzési biztosítás, amire ugyancsak részben van már példa, de arról nem beszélhetünk, hogy az ilyen biztosítások széles palettájáról válogathatnak az európai és főleg a magyar honpolgár. Ebben az esetben azt ismerné el káreseménynek a biztosító, hogy következő években sokunk korábbi tudása és ennek következtében a munkahelye válhat feleslegessé, ellenben egészen új készségek és képességek szükségesek azonos, vagy magasabb jövedelmet biztosító munka megszerzéséhez. Ezen a helyzeten javíthatnak az olyan biztosítások, amelyek egy meghatározott esemény bekövetkeztekor a keresett szakmákhoz szükséges képzések költségét térítené meg a biztosítottnak. Ilyen biztosítási esemény lehetne nemcsak az adott személy munkanélkülisége, hanem akár egy nemzetgazdasági, vagy szektoriális munkanélküliségi szint átlépése. Az ebben rejlő távlatok lenyűgözők, a termék üzleti alapon is megélhetne, de ad absurdum az sem lenne kizárt, hogy össztársadalmi kockázatközösségre kiterjesztve állami szolgáltatássá nője ki magát átvéve a munkanélküli segély szerepét, vagy legalább annak egy részét.
Ami az ESG irányítási lábát illeti a pandémia sok olyan közvetlen vagy közvetett káreseményre világított rá, ami a KPMG CEO Outlook kutatása szerint alapjaiban rendezte át a cégvezetők fejében élő kockázatok rangsorát. Elég belehallgatni bármilyen társaságban cégvezetők beszélgetéseibe, mindenütt szóba kerül a minden korábbi szintet meghaladó fluktuáció. A károk súlyos milliárdokban mérhetők, aminek egy részét – például a betanítási költségeket – akár a fent említett képzési biztosítással egybekötve új termékek értékesítésével magukra vállalhatnák akár az üzleti biztosítók is.
Ugyanígy előretört a cégvezetők által érzékelt kockázatok között kiberbiztonság, az üzletmenet folytonossága és reputációs kockázat, ezek sokszor az irányítási faktorra visszavezethetők. Kiberbiztosítások a fejlett országokban ma is elérhetők, és az üzletmenet folytonosságára is vannak termékek, de mindkét körben van Magyarországnak lemaradása, és mindkét körben elmondható, hogy a biztosítási termékeknek még van hova fejlődniük.
Nehezebb terep, de ugyancsak nagy potenciállal rendelkezik az alkalmazottak, vagy harmadik felek által okozott reputációs károk elleni biztosítás. Látjuk, hogyan forgatja fel egy zaklatási ügy, vagy akár a társadalmi normákkal szembe menő szóhasználat, megkülönböztetés egy cég életét (metoo, Sony botrány), hogyan csap át egy környezetszennyező vállalat hitelezése bankbojkottba, vagy egy beszállítónál napvilágra kerülő gyerekmunka komoly nagyvállalatok életét és gazdasági teljesítményét. A probléma a vállalati kockázatkezelésben is egyre növekvő súlyt kap. A CRO-k a harmadik feles kockázatok kezelésével is sokat küzdenek, de a kockázatok növekedésével vajon nem lenne-e fontos a biztosítók bevonásával is kezelni az ilyen kockázatokat?
Ahol kockázat, és a kockázat mértékéről, illetve bekövetkezési valószínűségéről adat van, ott mindenütt elképzelhető új biztosítási termékek megjelenése. Az adat hiánya pedig mostanában nem igazán jelent problémát, sokkal inkább rendelkezésre állása és feldolgozhatósága okoz fejtörést a világban, az ESG szempontok átgondolása pedig megnyitja az utat a termékfejlesztés előtt.
Szakértőnk cikke megjelent a Világgazdaságban. A cikk elérhető itt.
Bővebb profil
