A KPMG felmérése1 szerint a világ 250 legnagyobb vállalkozása közül 10-ből 9 vállalat készít már beszámolót az ESG, vagyis a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontoknak való megfelelésről. A cégek a „Jó, ha van” állapotból eljutottak a „Kell lennie” állapotba, de a jelentéstételi gyakorlatot még fejleszteni, és leginkább egységesíteni kell az ideális állapot, a minden érintett számára átlátható működés érdekében.
Az ESG szempontrendszer vállalati működést hatékonnyá tevő ereje legkésőbb a járvány miatti lezárások alatt világossá vált, ahogy az is, hogy a világ a „tulajdonosi kapitalizmus”-ból az „érintettek kapitalizmusa” felé halad. Ez röviden azt jelenti, hogy a hosszú távon sikeres és életképes vállalat nem kizárólagosan a rövid távú tulajdonosi érdekek mentén hozza meg stratégiai és napi szintű döntéseit, hanem azokba a többi érintetti csoport elvárásait, szempontjait is beépíti. Ezáltal a vállalat működése jövőbe mutató, fenntartható, ellenáll a klímaváltozás kihívásainak, etikus, környezeti szempontból hasznos, társadalmilag igazságos és átlátható.
A világ vezető (Global Fortune 250) vállalatai már felismerték ezt, ennek eredményeként 90 százalékuk már készít fenntarthatóság jelentést, ami világosan megmutatja, hogy a pénzügyeken túlmutató jelentésekkel kapcsolatban a „Jó, ha van” állapotból eljutottunk a „Kell lennie” üzemmódba. Ez lényegében annyit tesz, hogy már nem elég eldicsekedni azzal, ha a működés egyes területein teszünk valami jót (ez volt a CSR-akciók kora), mára kötelezettséggé vált, hogy felmérjük a cég működésének külső hatásait, hitelt érdemlően, tényszerűen beszámoljunk róla, és világosan megfogalmazzuk, hogyan akarunk javítani azokon (ez az ESG kora). Ez az út vezet az érintettek kapitalizmusa felé.
Bár a fenti számok azt mutatják, hogy a fejlett országok nagyvállalatai ennek az útnak jelentős részét megtették már, mégis inkább optimista képet festenek arról, hogy ténylegesen hol is tartunk. A fenntarthatósági jelentések ugyanis ma nehezen összehasonlíthatóak, és sokszor nem adnak érdemi, használható információt az érintetteknek. Az elvárások kapitalizmusa felé menetelve jutunk el a mérés kapitalizmusa fogalmáig, azaz az informatív, tényadatokra épülő, megbízható és összehasonlítható jelentéstételek elterjedéséig. Ezáltal tehető két vállalat a patikamérleg egyik és másik serpenyőjébe.
A legelterjedtebb nem-pénzügyi jelentéstételi rendszer a Global Reporting Initiative (GRI) Standard, mégis már száznál is több beszámolási módszertan létezik a világban a vállalatok fenntarthatósági teljesítményének bemutatására. Ennek az az oka, hogy eddig nem létezett a pénzügyi beszámoló-készítéshez hasonló nemzetközi szinten elfogadott követelményrendszer a fenntarthatóság standardizálására. Ezt felismerve a Világgazdasági Fórum (WEF) és a Nemzetközi Üzleti Tanács (IBC — International Business Council) kezdeményezte egy olyan módszertan kidolgozását, amely általános érvényű és kvantitatív, pénzügyi mérőszámokat egyaránt tartalmaz, és amely a vállalatok által alkalmazott fenntarthatósági jelentési keretrendszerbe illeszthető.
Az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban megalkotott WEF-IBC kezdeményezés arra tesz kísérletet, hogy ha lassan is, de szisztematikusan összehangolja a számtalan alulról felépülő, és felülről kezdeményezett jelentési keretrendszert. A módszertan négy pilléren alapul, 18 témát fed le és 21 kvantitatív mutatót nevez meg, mint kritikus jelentőségűt, amiről a vállalatok részben vagy egészben gyűjtenek adatokat. A cél az lenne, hogy ezen mutatókra vonatkozóan, egységesen minden vállalati fenntarthatósági beszámoló tartalmazzon adatot és mutassa be tevékenységét, előmozdítva ezzel a transzparenciát, a mérhetőséget és az összehasonlíthatóságot.
A Bolygó pillérben jelennek meg azok a kérdések, hogy a cég termelése, a működése és a fogyasztása ne terhelje meg a bolygó erőforrásait. A jövő generációi számára ez egy élhető bolygó biztosítását jelenti. Az ide sorolt mutatók és mérőszámok az üvegházhatású gázok kibocsátására, a TCFD végrehajtására, a felelős vízfogyasztásra vonatkoznak. (A TCFD – Task Force on Climate-related Financial Disclosures – önkéntes jelentési rendszer a vállalatok számára, hogy egységes módon tájékoztathassák az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi kockázatukról a partnereiket.)
Az Emberek pillér azt mutatja meg, a vállalat miként teremt egyenlő, egészséges, motiváló környezetet a munkavállalói közösségnek. E pillér lényege a vállalat felelősségvállalása a munkatársai iránt. Az ezen pillér alá sorolt témák és kulcsmutatók a biztonságos munkahelyet, az esélyegyenlőséget, a jövedelemegyenlőséget, a különbözőség elfogadását és az emberi jogok érvényesítését ölelik fel.
A Vállalatirányítás pillér arra keresi a választ, hogyan, milyen felelősséggel vezetik a vállalatot, pozitívak és fenntarthatóak-e a célkitűzései? Ez a legfontosabb pillér, mivel vállalatirányítási szinten közelít az ESG szempontokhoz. Ez a pillér a vállalat küldetését, a stakeholderek bevonását, hosszú távú működésével kapcsolatos felelősségét, tevékenysége klímakockázat szempontjából való felmérését és tudatosságát jeleníti meg.
A Prosperitás pillér arra keresi a választ, hogy mit tesz a vállalat a gazdasági fenntarthatóság és a társadalmi jó érdekében. Ez írja le a vállalat tevékenységét, aktivitását, amellyel tágabb és szűkebb társadalmi környezetének társadalmi ügyeire reagál, gazdasági és technológiai fejlődéséért tesz. A témák és mutatók, amelyek ide tartoznak: a foglalkoztatás, a befizetett adó, a kutatás-fejlesztési tevékenység.
Ma még nem tudjuk, mennyire lesz sikeres a WEF-IBC kezdeményezés, annyit mindenesetre tudunk, hogy az ESG-rating agencyk módszertana alapján inkább jobb riportolni, mint nem riportolni. Emellett a pénzintézetek is kifejezetten preferálni fogják a jövőben a hiteles ESG információkat, hogy kedvezőbb kondíciójú zöld hiteltermékeket tudjanak kínálni az erre fogékony ügyfeleiknek.
Tapasztalataink szerint egyetlen vállalat sem akar ad hoc adatközlési igényeknek megfelelni, ugyanakkor olcsóbb hitelt, finanszírozást és jobb ESG-besorolást szeretne elérni, márpedig a megbízható fenntarthatósági információk hiánya ma már versenyhátrányt és működési hatékonytalanságot is eredményez.
Ha ezt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy mindenkinek jobb, ha a jelentések transzparensek és összehasonlíthatóvá válnak. A WEF-IBC kulcsmutatók úgy terelik egy irányba a vállalati jelentéseket, hogy a cégeknek nem kell kidobniuk a már használt jelentéskészítési standardjaikat, vagy az azok alapjául használt adatokat és kimutatásokat.
A standardizációban nemcsak a WEF játszik aktív szerepet, hanem a különböző országcsoportok és a szabályozó hatóságok is. 2015-ben a G20 országok megállapodtak arról, hogy ösztönzik a cégeket arra, hogy mérjék fel és publikálják a klímaváltozás rájuk gyakorolt hatásait. A Task Force on Climate-related Financial Disclosures (TCFD) 2015-ben adta ki ajánlását arra vonatkozóan, hogy a vállalatok milyen módon mutassák be a klímaváltozással kapcsolatos hatásokat és azok pénzügyi vonatkozásait. Európában megjelent és hatályba lépett a Taxonómia rendelet, pénzügyi téren pedig az EBA hitelezési folyamatokra vonatkozó iránymutatása ad eligazítást az ESG faktorok hitelezési folyamatokba való beépítéséről.
Sajnos Magyarországon még mindig nem kötelező valamely nemzetközi standard (pl.: GRI, SASB, TCFD) szerint jelentést készíteni még meghatározott vállalati körnek sem, de a BÉT ESG ajánlásai már tartalmaznak konkrét elvárásokat a kibocsátókkal szemben. Az Európai Unió szabályozásai (Taxonómiarendelet, SFDR, CSRD) ugyanakkor 2021-ben drámai fordulatot hozhatnak ezen a területen.
Bővebb profil
