Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change – Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) augusztus 9-én kiadott 6. Értékelő Jelentésének első része egyértelműen kimondja, hogy az emberi befolyás járult hozzá a légkör, az óceán illetve a szárazföld felmelegedéséhez. A jelentés megerősíti, hogy az éghajlatváltozás következményei érintenek minden kontinenst, régiót és óceánt, amely hatásokkal szemben jelenleg a kibocsátás mérséklésével tudunk védekezni, hogy elkerülhessük a várható legrosszabb jövőképek bekövetkezését.
Mit foglal magában az IPCC 6. Értékelő Jelentése?
Körülbelül ötévente az IPCC három kiadványban adja ki az éghajlatváltozás helyzetének aktuális értékelését, magába foglalva az éghajlatváltozás tudományos alapjait, annak hatásait és jövőbeli kockázatait. A legújabb hatodik jelentésből az első rész jelent meg most augusztusban az éghajlatváltozás fizikai tudományos részleteit feldolgozva öt különböző klímaszcenárió modellezésével (Climate Change 2021 – the Physical Science Basis). Ez már a korábbi IPCC jelentésekhez képest pontosabb előrejelzéseket mutat be az utóbbi évekre jellemző fejlettebb éghajlat működési kutatások és eredmények, illetve az intenzívebb adatfeldolgozás miatt. A jelentés közel öt év munkáját dolgozza fel, 14 000 kutatási munka hivatkozásával, és 66 különböző országból származó 234 szerző részvételével. 2022 tavaszán várható a másik két rész (Impacts, Adaptation and Vulnerability és Mitigation), amelyek központi témája az egyes szcenáriókhoz és éghajlatváltozási hatásokhoz való alkalmazkodás lesz, kiemelve, hogy hogyan tudjuk megelőzni, hogy bekövetkezzen a legrosszabb kibocsátási forgatókönyv.
Milyen öt kibocsátási szcenáriót vizsgál meg az értékelő jelentés?
Öt kibocsátási forgatókönyv modellezi a közös társadalmi-gazdasági útjainkat (SSP Shared Socioeconomic Pathway), amelyek esetében egyre súlyosabb klímahatások jellemzőek. Az egyes forgatókönyvek elnevezése a társadalmi-gazdasági forgatókönyv sorszámára utal illetve a hozzá kapcsolódó CO2 koncentráció fizikai szintjére (RCP-Regional Concentration Pathway – regionális koncentrációváltozás reprezentatív menete).
| SSP1-1.9 | A legjobb jövőképünk, és az egyetlen, amely teljesíteni tudja a Párizsi Megállapodás célját, vagyis az átlaghőmérséklet 1.5 °C körüli megtartását az iparosodási előtti szinthez képest. |
| SSP2-2.6 | A forgatókönyvben elérjük a nettó nulla CO2 kibocsátást 2050 után, amellyel a hőmérséklet 1.8 °C növekedéssel stabilizálódna az évszázad végére. |
| SSP3-4.5 | A szcenárióban a CO2 kibocsátás az évszázad közepéig változatlan maradna, majd utána kezdene csökkenni, de nem éri el a nettó nulla kibocsátást 2100-ra, ezáltal a hőmérséklet 2.7°C fokkal növekedne. |
| SSP4-7.0 | Ezen forgatókönyv szerint a kibocsátás és hőmérséklet folyamatosan emelkedik. 2100-ra a CO2 kibocsátás durván megkétszereződne a jelenlegi szinthez képest, míg az átlaghőmérséklet 3.6°C fokkal nőne. |
| SSP5-8.5 | A legrosszabb jövőképünk, amely során megduplázódna a CO2 kibocsátási szint 2050-ig és 2100-ig és a globális átlaghőmérséklet perzselő 4.4°C fokkal növekedne. |
Milyen fő megállapításai vannak a 6. Értékelő Jelentésnek?
A 6 . Értékelő Jelentés számos jelentős következtetést és megfigyelést mutat be, amelyek közül a következő megállapítások emelhetőek ki:
- Az emberi befolyás példátlan sebességgel járult hozzá a globális felmelegedéshez az elmúlt 2000 évben, a felszíni hőmérséklet 2011 és 2020 között 1,09 ° C fokkal volt magasabb, mint 1850 és 1900 között.
- Magas fokú megbízhatósággal kijelenthető, hogy az emberi tevékenység áll a gyakoribb vagy intenzívebb hőhullámok, a gleccserek olvadása, az óceánok felmelegedése és az óceáni savasodás kialakulásának hátterében.
- A szimulációk azt mutatják, hogy várhatóan 2025 és 2037 között át fogjuk lépni a 1,5°C küszöbértéket a vizsgált forgatókönyvek mindegyike esetén.
- Olyan fordulópontokhoz érkeztünk, ahol több éghajlatváltozáshoz kapcsolódó hatás már visszafordíthatatlan, különösen az óceánok hőmérsékletének változása és savasodása, a jégtakaró csökkenése és a globális tengerszintemelkedés. Miközben további klímahatás fordulópontok bekövetkezése is közel elkerülhetetlenné vált, mint például a permafroszt kiolvadása.
- Ahhoz, hogy fenntartsunk 50%-os esélyt a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez csak 500 milliárd tonnányi széndioxid kerülhet a légkörbe, amely a jelenlegi kibocsátási volumen mellett 12 éves periódust jelent.
- Európa esetében a globális átlaghőmérséklet-változásnál magasabb mértékben fog nőni az átlaghőmérséklet a kontinens egészén a globális felmelegedés szintjétől függetlenül.
- Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban és nagyobb intenzitással jelentkező extrém hőhullámok megjelenése továbbra is növekedni fog minden vizsgált kibocsátási forgatókönyv esetén. A hideg és fagyos napok száma pedig csökkenni fog, a múltbeli megfigyeléseknek megfelelően.
- Közép-Európában várható az esőzések által kiváltott áradások növekedése, amely 1.5°C felmelegedés esetén közepes megbízhatósággal, míg 2°C hőmérséklet emelkedés esetén magas megbízhatósággal jelentkezne.
- Közép-Európában 2°C vagy magasabb hőmérséklet emelkedés esetén a század közepére várható a hidrológiai, mezőgazdasági és ökológiai aszályok intenzitásának növekedése függetlenül az üvegházhatású-gáz kibocsátás szintjétől (közepes megbízhatóság).
Mit jelent mindez az üzleti szféra számára?
- A bizonytalan és változó éghajlat hatásaira való felkészülés, és működési modellek egyre sürgetőbb újragondolása komoly feladat elé állítja az üzleti élet szereplőit.
- A gazdasági működést is közvetlenül érinti mind az öt felvázolt forgatókönyv, amelyek 2-10%-os GDP visszaesést is hordozhatnak magukban, a karbonintenzív szektorokat magasabb mértékben érintve.
- Az éves ÜHG kibocsátás csökkentésére várhatóak szigorú gazdaságpolitikai szabályozások, mint a karbon adó vagy a szén-dioxid árazás bevezetése. A vállalatok kibocsátási kvótáinak vagy küszöbértékeinek meghatározása és kiterjesztése nem csak karbon intenzív iparágak számára lesz jellemző.
- Ingadozó időjárási jelenségek és extrém kilengések csökkentik az ellátási láncok stabilitását, főként, de nem kizárólag a hosszabb, országokon átívelő láncolatok esetén. Emellett a bizonytalan időjárási jelenségek növekvő kockázatot jelentenek a biztosítási ágazat számára.
- Az intenzív esőzések, és áradások gyakoribb megjelenése vízigényes és vízközeli telephelyek és üzemek számára jelenthetnek fenyegetettséget, amelyre már idén nyáron több közeli országban is láthattunk súlyos esetet.
- Az egyes területek megváltozott éghajlata teljesen átalakítja a bioszférát és a termőtalaj minőségét, amely ellehetetleníti a korábbi üzletmenetet, elsősorban a mezőgazdasági termelésben, de egyéb időjárásnak kitett szektorokban is.
Mit tehetnek a vállalatok?
Az IPCC 6. Értékelő Jelentés eredményei ijesztőek, azonban nem szabad szem elől tévesztenünk az utóbbi évek globális fejlődését. Látjuk, hogy több ország és vállalat tett már lépéseket a nettó nulla kibocsátás vállalására vonatkozóan, és a befektetők is sikeresen érvényesítik befolyásukat a részvényesi döntéseken és elszámolásokon keresztül, felismerve, hogy az utóbbi esetén már megjelentek az eddigi tétlenség költségei is. Mindezek eredményeként az éghajlatváltozás határozottan napirenden van a vállalatoknál és részvényeseknél, azonban eljött az idő az akciótervek implementálására.
Az értékelő jelentés mindenki számára egyértelműen körvonalazta a CO2 kibocsátásnövekedéshez kapcsolódó katasztrófákat illetve éghajlatváltozási hatásokat bizonyos körülmények között, azonban nem jósolta meg a jövőnket. A jelentés nem mondja meg melyik forgatókönyv a legvalószínűbb, ezt a magánszemélyként, vállalatként és kormányként hozott döntések fogják meghatározni. A lényeg és közös célunk, hogy a globális felmelegedést a lehető legalacsonyabb szintre korlátozzuk, és minden tevékenységünk során hangsúlyt fektessünk a kibocsátásunk csökkentésére. A tényekkel való szembesítés során a jelentés kiemeli a COP26 kritikus fontosságát, mint az azonnali lehetőséget arra, hogy jelentőségteljesebb éghajlatváltozási fellépéssel tegyünk a szén-dioxid mentesítés érdekében.
A jelentés egyértelműen kimondja, hogy fogy az idő, és határozott intézkedésekre van szükség az éghajlati szükséghelyzet elkerülése érdekében. A vállalatoknak szükséges áttekinteni és számszerűsíteni a működésük során keletkező kibocsátás mértékét, majd aktívan kialakítani a csökkentéséhez szükséges új vagy optimalizált folyamatokat, amelyekkel nem csak a környezeti lábnyom, hanem a tétlenségből származó várható költségek csökkentését is elérhető. Másfelől fontos felkészülniük az éghajlatváltozásból adódó várható hatásokra, környezeti katasztrófákra, amelyek veszélyeztethetik a szokásos üzletmenet fenntartását közép- illetve hosszú távon.
Számos, szektoronként eltérő kockázatot hordoz az éghajlatváltozás magában, amelyeket külső segítséggel lehetőségekké tud átformálni a vezetőség. A KPMG működése és szolgáltatásai során elkötelezett a környezettudatos szemlélet mellett, fenntarthatósági csapata gyakorlati tanácsokkal segítheti ügyfeleinket az üvegházhatású kibocsátásuk megértésében és csökkentésében, illetve a klímaváltozás kockázataira és hatásaira való felkészülésben. A KPMG kiemelt szolgáltatásai között szerepel a dekarbonizációs vagy ESG stratégia kialakítása és intézkedéseinek meghatározása, amelyeket a vállalatok új zöld termékekkel, vagy finanszírozási forrásokkal (zöld hitel / zöldkötvény) tudnak összekapcsolni. A stratégiaalkotás eredményeinek bemutatása a fenntarthatósági jelentésen keresztül válhat transzparenssé, amely nemzetközi sztenderdeknek megfelelő előkészítésében (GRI, SASB, TCFD) és tanúsításában tudjuk támogatni ügyfeleinket.
Bővebb profil
