A közüzemi és más szektorokban megszokott hatósági árszabályozás jelentős hatással lehet a vállalatok hosszú távú pénzügyi teljesítményére. Néhány nemzeti számviteli szabályozástól eltérően azonban az IFRS sztenderdek nem tartalmaznak átfogó útmutatást a hatósági árszabályozás számviteli hatásairól.
Korábbi blogcikkünkben (Új IFRS sztenderd a láthatáron – hatósági árszabályozás – KPMG Blog) utaltunk arra, hogy az IASB a közelmúltban publikálta az árszabályozásból fakadó eszközökre és kötelezettségekre vonatkozó nyilvános tervezetét (Exposure Draft: Regulatory Assets and Regulatory Liabilities (comment deadline changed to 30 July 2021) (ifrs.org); a továbbiakban: ’ED’), amely egy új számviteli modellt javasol a sztenderd hatókörébe tartozó hatósági árszabályozás alá eső gazdálkodó egységeknek szabályozói eszközök és kötelezettségek megjelenítésére.
Dióhéjban a nyilvános tervezet legalapvetőbb újításairól
Az árszabályozás egy olyan rendszer, amelyben az árakat (árfolyamokat), amelyeket a társaság az ügyfeleinek felszámít, az állammal kötött „szabályozási megállapodás” alapján állapítják meg. Ez persze a leggyakrabban nem egy megállapodás, hanem jogszabályi előírás, de ez most mellékes. Az ED által érintett szabályozási rendszerben a szabályozó meghatározza a teljes összeget, amelyet a társaságnak felszámíthat az általa adott időszakban szállított árukért és nyújtott szolgáltatásokért. Ezt az összeget az ED Engedélyezett Teljes Kompenzációnak nevezi. A szabályozó hatóság tipikus esetben úgy állapítja meg az engedélyezett teljes kompenzációt, hogy az fedezze a társaság működési költségeit, lehetővé tegye a befektetéseken némi hozam realizálását és ésszerű nyereséget is nyújtson.
A hatósági ár az az egységár lesz, amelyet a társaság az adott időszakban felszámít ügyfeleinek – vagyis az Engedélyezett Teljes Kompenzáció, elosztva az ügyfeleknek szállítandó áruk és szolgáltatások feltételezett mennyiségével. A hatósági árat gyakran feltüntetik az ügyfelek számára a társaság által kibocsátott számlákon is.
A jelenleg hatályos IFRS sztenderdek alapján a társaságok az IFRS 15 Vevőkkel kötött szerződésekből származó árbevétel sztenderdet alkalmazzák az árbevételeik elszámolására. Ez a sztenderd azonban semmilyen módon nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az árakat egy szabályozó hatóság határozta meg, így ez a körülmény nem is jár további számviteli következményekkel.
A gyakorlatban azonban egy társaság adott időszaki árbevételei eltérhetnek a szabályozó által a hatósági árak megállapításakor feltételezett bevételtől. Ennek több oka lehet. A társaságnál költség vagy bevétel varianciák (terv-tény eltérések) jelenhetnek meg, a beruházásokat nem a tervezettek szerint valósítják meg, stb. Bizonyos árszabályozási rendszerekben egy adott periódusban érzékelt ilyen differenciák befolyásolják hatósági árat. Ezekben az esetekben a szabályozó a jövőben csökkenti vagy növeli a hatósági árat, hogy később ezek az eltérések is megtérüljenek a társaságnak, vagy – ha a cégnél indokolatlan nyereség keletkezett – azokat a szabályozónak utólag megtérítse. Csakhogy eközben időbeli eltérés mindenképpen keletkezik, amit célszerű lenne valamilyen módon feloldani.
Az IASB erre a problémára azt javasolja, hogy azokban az esetekben, amikor a társaságnak kikényszeríthető joga van a jövőbeli hatósági ár növelésére vagy kötelezettsége a csökkentésére, a társaság további eszközöket (kötelezettségeket) és bevételeket (ráfordításokat) jelenítsen meg a könyveiben, hogy azok híven tükrözzék a tényleges folyamatokat.
A nyilvánosságra hozott tervezetre reagálva, a KPMG egy kiadványban foglalta össze az ED javaslataival kapcsolatos iránymutatásait, amelyben feltárja a lehetséges hatásokat, és szemléltető példákon keresztül mutatja be, hogyan lehet a pénzügyi kimutatásokat elkészíteni és bemutatni ezen jövőbeli sztenderd szerint.
A KPMG kiadványa többek között kitér arra, hogy mikor kell megjeleníteni és kivezetni a szabályozói tételeket; hogyan hat a létezéssel, összeggel vagy időzítéssel kapcsolatos bizonytalanság a megjelenítésre. A kiadvány emellett áttekinti az értékelési követelményeket (amely a legtöbb árszabályozásból fakadó eszköz és kötelezettség esetében a diszkontált cashflow módszer lesz), valamint a cashflow-k és az alkalmazandó diszkontráta becslésével kapcsolatos elvárásokat, a későbbi értékelés szabályait (például mikor kell megváltoztatni az alkalmazott diszkontrátát); és bemutatja az ED által javasolt alternatív értékelési modellt is. Ez utóbbit akkor kellene alkalmazni a szabályozói eszközök/kötelezettségek értékelésére, amikor a szabályozó egy adott tételt (költséget, bevételt) cash-alapon ismer el a hatósági árban érvényesíthetőként (nem pedig akkor, amikor az adott tételt költségként vagy bevételként elszámolják)
Az alábbi ábra szemlélteti a kiadvány tartalmának felépítését:
Összességében a kulcskérdés továbbra is az, hogy mely társaságok esnek majd az ED által megfogalmazott javaslatok hatálya alá, és hogy a javasolt új számviteli modell hogyan alkalmazható a hatósági árszabályozás különböző formáira, amelyek a gyakorlatban ténylegesen megvalósulnak. Az ED javaslatai valószínűleg különösen a közüzemi és a közlekedési ágazatban működő társaságokat érintik majd, a hatókör azonban nem korlátozódik meghatározott iparágakban működő vállalatokra. Minden, árellenőrzés alá eső társaságnak érdemes lesz megfontolnia, hogy a nyilvános tervezetben megfogalmazott javasolt kritériumok vonatkoznak-e rájuk.
Az IASB továbbra is várja a javaslatokkal kapcsolatos észrevételeket 2021. július 30-ig.
Bővebb profil
