A Nemzeti Cégtár adatai szerint hazánkban 2019-ben 5.256 cég került felszámolási eljárás alá, azaz átlagosan mintegy 14-15 társaság naponta. Örömteli, hogy ez az érték az elmúlt években folyamatosan csökkent (2015-ben még több mint 9.600 volt az eljárások száma), még ha a mérséklődés jelentős részben a törvényi előírások változásának is volt köszönhető. Ugyanakkor nagy meglepetést okozna, ha a pandémiához köthető gazdasági válság nem változtatna a trenden, és az 510 ezret meghaladó számú társas vállalkozásból nem szűnne meg jóval több majd ilyen módon.
A likviditási problémákkal szembesülő cégek jelentős része valószínűleg nem kerülheti el a felszámolási eljárással járó végkifejletet – felszámolói vélemények szerint a felszámolások 90%-ánál fel sem merül, hogy tovább működhetnének -, de számos esetben megoldást jelenthet egy időben végrehajtott pénzügyi restrukturálás, kényszerű refinanszírozás. Az ilyen projektszerű folyamat keretében a fizetésképtelenség felé sodródó vállalkozások a pénzügyi kötelezettségeik újratárgyalására törekszenek, hogy biztosítsák a pénzügyi stabilitásukat és tevékenységük jövőbeli folytatását.
A sikeres pénzügyi restrukturálás előfeltétele, érthető módon, hogy a restrukturálási terv megvalósulása esetén minden érdekelt jobban járjon (de legalább semmiképp ne rosszabbul), mintha a vállalkozást felszámolnák. Minden cég esete egyedi, de jól jellemezheti a mozgásteret, hogy a Világbank Doing Business 2019 kiadványa szerint, hazánkban egy felszámolási eljárás során a biztosított hitelezők a követelésük mintegy 44%-ához jutnak hozzá átlagosan, illetve az eljárás költsége a vállalkozás eszközei értékének 14,5%-át emészti fel és piaci információk alapján a nem biztosított szállítói kötelezettségek átlagos megtérülése meg sem közelíti az 5%-ot.
A szintén a cégek megmentését célzó formalizált folyamat, a csődeljárás nem tekinthető népszerűnek Magyarországon: átlagosan 46 indult évente 2015 és 2019 között. A pénzügyi restrukturálás jóval kevésbé kötött „műfaj”, ugyanakkor a KPMG javasolja a folyamat alábbiakban bemutatott ’setlist’/lépéssorozat szerinti végrehajtását, ami a korábbi tapasztalatainkon és a legjobb gyakorlatokon alapul.
- „Az a baj” (Belga) – Helyzetfelmérés és stabilizálás
A pénzügyi restrukturálási folyamat első és elmaradhatatlan feladata a rövid távú (általában 3 hónapra vonatkozó) likviditási szükséglet gyors, de minél pontosabb felmérése. Ez döntő fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy a társaság képes legyen kritikus fizetési kötelezettségeit kiegyenlíteni, mialatt a vállalati érintettek döntéseket hoznak és stabilizálják a helyzetet. Amennyiben likviditási hiány mutatkozik a restrukturálási folyamat időszakára, nagyon gyorsan megoldást kell találni, különben a vállalkozás túlélési kilátásai jelentősen romlanak.
Emellett szükség van az érintettek mielőbbi és teljeskörű azonosítására és kategorizálására. A különböző hitelezők például eltérő kitettséggel és célokkal rendelkezhetnek. A tulajdonosok külön kategóriát alkotnak és eltérően értékelhetik a vállalkozás képességét a kockázatok menedzselésére.
- „Keresem az utam” (Ákos) – A restrukturálási lehetőségek azonosítása és kiértékelése
A restrukturálási lehetőségek azonosításához – többek között – szükség van a helyzet kialakulásához vezető okok feltárására, a vállalat értékének felmérésére és az azt meghatározó tényezők vizsgálatára, az üzleti terv, és az abban foglalt feltételezések elemzésére.
Az elemzés után – annak eredményeire támaszkodva – következhet a helyzet kezelésére szolgáló intézkedések azonosítása, majd az egyes intézkedésekhez kapcsolódó előnyök és hátrányok felmérése, valamint a vállalati cash flowra, tőkeszerkezetre és likviditásra gyakorolt hatások modellezése.
Az azonosított opciók köre kiterjedhet egyes szállítói kötelezettségek átütemezésétől kezdve, üzletágak bezárásán vagy értékesítésén keresztül, hitel-tőke konverzióig számos intézkedésre, illetve ezek különböző kombinációjára.
- „Mindenki táncol” (Majka) – Egyeztetés a vállalati érdekeltekkel
A lépés célja, hogy a vállalati érdekeltek megegyezzenek az együttműködés kereteiről, a refinanszírozás/restrukturálás főbb elveiről, illetve annak biztosítása, hogy az érdekelt felek egyike se hagyja ott a tárgyalóasztalt a folyamat során.
Az előző fázisok alapján mostanra már felmérhetővé vált a különböző érintettek jogi-, pénzügyi- és üzleti pozíciója. A tárgyalásokat azonban nem feltétlenül csak az érdekeltek relatív ereje határozza meg. Előfordulhat, hogy a jelenleg még kulcspozícióban lévő érintettek már nem fognak szerepet kapni a vállalat jövőjében. Mások elégedetlenek lehetnek a folyamattal és a tárgyalásoktól való visszalépéssel fenyegetőzhetnek.
Ennek megfelelően szükséges, hogy a menedzsment felmérje a valószínű tárgyalási stratégiákat, azonosítsa az egyes érdekeltek toleranciaszintjét, és meghatározza a körülményeknek megfelelő tárgyalási stratégiát. Az erre fordított idő és energia ugyanakkor nem mehet a vállalkozás működési teljesítményének kárára: minden további romlás a mutatókban nehezíti a cég működési értékének megőrzését a restrukturálási folyamat során.
- „Szinezd újra” (Magna Cum Laude) – Az új finanszírozási struktúra megtervezése
Az előző három – helyzetfelmérési, kiértékelési és tárgyalási – szakasz kellő alapot kell hogy nyújtson a társaság új tőkeszerkezetének kialakításához.
A pénzügyi restrukturálási terv alapváltozata mellett érdemes tartalékterve(ke)t is készíteni, mivel a restrukturálási folyamat során konfliktusok keletkezhetnek a vállalati érdekeltek között. Külső tényezők – mint például a piaci ingadozások vagy a versenyhelyzetben bekövetkező változások – szintén bonyodalmat jelenthetnek, amelyek a helyzet újraértékelését és a felek közötti megállapodás újratárgyalását igényelhetik.
Az egyes érdekeltek kockázati étvágya eltérő lehet. Ezen kockázati érzékenységek és a különböző motivációik figyelembevételével a restrukturálási terv elfogadottsága jelentősen növelhető. Szükség van továbbá a terv végrehajtásához szükséges lépések azonosítására, ésszerű ütemezéssel és felelősök kijelölésével. Nem mellőzhető az új struktúra adóterhelésre gyakorolt hatásának mérlegelése sem: az eredeti finanszírozási struktúra kialakítását sok esetben pont az adóvonatkozások határozták meg.
Fontos, hogy az érdekeltek tisztában legyenek a pénzügyi következményekkel, ha nem jön létre a konszenzusos megállapodás, és felszámolás (vagy esetleg csődeljárás) következik.
- „Változások” (Punnany Massif) – A restrukturálási terv végrehajtása és monitoring
A folyamat hatékonyságának biztosítása és a vállalkozás működési értékének megőrzése érdekében a tőkeszerkezet átalakítására vonatkozó megállapodást a restrukturálási tervbe foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani. Ugyanakkor – előre nem látható fejlemények és megváltozott vállalati tényezők – szükségessé tehetik a terv átdolgozását: a terv elfogadásával és a végrehajtásának elindításával a krízishelyzet nem feltétlenül múlt el.
A vállalati érdekeltek részletesen látni akarják a teljesítmény alakulását az elfogadott referenciaértékekhez és az üzleti tervekhez képest, és az előrejelzett teljesítménytől való eltérésnek következményei lehetnek. A monitoring keretében szükség van a restrukturálási terv olyan feltételezéseinek korai azonosítására, amelyek elmaradnak az előrejelzett szinttől, illetve mielőbbi kockázatelemzésre, hogy ezek után a társaság tudja-e teljesíteni pénzügyi kötelezettségvállalásait.
A restrukturálási folyamat eredményei eltérőek lehetnek a vállalkozás sajátosságaitól függően, de jellemzően a tevékenységnek köszönhető: a hosszabb távon is fenntartható tőkestruktúra kialakítása; a potenciális gazdasági előnyök újraelosztása az érdekeltek között az újraallokált kockázatok mentén; az emelt szintű információszolgáltatás a vállalati érdekeltek felé.
A KPMG Tanácsadó Kft. tapasztalt restrukturálási szakemberei – dolgozzanak a bankok, a tulajdonosok vagy a menedzsment megbízásából – támogatást nyújtanak a folyamat bármely szakaszánál. Kérjük forduljanak hozzánk bizalommal, az eltérő zenei ízlés nem lehet akadály.
Bővebb profil
