Az olajár két évszázados történelmében először zuhant ilyen mély negatív szintekre, az euró forinttal szembeni árfolyama rekord szinteken van, és a hazai fizetőeszköz esetében is egyértelművé vált a kamatciklus fordulása. A Covid-19 rendkívüli piaci folyamatokat indukált. Ebben a környezetben a vállalatok irányításának kulcsfontosságú területévé vált a pénzügyi kockázatkezelés, ezen belül is a piaci kockázatok menedzselése.
A pénzügyi kockázatok helytelen értékelése, illetve elégtelen kezelése olyan mértékű költségeket okozhat, amelyeket az amúgy is nehezebb helyzetbe került vállalatok már nem tudnak kigazdálkodni. A piaci kockázatok esetében is rendelkezésre állnak azonban olyan technikák, amelyek segítségével az esetleges kockázati költségek tolerálható szintre csökkenthetők. Éppen ez a célja a kockázatkezelésnek, segítségével ugyanis növelhető a vállalat stabilitása, könnyebbé válik a gazdasági-pénzügyi tervezés és a menedzsmentnek több lehetősége jut az egyéb értékteremtő folyamatokra fókuszálni.
Devizakockázatok
Az EUR/HUF árfolyam alakulása a gazdasági hírek mindennapos kísérője, és hazánkban valóban rendkívül meghatározó ennek alakulása, ugyanis kis nyitott gazdaságként rengeteg gazdasági szereplő rendelkezik devizában felmerülő kiadásokkal, vagy bevételeinek jelentős része történik a forinttól eltérő devizanemben.
Amennyiben a mérleg és az üzleti tevékenység jelentős részét teszik ki pénzügyi eszközök vagy források, legyen szó bankbetétekről, vevőkövetelésekről, kiadásokról vagy hitelekről, a devizanemek eltérése nem várt veszteségek forrása lehet. A több devizanemben kereskedő vállalatoknak ráadásul figyelni kell a keresztárfolyamokra is, gondoljunk csak a CHF/EUR árfolyam ugrására 2015 elején. A devizás kitettségek felmérése során a mérlegtételek és a már megkötött szerződések mellett figyelembe kell venni a jövőbeli várható kiadásokat és bevételeket. Azonban ezek értékelésekor fontos mérlegelni, hogy a devizakockázatok mennyire háríthatók át a vevőkre vagy a szállítókra, és mennyire lehet stabilan számolni a kereslettel. Ennek megítélése függ a meglévő üzleti kapcsolattól, a versenytársak viselkedésétől és az üzleti margintól is. Ez semmiféleképpen sem egy automatikus döntés, az üzleti tervezés részeként értékelni kell az előbb említett szempontokat.
A megfelelő fedezeti stratégia kiválasztásakor is számos szempontot kell mérlegelni, ilyenek lehetnek a vevői és szállítói szerződések devizanemének helyes megválasztása, külső finanszírozás igénybe vétele esetén annak devizanemének helyes megválasztása, és a származékos ügyletek, mint határidős vételi vagy eladási és opció ügyletek igénybe vétele.
Az eredmény stabilizálása egyaránt érdeke a menedzsmentnek és tulajdonosoknak, hiszen ez javítja a hitelhez jutás feltételeit, a vállalat jobb esélyekkel fut neki az állami és EU-s pályázatoknak, illetve a tervezhetőség miatt jobban képes kiaknázni az üzleti lehetőségeket.
Kamatkockázatok
Amennyiben a vállalat jelentős hitelállománnyal rendelkezik, úgy a kamatkockázatokat is figyelembe kell venni, mivel például a kamatok emelkedése egy hosszú távú beruházáson elért üzleti haszon jelentős csökkenését okozhatja. A rövid távú és forgóeszköz-hitelek kapcsán is érdemes a tervezéskor figyelembe venni, hogy az emelkedő kamatszint miként hathat az üzleti marginra.
A finanszírozási oldalon jellemző a változó kamatozású hitelek túlsúlya, ami egy emelkedő kamatkörnyezetben a kamatkiadások növekedését okozza. Megoldási lehetőségként szolgálhat a fix kamatozású hitelek igénybevétele. Amennyiben ez nem lehetséges, kamatswap (IRS) ügyletekkel lehet fixálni a jövőbeli kamatfizetéseket. Fontos azonban, hogy a valósan értékelt kamatswap mozgatja a számviteli eredményt, a fedezeti számvitel alkalmazásával azonban összhangba lehet hozni a számviteli kimutatásokat a gazdasági fedezeti kapcsolatokkal.
Értékelni érdemes a hosszabb futamidejű hitelek felvételekor az előtörlesztési lehetőségeket is, mivel kedvező likviditási helyzet esetén ez is egy költségcsökkentési megoldás lehet. Jellemzően a hitelnyújtó bank átháríthatja az előtörlesztéssel kapcsolatos költségeit, amelyek a fix kamatozású hiteleknél jelentősek lehetnek. Hasonlóan, ha a vállalat egy IRS ügylettel fixálta kamatfizetéseit, akkor annak lezárási díját is meg kell fizetnie.
Árukockázatok
A világ első tőzsdéi az árutőzsdék voltak, mivel a termelők és a vásárlók már nagyon régen felismerték annak előnyét, ha képesek előre rögzíteni a vételi vagy eladási árat, így csökkentve a kockázataikat, és növelve a kiszámíthatóságot. Manapság is számos vállalat használ fel vagy ad el jelentős értékben olyan termékeket, amelyeket globálisan is nagy tömegben állítanak elő, és kereskednek velük, valamint szabványosíthatók, vagy közel állnak egy ilyen termékhez. Vegyük például egy mezőgazdasági vállalkozás esetét, amely jelentős mennyiségben használ gázolajat termelőeszközei működtetéséhez. A gázolaj beszerzési árát lehetséges rögzíteni a kereskedővel is, ha ez valamiért mégsem lenne előnyös, akkor árutőzsdéken kereskedett gázolaj, kőolaj, vagy egyéb olajon alapuló termékre lehet határidős szerződéseket kötni. Másrészről az előállított mezőgazdasági termék jövőbeni eladási ára szintén ismeretlen előre, ugyanakkor ilyen esetben is elérhetők azok a sztenderd tőzsdei termékek, amelyeknek paraméterei (minőség, leszállítási dátum és helyszín) előre meghatározottak, így előzetes fedezeti ügyletek megkötésével csökkenthető a piaci kockázat.
Kockázatok fedezése
A fentiekben bemutatott kockázat típusoknál már írtunk a kockázatokat fedező származékos ügyletek (pl. határidős eladási ügylet, vételi opció) lehetőségeiről. Származékos ügyletek esetén különösen ügyelni kell azonban a helyes ügylettípus megválasztására. Nem megfelelő ügylet kötése esetén a kockázatok nem csökkennek megfelelő mértékben, sőt akár emelkedhetnek is, illetve, az eredetileg fedezeti célú származékos ügylet egyéb típusú kockázatokkal is szembesítheti a vállalatot. Ehhez pontosan ismerni kell az ügylet működését, például azt, hogy egy megváltozott piaci környezet milyen eredményhatást indukálhat, mennyiben illeszkedik a vállalat kockázati profiljához, okozhat-e pótlólagos fedezeti igényeket, stb.
Vegyünk ehhez ez egyszerű példát: egy jövőbeni euróban várt bevétel devizakockázatainak fedezésére határidős ügyletet kötnénk. Ha végül úgy döntenénk – például a fedezeti ügylet költségeinek mérlegelése után –, hogy ún. kiütéses limitáras határidős (knock-out barrier forward) ügyletet kötnénk, akkor az ugyan „javítaná” a határidős eladási árfolyamot, de az árak jelentős csökkenése esetén az ügylet megszűnik, vagyis pont akkor múlik el a védelem, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. A látszólagosan fedezett kockázatok helyett egy ilyen esetben a vállalatunk továbbra is egyfajta „spekulatív nyitott pozícióban” maradna piaci kockázati szempontból.
Az is gyakran megtörténik, például árukockázatok esetében, hogy a tőzsdéken kereskedhető ügyletek nem lesznek teljesen azonosak a ténylegesen megtermelt áru minőségi és egyéb tulajdonságaival. Ez nem probléma mindaddig, amíg az árak erősen együtt mozognak egymással. Ennek teljesülését / kontrollját azonban már aktív kockázatkezeléssel biztosítani kell, figyelembe véve a termék piaci likviditását és az ügyletkötéssel járó költségeket. Ilyen módon a kockázatok fedezése ugyan nem lesz tökéletes, de mégis lehetséges ezeket olyan szintre csökkenteni, amely megteremti a stabil és hosszú távú sikeresség alapjait. Ez a gondolat már átvezet az átfogó vállalati pénzügyi kockázatkezelés témakörébe.
A piaci kockázatokkal kapcsolatos átfogó pénzügyi kockázatkezelés
Kiindulásképpen tudatosnak kell lenni abban a tekintetben is, hogy a származékos ügyletek kötése a kockázatok fedezésének csak az egyik lehetséges módja. Számos más módon lehet a kockázatokat egy tolerálható szinten tartani, például ún. természetes fedezetekkel. Ilyen lehet például devizakockázat esetén a vevői és szállítói követelések devizanemének, a fentiekben tárgyalt, megfelelő megválasztása. Ez a szemléletmód már megköveteli az általános kockázattudatosság meglétét is.
A kockázatok kezelése bizonyos üzemméret, illetve kockázati kitettségi szint fölött már nem kivitelezhető eseti alapon, nem lehet elkerülni a dedikált szervezeti funkciók, illetve a megfelelő kockázatmérési és döntéshozatali eljárások kialakítását. A nagy-, és egyes középvállalatok már biztosan ebbe a kategóriába esnek. Ez bizonyos szektorok esetén kiemelten fennáll – mint például olaj és gázipar, közműtársaságok, fuvarozó és szállítmányozó cégek, mezőgazdasági ágazatok –, de egyes tevékenységi körök szinte vállalatmérettől függetlenül indokolttá tehetik a szofisztikáltabb kockázatkezelés kialakítását (ebbe a kategóriába lehet sorolni például az energiakereskedő cégeket). Az utóbbi kategóriába tartozó cégek tevékenységének központi eleme a piaci kockázatok vállalása és kezelése.
A piaci kockázatokra is kiterjedő átfogó vállalati pénzügyi kockázatkezelési rendszernek számos összetevője van. Kulcsfontosságú a kockázatvállalási tolerancia, illetve kockázatkezelési stratégia meghatározása. Szervezeti szempontból a kockázatkezelés terén érett vállalatok három ún. védelmi vonalat hoznak létre, amelynek első szintje a kockázatvállalásért felelős üzleti funkció, második szintje a kockázatkezelési kontrollt megvalósító független szervezeti egység, harmadik szintje pedig a megfelelő jogkörökkel felruházott belső ellenőrzés. A kockázatmérési technikáknak széles tárháza áll rendelkezésre. A legalapvetőbbtől indulva ilyen mérőszám a nyitott pozíció kockázattípusok szerint (pl. devizanemenként) – amelynek pontos kimutatása is sok esetben már kihívást jelenthet –, magasabb fejlettségi szinten pedig akár az egyes eszközosztályok kockáztatott értéke (Value at Risk), vagy a piaci árak változásával szembeni összkitettséget mérő kockázatott eredmény (EBITDA at Risk) számítási módszertanok. A kockázatok azonosítása és mérése, kiegészülve limitrendszerek kialakításával és stressz teszt módszertanok alkalmazásával, rendkívüli módon megerősíthetik egy vállalkozás piaci kockázatokkal szembeni ellenálló képességét.
Mindezek pedig leginkább akkor hatásosak, ha a kockázatkezelés nem egy különálló szigetrendszerként működik, hanem szervesen beépül a vállalatirányításba. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a stratégiai és taktikai döntések során minden esetben tekintettel vagyunk a kockázati aspektusokra is, továbbá rendelkezésre állnak a kockázatkezelés hatékonyságát támogató egyéb körülmények, mint például az előre tekintő pénzügyi tervezés és a fedezeti számvitel alkalmazása.
Bővebb profil
