Nemrég megjelent bejegyzésünkben az IBOR reform fedezeti számviteli elszámolásokra gyakorolt hatását és a standardalkotónak (IASB) a témában indított kétfázisú projektje 1. fázisának eredményeként kibocsátott standard módosításokat tekintettük át. Abban a bejegyzésben olvashatnak bővebben az IBOR-reform hátteréről is.
Mostani bejegyzésünk a projekt 2. fázisának eredményeképp kibocsátott nyilvános standardmódosítás tervezetben (ún. Exposure Draftban, „ED”) szereplő, szerződésmódosításokra vonatkozó, az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok és az IFRS 4 Biztosítási szerződések standardokhoz javasolt módosításokat tekinti át.
Az ED javasolt módosításait terjedelmük miatt két részletben ismertetjük. A témában következő bejegyzésünk foglalkozik majd a fedezeti elszámolásokat érintő (IFRS 9-re és IAS 39-re vonatkozó), valamint az IFRS 7-re és az IFRS 16-ra vonatkozó módosítási javaslatokkal.
Az ED észrevételezési szakasza nemrég zárult le, az észrevételek beküldésének határideje 2020. május 25. volt.
Emlékeztetőül: az IASB kétfázisú projektje
Az IBOR-reform standardalkotási folyamatban történő kezelését az IASB két projekt fázisra osztotta:
- fázis – A referencia kamat váltását megelőző kérdések – azon kérdések, melyek már a reform bekövetkezése előtt is hatással vannak a pénzügyi beszámolókra (ez 2019 őszén lezárult)
- fázis – A referencia kamat változásakor kezelendő kérdések – azon pénzügyi beszámolási kérdések, melyek a referencia kamat reformjának vagy cseréjének időpontjában, valamint azt követően merülnek fel (ez a fázis jelenleg is tart)
E bejegyzésben a benchmark kamatok reformjára, mint IBOR-reformra hivatkozunk, függetlenül attól, hogy az adott benchmark kamat formailag is lecserélésre kerül vagy ugyan formailag nem kerül lecserélése, de a számítási módszertana megváltozik, illetve függetlenül attól, hogy a nevében tényleges IBOR-kamatról vagy másféle, a reformmal érintett benchmark kamatról van szó.
Az ED által az IFRS 9-hez javasolt módosítások – a szerződésmódosítás kérdésköre
Mi minősül a pénzügyi instrumentumok feltételei módosításának?
Az ED-ban javasolt módosítások szerint, e módosítások alkalmazásának a szempontjából, egy pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség feltételeinek módosítása akkor következik be, ha a kezdeti megjelenítést követően megváltozik a szerződéses cash-flow-k meghatározásának az alapja, meg akkor is, ha a szerződéses feltételeket nem változtatják meg.
Egy pénzügyi instrumentum feltételeinek IBOR-reform miatt történő módosítása ennek megfelelően többféleképpen is bekövetkezhet. E „módosítási forgatókönyvekre” az ED a következő példákat hozza (az indoklásban ráerősítve, hogy ezek nem fedik, nem is fedhetik az IBOR-reform megvalósításának valamennyi lehetséges forgatókönyvét):
1.a szerződéses feltételeket módosítják
- oly módon, hogy a korábban alkalmazott benchmark kamat helyébe egy alternatív benchmark kamat lép
- oly módon, hogy egy fix spread-et adnak a szerződésben korábban benne foglalt benchmark kamathoz, ezáltal biztosítva ugyanazt a kimenetelt, mintha azt lecserélték volna egy alternatív benchmark kamatra
- oly módon, hogy – a benchmark kamat reformjának megvalósítása érdekében – megváltoztatják az átárazódási periódust, az átárazódás értéknapjait, vagy a kamatfizetések között eltelt napok számát
- oly módon, hogy a szerződéses feltételekhez hozzáadnak egy ún. fall-back klauzulát, amely célja, hogy egy későbbi időpontban aktiválódjon, és a reformnak megfelelően változtassa meg a szerződéses cash-flow-k meghatározásának alapját.
2. ugyan a szerződéses feltételeket nem módosítják, mégis megváltozik a szerződéses cash-flow-k meghatározásának az alapja. Például ha a reform adott benchmark kamatot érintően abban áll, hogy megváltozik a korábbi benchmark kamat kiszámításának a módja, de formailag megmarad a szerződésben a korábbi benchmark kamat. Ekkor a szerződéses feltételek módosítására nincs szükség, mégis változhat a reform következtében a szerződéses cash-flow-k meghatározásának alapja.
A pénzügyi instrumentumok feltételeinek módosítására az egyszerűség kedvéért a továbbiakban szerződésmódosításként hivatkozunk.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ED csak azokra a szerződésmódosításokra, illetve csak addig a mértékig javasolja a fent leírt szabályt, amely szerződésmódosítások, illetve amilyen mértékig az IBOR-reform által váltak szükségessé.
Mikor tekinthető egy szerződésmódosítás az IBOR-reform miatt szükségessé vált módosításnak?
Egy szerződésmódosítás akkor tekintendő az IBOR-reform miatt szükséges szerződésmódosításnak, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
- a szerződésmódosítás az IBOR-reform közvetlen következményeként vált szükségessé és
- a szerződéses cash-flow-k megállapításának új alapja a módosítást közvetlenül megelőző alappal gazdaságilag egyenértékű.
Az IASB elismeri[1], hogy az ED által javasolt módosítás többi szerződésmódosításra való kiterjesztése hasznos lehet annak megállapításakor, hogy mikor számolja el szerződésmódosításként egy gazdálkodó a cash-flow-k megváltozását – hiszen az IFRS 9 jelenleg nem határozza meg pontosan, mit tekint szerződésmódosításnak. Az ED azonban kifejezetten az IBOR-reformra koncentrál. Igaz, az ED indoklásában az IASB leírja, hogy fontolóra vesz egy külön IFRS 9 módosítást, amely valamennyi szerződésmódosítással foglalkozik.
A IBOR-reform miatt szükségessé vált szerződésmódosítások elszámolása
Az ED azt javasolja, hogy azon szerződésmódosítások esetén, amelyek az IBOR-reform miatt váltak szükségessé, a gazdálkodó alkalmazhassa az IFRS 9.B5.4.5 pontját. Ez a pont az effektív kamatláb újramegállapítását írja elő olyankor, amikor a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség változó kamatai a piaci kamatra árazódnak át. E pont alapján az IBOR-reform miatt szükségesség vált szerződésmódosítások nyomán a gazdálkodó az effektív kamatot becsülné újra és ennek megfelelően nem változtatná meg a pénzügyi instrumentum könyv szerinti értékét.
Ez eltér az IFRS 9 általános szabályától[2], amely egy kivezetést nem eredményező szerződésmódosítás esetén – legyen szó akár pénzügyi eszközről, akár pénzügyi kötelezettségről – a szerződésmódosítás előtti effektív kamatlábat használva a könyv szerinti érték újraszámítását írja elő, a változást az eredménnyel szemben könyvelve (módosítási nyereség/veszteség) akkor, amikor a szerződésmódosítás megtörténik. Ezen túlmenően az általános szabály szerint a szerződésmódosítás után az instrumentum kamatbevételét/kamatráfordítását a módosítás előtti kamatfeltételekből következő effektív kamattal lenne szükséges elszámolni.
Megjegyezzük, hogy az általános IFRS 9 szabályok szerint vizsgálandó, hogy egy szerződésmódosítás az érintett pénzügyi eszköz vagy kötelezettség kivezetéséhez vezet-e.
Viszont az IBOR-reform miatt szükségessé vált szerződésmódosítások – tekintve a fentebb említett ii. feltételt, amelynek teljesülnie kell ahhoz, hogy ilyenről beszélhessük – valószínűtlen, hogy kivezetésre (és az instrumentum könyvekbe való újra felvételére) kerüljön sor.
A fenti általános IFRS 9 szabály alkalmazása az IASB szerint nem tükrözi megfelelően a szóban forgó szerződésmódosítások gazdasági hatását. Ha pl. kizárólag az IBOR-reform következtében kerülne sor a szerződésmódosításra, és egy alternatív benchmark kamat bevezetésére, akkor a régi benchmark kamaton alapuló effektív kamattal elszámolt kamatbevétel nem tükrözné a módosított instrumentum gazdasági hatásait, illetve a régi benchmark kamat lehetséges, hogy nem is lenne a jövőben elérhető, így nem lehetne az alapján effektív kamatot számolni.
Megjegyezzük, hogy az általános IFRS 9 szabály alkalmazásával elszámolt módosítási nyereség/veszteség nem valószínű, hogy jelentős lenne (hiszen „gazdaságilag nem történt lényegileg semmi” ld. a fentebb írt ii. feltételt), de nem jelenthető ki, hogy a konkrét számítások elvégzése után biztosan nem lenne elszámolandó ilyen nyereség/veszteség. Azonban egy ilyen nyereség/veszteség elszámolása az IASB szerint nem tükrözné megfelelően az IBOR-reform gazdasági hatását.
Az ED által javasolt módosítás és az általános IFRS 9 szabály alkalmazásának „sorrendje”
Előfordulhat az is, hogy egy pénzügyi instrumentum feltételei az IBOR-reform miatt szükségessé vált szerződésmódosításokon túlmenően is módosulnak. A gazdálkodó ilyenkor a következő sorrendet kell, hogy tartsa:
- először az ED által javasolt szabályt alkalmazza azokra a módosításokra, amelyek az IBOR-reform miatt váltak szükségessé, majd
- az IFRS 9 általános szabályait alkalmazza a többi módosításra. (Ez azt jelenti, hogy el kell végeznie az IFRS 9 által írt/saját számviteli politikájában rögzített „kivezetési tesztet” is és ennek eredménye alapján elszámolnia a többi módosítást)
Hatályba lépés és éttérés
Az IFRS 9-re vonatkozó módosításokat a 2021. január 1-jén vagy azt követően induló üzleti évekre kötelező alkalmazni. Előalkalmazás megengedett. Az összehasonlító időszaki adatokat csak akkor lehet újra megállapítani, ha az visszatekintés („hindsight”) nélkül lehetséges. Ha az összehasonlító időszaki adatokat nem állapítják meg újra, a módosítás hatását az első alkalmazás napján a nyitó eredménytartalékkal (vagy, ha az megfelelő, a saját tőke egyéb elemeivel) szemben kell könyvelni. Az első alkalmazás napja annak a jelentési periódusnak az első napja, amelyben a gazdálkodó először alkalmazza a módosítást (naptári éves gazdálkodónál, aki nem él előalkalmazással, ez a nap 2021. január 1-je).
Az ED által az IFRS 4-hez javasolt módosítások
Az IFRS 9 alkalmazása alól a biztosítók korábban választható ideiglenes mentességet kaptak. A mentesség lényege röviden, hogy azok a társaságok, amelyek tevékenysége túlnyomórészt biztosításhoz kapcsolódik, az új biztosítási standard, az IFRS 17 alkalmazásáig elhalaszthatják az IFRS 9 alkalmazását.
Az ED az IFRS 9 fentebb leírt javasolt módosításait az IFRS 9 alkalmazását elhalasztó gazdálkodókra is kötelezővé tenné, az IFRS 9 módosításokkal azonos hatályba lépési dátummal (2021. január 1.) és az összehasonlító adatokra vonatkozó azonos áttérési rendelkezéssel.
…cikkünknek folytatása következik…
[1] ED BC20
[2] IFRS 9.5.4.3.
Bővebb profil
