Felmerülő kérdések az IFRS 9 várható veszteség elszámolással kapcsolatban

A közelmúltban a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) egy rövid dokumentumot hozott nyilvánosságra az IFRS 9 várható veszteség számítással kapcsolatban a koronavírus-járvány és az abból eredő gazdasági hatások és bizonytalanság tükrében. Ez az anyag elérhető az IASB honlapján, itt. A dokumentum célja, hogy segítse az IFRS 9 konzisztens alkalmazását ebben a világjárvány miatti bizonytalan és a számviteli elszámolásokra is sok tekintetben hatást gyakorló helyzetben.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) szintén kibocsátott nemrég egy nyilvános közleményt a koronavírus-járvány IFRS 9 várható veszteség kalkulációra vonatkozó számviteli következményeiről. Ez a közlemény szintén a konzisztens IFRS 9-alkalmazást szándékolt segíteni. A közlemény elsődleges címzettjei az Európai Unió értékpapírpiacain jelenlévő kibocsátók és azok könyvvizsgálói, de úgy gondoljuk, más vállalkozásoknak is érdemes és hasznos azt figyelemmel kísérnie. A közlemény itt érhető el. Megjegyezzük, hogy az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) is kibocsátott egy közleményt, amely ugyan alapvetően a default-ról, illetve a fizetéskönnyítési intézkedésekről („forbearance”) szól, de abban hivatkozik az ESMA fenti anyagára, mint az EBA közleményével az IFRS 9 vonatkozásokban konzisztens és azzal együtt olvasandó anyagra.

Az elmúlt hetek számunkra is sok gondolkodást hoztak azokon a területeken amelyeket a járvány érintett, legyenek ezek kockázatkezelési, jogi, adózási vagy számviteli területek. A fenti két dokumentum apropóján érdemes az IFRS 9 várható veszteség számítással kapcsolatos legfontosabb számviteli kérdéseket, gondolatokat összefoglalni. Úgy gondoljuk az alábbi összefoglalás a pénzügyi és nem pénzügyi szektorbeli vállalkozásoknak is hasznos lehet.

  1. Kosarakba sorolás („staging”)

A járvánnyal kapcsolatos egyik legfontosabb felmerülő kérdés, hogyan érinti a pénzügyi eszközök „ECL-kosarakba” sorolását – mely esetekben indukálják a járvány már megjelenő és a jövőben még várt gazdasági hatásai és az e hatások enyhítésére hozott állami intézkedései azt, hogy egyes pénzügyi eszközöket, pénzügyi eszköz csoportokat (a kezdeti megjelenítés óta) megnövekedett hitelkockázatúnak kell tekintenünk, és emiatt a „2. ECL-kosárba” sorolnunk, és rájuk teljes élettartam alatt várható hitelezési veszteséget elszámolnunk?

Mind az IASB, mind az ESMA anyag kiemeli, hogy nem lehet mechanikusan alkalmazni az IFRS 9 szabályokat, a jelentős hitelkockázati növekedés meghatározása komplex, minőségi és számszaki tényezőket is figyelembe vevő elemzés eredménye kell, hogy legyen. Így például a sok országban, nálunk is bevezetett törlesztési moratórium nem eredményezhet automatikusan jelentős hitelkockázati növekedés, „2. ECL-kosárba” történő átkerülést.

Azon adósok is igénybe vehetik a moratóriumot, akiknek ugyan nem növekedett meg lényegesen a hitelkockázatuk, de hatásos segítséget jelent a moratórium a járvány miatt esetlegesen kialakult kedvezőtlen likviditási helyzetükben.

Az ESMA anyag azt is kiemeli, hogy az állami mentőintézkedések hatásait is figyelembe kell venni a jelentős hitelkockázati növekedés megítélésénél, amennyiben ezek a hatással vannak a pénzügyi instrumentum teljes élettartama alatti default kockázatára. Megjegyezzük, hogy az állami intézkedések nem minden esetben automatikus, hogy hatással vannak a default kockázatra, még akkor sem, ha a megtérülést növelhetik. Például egy, a járvány hatására kiterjesztett állami garancia hat ugyan a hitelezők megtérülésére, ezért a várható veszteség számításánál bizonyos esetekben[1] figyelembe veendő, de önmagában nem befolyásolná a default valószínűségét.

Ahogyan egy korábbi bejegyzésünkben is írtuk, fontos és nehéz kérdés – különösen, hogy a moratóriummal élők esetén nem lesz használható információ ehhez a szétválasztáshoz a késedelmes napszám – hogyan válasszák el egymástól a bankok, érintett pénzügyi szektorbeli vállalkozások azokat a pénzügyi instrumentumokat, akik a „2. ECL kosárba” kerültek a járvány hatására, azoktól, akik a járvány ellenére is maradnak az „1. ECL kosárban”, esetleg kik azok, akik a járvány hatására a „3. ECL kosárba” kerülnek? A kosarak közötti átkerülés természetesen nem egyszeri esemény, a jelentős hitelkockázati növekedést folyamatosan figyelendő.

A bankoknak, pénzügyi szektorbeli vállalkozásoknak ki kell majd alakítaniuk a fenti elválasztásnak a kritériumait.

Lehetséges, hogy nem lesz ügyfélszintű információ a fenti szétválasztáshoz, vagy csak korlátozottan fog rendelkezésre állni. Ahogy az ESMA anyaga is rámutat, ha a kosarakba sorolás egyedi szinten nem oldható meg egyes portfóliókra, akkor szükséges lehet azt csoportosan elvégezni (cél, hogy az IFRS 9 logikája érvényesüljön, azaz megfelelően megragadjuk a jelentős hitelkockázati növekedést).

  1. Előre tekintő információk

Egy másik lényeges eleme a várható veszteség modelleknek, amelyet érint a járvány, az előre tekintő információk, amelyeket az IFRS 9 szerint minden várható veszteség számításba be kell építeni.

Mind az IASB, mind az ESMA anyag hangsúlyozza a járvány hatásainak előre tekintő információkban történő figyelembe vételét. Ezt egyrészt a várható veszteség számításnál figyelembe vett makroökonómiai szcenariók kialakításánál, másrészt azok súlyozásánál lehet megtenni.

A Bankok és a pénzügyi szektorbeli vállalkozások az eddig használt előre tekintő modelljeikben kialakított szcenariókat és azok súlyozását meg kell, hogy változtassák a járvány hatásainak megfelelő figyelembe vétele érdekében.

Ennek során indokolt figyelembe venni egyrészt a járvány, mint gazdasági sokk természetét (a legjelentősebb hatásai valószínűleg rövid távon jelentkeznek majd), a járvány hatásának enyhítésére hozott gazdasági intézkedéseket és természetesen a portfólió átlagos futamidejét.

A kérdés a nem pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalkozásoknál is lényeges lehet, például azoknál, ahol a vevőállomány szignifikáns. A gyakorlatban nemigen találkoztunk olyan esettel, amikor e vállalkozások ne éltek volna az IFRS 9 által lehetővé tett egyszerűsítéssel és ne „értékvesztés mátrix(ok)” segítségével határozták volna meg a vevőállományuk esetén a várható veszteséget/értékvesztést. Ezekbe a mátrixokba már eddig is be kellett elvben építeni az előre tekintő információkat (pl. makroökonómiai szcenariók figyelembe vételével), de az elmúlt évek konjunktúrájában a gyakorlatban ennek kisebb volt a potenciális hatása, ezért a vállalkozások számára a jelentősége is. Ennek megfelelően a pénzügyi szektoron kívül kevesen alkalmaztak kifinomult módszereket az előre tekintő információ figyelembe vételére.

A járvány miatt a nem pénzügyi vállalkozásoknak is át kell értékelniük az előre tekintő információkra vonatkozó módszertanukat, pl. a makroökonómiai szcenariók figyelembe vételével.

  1. Szerződésmódosítások kérdésköre

Kérdésként merül fel az állami intézkedések, kiemelten a fizetési moratóriumok hatása a szerződéses pénzáramlásokra bankok, illetve az érintett pénzügyi vállalkozások esetén. Bár ez nem elsődlegesen várható veszteség kérdés, a pénzügyi eszközök bruttó értékének potenciális változásán keresztül ahhoz kapcsolódik.

Az ESMA anyaga is kitér erre a kérdésre, hangsúlyozva, hogy egyrészt el kell dönteni, hogy egy intézkedés szerződésmódosításként kezelendő-e, másrészt – mind kvalitatív, mind kvantitatív kritériumokat figyelembe véve – el kell dönteni, hogy az jelentős-e (ha jelentős, akkor az érintett pénzügyi eszköz kivezetéséhez és a könyvekbe valós értéken történő újra felvételéhez vezet).

Ahogy korábbi bejegyzésünkben is írtunk róla, a fizetési moratórium az érintett pénzügyi eszközökkel rendelkező vállalkozások esetében a jelen gondolkodásunk alapján szerződésmódosításként kezelendő, és – alkalmazva az IFRS 9 szerződésmódosítási útmutatóját – az elvégzett minta számításaink alapján a legtöbb esetben valószínűtlen, hogy az érintett pénzügyi eszközök kivezetéséhez vezetne kvantitatív alapon (potenciálisan kivezetést eredményező kvalitatív tényezőt a moratórium feltételei alapján nem tudunk azonosítani).

A tényleges számítások azonban még nem írhatók fel minden esetben. Bizonytalanságot tapasztalunk a vonatkozó kormány rendeletnek a pénzáramlások konkrét meghatározásának a módjával kapcsolatban, amelyet a szabályozó remélhetőleg mielőbb megnyugtatóan kezel.

A moratórium pénzáramlásokra való hatásának értékelésnél figyelembe kell vennünk, hogy a fizetési moratórium nem érinti az adós azon jogát sem, hogy ez eredeti szerződéses feltételek szerint teljesítsen. Elvben emiatt egy, a moratóriummal kezdetben élő adós később dönthet úgy, hogy később mégis az eredeti szerződés szerint törleszt. A pénzáramlások becslésénél ezt is figyelembe kell venni.

A moratóriummal érintett hitelek jelenértékének (a moratórium hatására megváltozott pénzáramlások miatti) változását akkor is meg kell jeleníteni az eredményben az IFRS 9 szerint, ha arra a következtetésre jutunk, hogy pénzügyi eszközt nem kell kivezetni a könyvekből. Kérdésként merül fel, hogy ezt a várakozásaink szerint veszteség jellegű tételt mely eredménysoron számoljuk el. A kérdésre adott válasz függ attól is, hogy ezt az eredményt módosítási eredményként vagy egyéb, nem módosításból fakadó cash flow változásként értelmezzük, mely utóbbi esetben maga a standard az értékvesztésként, a kamatbevételek közötti vagy egyéb eredménytételek közötti bemutatást is megengedi. Kifejezett IFRS 9 iránymutatás nincs erre és a kérdést jelenleg elemezzük.

  1. Közzétételek fontossága

Mind az ESMA, mind az IASB felhívja a figyelmet az anyagában a pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos megfelelő minőségű közzétételekre. Ezt természetesen ki tudjuk terjeszteni minden releváns közzétételi követelményre. A jelen helyzetben nagy fokú a  bizonytalanság, az eddig megszokottaktól eltérő események, intézkedések, a vállalkozások részéről várhatóan új döntések, új számviteli politikák, új becslési módszertanok jelennek meg. Ezek kellően transzparens bemutatása a kiegészítő megjegyzéseken keresztül valósulhat meg.

Indokolt ezért minden vállalkozásnak átfogóan átgondolnia,  mely pontokon érintettek az IFRS közzétételei mind az interim, mind az éves pénzügyi kimutatásaikban. A jelentőségénél fogva nem módosító fordulónapi eseményként már a 2019. évi pénzügyi kimutatásokhoz fűzött kiegészítő megjegyzésekben is indokolt közzétenni a koronavírus járvány várható hatásait (kvalitatív közzétételekkel) akkor is, ha azok számszerűsítése jelenleg még nem lehetséges (azaz ha kvantitatív információk még nem állnak rendelkezésre).

A fenti és a fentiekhez hasonló témák folyamatosan foglalkoztatják a számviteli szakmát, így minket is. A témák sokféleségét és bonyolultságát látva úgy gondoljuk, hogy több helyen indokolt lehet külső segítség igénybe vétele.

A járvány kapcsán felmerülő számviteli kérdéseikkel forduljanak hozzánk bizalommal!

[1] ha a garancia annak a pénzügyi instrumentumnak az integráns részét képezi, amelynek a megtérülését javítani hivatott


Írta

Olvass tovább