Épületenergetikai kitekintő

Magyarország épületállományának energiafogyasztása és az energiafogyasztáshoz közvetlenül kapcsolódó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása is több mint jelentős. A lakossági szektor energiafogyasztása 2018-ban 244 PJ volt, amely az országos végső energiacélú felhasználás 33%-át jelentette. A magyarországi háztartások mintegy felének energiafogyasztása földgázhoz, negyede pedig megújulókhoz köthető. Itt érdemes megjegyezni, hogy utóbbi esetben ez leginkább biomassza, vagyis fatüzelést jelent. Ennek hatására, vagyis többnyire a fosszilis energiahordozók tüzelése miatt az országos ÜHG kibocsátás körülbelül 13%-a lakossági energiafogyasztáshoz köthető. Továbbá a lakott lakások energiafogyasztásának több mint 70%-a fűtési célú, amely alátámasztja azt a tényt, hogy az energiahatékonysági és dekarbonizációs nemzeti stratégiai célkitűzések teljesítését energiafogyasztást csökkentő komplex épületenergetikai beruházásokkal – leginkább az épületek szigetelésével, vagyis fal és födémszigeteléssel, nyílászárócserével, valamint fűtéskorszerűsítéssel – lehet és szükséges biztosítani.

A magyarországi lakásállomány dinamikája

Az elmúlt években a magyarországi lakásállomány a 2008-as gazdasági világválság lecsengését követően növekvő pályára állt a kedvező gazdasági és pénzügyi környezetnek köszönhetően. Az épített lakások tekintetében a KSH által közzétett negyedéves adatok szezonalitás mellett folyamatos növekedést mutatnak.

Az építőipari konjunktúrára vonatkozó előrejelzések ugyanakkor a következő évekre vonatkozóan lassulást mutatnak. Itt három tényezőt érdemes kiemelni, amelyek a lakásállomány dinamikájára jelentős hatással vannak: az Európai Uniós irányelvek szerint egyre szigorodó épületenergetikai szabályok, úgymint közel nulla energiaigény (BB) és legalább helyszínen, vagy a közelben előállított megújuló energiaforrásból előállított energiafelhasználás 25%-ban az új ingatlanokra vonatkozóan; a hazai politikai döntések (pl.: visszaemelkedő ÁFA, a családvédelmi akcióterv egyes elemei); és az egyéb piaci adottságok (pl.: szakemberhiány, növekvő bérigények, COVID-19 hatásai). A hazai lakott lakásállományt figyelembe véve (~3,9 millió) ugyanakkor a lakásállomány pozitív irányú változása (mind az építéseknek, mind „zöldülésnek” köszönhetően) elhanyagolható mértékű.

Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabályozási környezet

Az épületek energiahatékonyságát leginkább az alábbi jogszabályi keretrendszer határozza meg.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/844 2018. május 30-án hatályba lépett irányelve több szempontból is előremutató intézkedéseket tartalmaz. Az irányelv egyrészt kötelezi a tagállamokat, hogy a magán és köztulajdonban lévő lakó- és kereskedelmi célú épületek nemzeti állományának felújításába történő beruházások ösztönzéséről szóló hosszú távú stratégiájukat háromévente naprakésszé tegyék, és azt a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek részeként benyújtsák a Bizottságnak. A hazai épületállományra vonatkozó Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégia várhatóan idén, a második negyedévben készül el. Az irányelv továbbá kitér az energiaszegénység enyhítésére, az energiahatékonysági tanúsítás végrehajtásának mikéntjére, az elektromos járművek elterjedésének támogatására és az építőipar digitalizálására. Az irányelv által érintett témaköröket és javaslatokat az alábbi ábra foglalja össze.

A magyarországi lakásállomány jelenlegi és várható épületenergetikai karakterisztikája

A hazai épületállományra vonatkozó épületenergetikai információk rendelkezésre állása jelenleg korlátozott. Nincs olyan, az épületállományra vonatkozó országos adatbázis, amely elégséges információt nyújtana a hazai épületállomány valós állapotáról és így megfelelő alapot adhatna célzott és hatékonyabb stratégiai intézkedéstervek kidolgozásához. A hazai épületállományra vonatkozó Nemzeti Épületenergetikai Stratégia (NÉeS, 2015) háttérelemzése (épületállományi modellezés) 2013-as adatokat tartalmaz és egy 2 230 darabból álló reprezentatív mintán alapszik. Amennyiben az elemzés eredményeit a mai energetikai tanúsítványokra vonatkozó feltételrendszerbe illesztjük, akkor láthatjuk, hogy a 7 évvel ezelőtti állapot szerint a hazai lakásállomány kimagaslóan gyenge energetikai jellemzőkkel rendelkezett. Az akkori helyzetkép szerint a hazai lakásállomány több mint fele HH (gyenge), II (rossz), vagy JJ (kiemelkedően rossz) besorolást kapott (volna). A 2012-től életbelépett jogszabályi változásoknak köszönhetően a hazai épületállományra vonatkozó épületenergetikai információk rendelkezésre állása összességében jelentősen javult. Az Országos Építésügyi Nyilvántartás jelenleg körülbelül egy millió hiteles energetikai tanúsítványt tartalmaz, mely szintén alapot adhat az országos lakásállomány energetikai karakterisztikájának bemutatására. Habár a historikus adatokat elemezve látható, hogy a hazai intézkedéseknek és a kedvező gazdasági-pénzügyi környezetnek köszönhetően az elmúlt években pozitív változások mentek végbe, jelenleg a hazai lakásállomány mindössze 3,6%-a felel meg az egyre szigorodó épületenergetikai szabályozásoknak (legalább BB kategória). Figyelembe véve a korábbi elemzést és a leginkább elmaradott régiók épületállományának vizuális megjelenését, a valóság ennél sokkal rosszabb lehet.

Amennyiben az elmúlt évek tendenciáját vesszük figyelembe és előrejelzésünket aszerint alakítjuk, akkor látható, hogy a „közel-nulla” épületenergetikai szintet elérő lakásállomány 2030-ra csupán 8%-körül lehet, 2050-re pedig ez az érték 12% körül mozoghat. Amennyiben a frissített Nemzeti Energia Stratégiában (NES, 2020) lévő célértéket vesszük alapul – mely szerint a stratégia időtávján megvalósított dekarbonizált és „közel-nulla” energiaigényű lakóépületek aránya 2030-ra 33% kell legyen – akkor látható, hogy a lakásállomány energetikai korszerűsítésére vonatkozó dinamikában elképesztő változásokra van szükség. A 2050-es majdhogynem irreális zéró karbonkibocsátási célkitűzésekről nem is beszélve. Természetesen az elvárt dinamikához exponenciálisan növekvő beruházási költség is tartozik, amelyet végső soron és várhatóan a lakosságnak kell majd fedezni a mindenkori kormányzat célzott pályázati támogatása mellett.

Habár a legújabb nemzeti stratégiák az épületek energiahatékonyságának javítására már tartalmaznak bizonyos intézkedésjavaslatokat az irányelvben megfogalmazott témakörök vonatkozásában, ezen javaslatok több szempontból is problematikusak. A lakosság számára is elérhető energiahatékonysági programok[1] sikeressége pedig ugyancsak megkérdőjelezhető. Azt pedig, hogy az épületek felújítására nyújtható évi 400 millió forintos keretösszeg[2] mennyiben segíti a kitűzött célok tényleges megvalósítását, azt mindenki döntse el maga.

Véleményem szerint a stratégiai célkitűzések teljesítéséhez hosszútávú ösztönzők és sikeres, jól átgondolt intézkedéscsomagok kellenek. Továbbá a hazai épületállományra vonatkozó épületenergetikai információk rendelkezésre állásán feltétlenül javítani kell. Ennek alapvető feltétele az EU-s irányelvben is javasolt épületállományi adatbázis kialakítása, melyhez kiváló alapot ad az energiahatékonysági tanúsítási eljárások további kiterjesztése.

 

Épületkorszerűsítési, építőipari innovációs megoldással rendelkezel vagy van egy építőipari ötleted? Jelentkezz a Retrofit Startup Acceleration programba, ahol kollégáink szakmai mentorként biztosítanak segítséget a fejlesztésben!

Bővebb információ: https://klimainnovacio.hu/hu/program/retrofit-startup-acceleration

 

[1] pl.: Lakossági Energiahatékonysági Program (MFB)

[2] Épületenergetikai pályázati program (NEKT)


Írta

Fűzzön hozzá gondolatokat

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Olvass tovább