A Covid-19 hatása az értékvesztésekre és a követeléskezelőkre

A Covid-19 krízis jelentős hatással van a gazdaságra, így az adósok, számlafizető ügyfelek fizetési lehetőségeire. Ehhez is kapcsolódva március végén a Magyar Kormány két rendeletet is közzétett, melyek a végrehajtási eljárásokban alkalmazott egyes végrehajtói intézkedéseket, (kényszer)cselekményeket korlátozzák, a végrehajtói kézbesítések felfüggesztéséről rendelkeznek, valamint módosítják a fizetési meghagyásos eljárások egyéb más rendelkezéseit, illetve a természetes személyek ingatlanjainak árverezéseinek és ezen ingatlanok kiürítésének tiltásáról is rendelkeznek a veszélyhelyzet idejére (57/2020. (III. 23.) és 74/2020. (III. 31.) Korm.rendeletek). A gazdasági és jogszabályi változások több szektort is érinthetnek.

Követeléskezelői szektorra gyakorolt hatás

A követeléskezelő szektor működése és folyamata szempontjából is lényegesek az új jogszabályi és gazdasági változások, azonban azok hatása eltérő rövid és középtávon.

A végrehajtási eljárásokat, illetve a fizetési meghagyásos eljárásokat érintő változások (a veszélyhelyzet idejére), továbbá a jelentős negatív gazdasági hatások (különösen a munkanélküliség növekedése) rövidtávon megnehezítik, illetve bizonyos esetben korlátozhatják a követeléskezelő cégek lehetőségeit a követelések érvényesítésében. Másrészt azonban a Covid-19 krízis hatására középtávon növekedni fog a lejárt hiteltartozások volumene, illetve várhatóan szolgáltatói számlák kapcsán is sajnos növekszik az elmaradás, amelyek középtávon a követeléskezelők számára viszont új üzleti lehetőségeket teremtenek, különösen a fizetési moratórium utáni időkre.

A fentiek alapján véleményünk szerint az érintett intézményeknél érdemes különválasztani a rövidtávú és középtávú célokat és az ehhez szükséges feladatokat, eszközöket:

• Elsődleges feladatként biztosítani kell a működés folyamatos fenntartását az üzletmenet-folytonossági terveknek megfelelően, ideértve különösen a megfelelő IT infrastruktúrát és a dolgozók beosztását (pl. külön, váltott csapatok alkalmazását, otthoni munkavégzés alkalmazását).
• Rövidtávon érdemes kiválasztani azon adósi kört, akikkel szemben a jelenleg alkalmazható behajtási folyamatok is jó eredményre vezethetnek. Ehhez érdemes eredményes és hatékony döntéstámogató megoldásokat bevezetni, akár gyorsan megvalósítható, egyszerűbb statisztikai modellezéssel segíteni a döntéshozatalt.
• Középtávon jelentősen növekedhetnek a lejárt adósságok, így a jövőben kifizetődő lehet most kihasználni az addig rendelkezésre álló időt a felkészülésre. Ezen idő alatt érdemes felülvizsgálni a behajtási folyamatokat és módszereket, új automatizált, digitalizált és statisztikai modellezéssel megtámogatott megoldásokat implementálni, mert így a jövőben megnövekedő terhelés mellett is a cég hatékonysága és eredményesége nagyban javulhat.

Értékvesztés modellek

A banki értékvesztés modellek jellemzően több, különböző kockázatok által vezérelt komponensből állnak össze. Ezek egyike a nemteljesítés esetén várható veszteség (loss given default – LGD), mely a nemteljesítő ügyfelek kitettségének és az ügyfelektől érkező megtérülések különbségén alapul. Az ügyfelektől érkezhetnek önkéntes és kényszerű megtérülések. Kényszerű megtérülések lehetnek például végrehajtási eljárásból vagy biztosítéki ingatlan értékesítéséből származó bevételek. Sok esetben a bankok úgy döntenek, hogy bizonyos behajtási lépések megtétele után a követelést inkább értékesítik, és a követelés vételára képezi a bank számára a megtérülést. Ekkor egy követeléskezelő cég végzi a behajtást és sok esetben a végrehajtási eljárások megindítását.

Az új kormányrendeletek különböző módon hatnak a bankok megtérülési lehetőségeire:

• Bár végrehajtási eljárás továbbra is indítható a végrehajtási eljárások során alkalmazott egyes intézkedések, (kényszer)cselekmények korlátozása hatással lehet a követeléskezelők behajtási eredményességére, melyről az előző fejezetben részletesen írtunk. Hasonló hatásúak a meglévő, folyamatban lévő végrehajtási eljárások esetén felajánlott részletfizetési lehetőségek. Ez eredményezheti azt, hogy a követeléskezelők alacsonyabb vételárat ajánlanak a bankoknak az egyes nemteljesítő hiteleikért, ezáltal csökkentve a bank követelésértékesítésből származó megtérüléseit.
• Bizonyos esetekben a bankok maguk indítanak végrehajtási eljárásokat az ügyfeleikkel szemben, ebből remélve kényszerű megtérüléseket. A veszélyhelyzet fennállásáig ezen eljárások is számos korlátozással végrehajthatók, ezáltal a bankok ezekből származó rövidtávú bevétele csökkenhet.
• A lakóingatlanok kiürítésének és árverezésének tiltása miatt ugyancsak megtérülésektől esnek el a bankok, illetve a követeléskezelők.
• A különböző kényszerű megtérülésekből származó bevételek egy része tehát minimum a veszélyhelyzet fennállásának időtartamával eltolódik. Az értékvesztés számítás, illetve az LGD becslés során nem kizárólag a megtérülések összegét, hanem azok időbeliségét is mérlegelni kell, a pénz időértékével is számolnunk kell. A gyakorlatban tehát nem kizárólag a követelésértékesítések vételárának csökkenése miatt, hanem a megtérülések időbeni eltolódása miatt is csökken a bank várható megtérülése.
• A fenti intézkedéseknek elképzelhető egy ügyfelek viselkedésre gyakorolt hatása is, hisz ha egy már jelenleg nem teljesítő ügyfél értesül arról, hogy a veszélyhelyzet fennállásáig például nem lehet az ingatlanát kiüríteni, illetve ingatlana nem árverezhető el, akkor az önkéntes fizetési hajlandósága is csökkenhet (morális kockázat).

Tekintettel arra, hogy a veszélyhelyzet kapcsán kialakult helyzetre releváns múltbéli adat nem érhető el, az LGD becslése pusztán statisztikai alapon nem módosítható, rövid távon szakértői előrejelzésekre, korrekcióra lehet szükség.

Hasonlóan a banki értékvesztéshez, a követeléskezelői vételárak csökkenése a telekommunikációs és egyéb szolgáltató szektorok értékvesztés modelljeiben is megjelenhet, annak következtében, hogy a nemteljesítő számláikat jelentősebb diszkont mellett tudják csak értékesíteni.