Az elmúlt időszakban a pénzügyi piacokat érintő egyik legfontosabb változási folyamat az „IBOR”-ok (bankközi kamatlábak) reformja. A pénzpiacokat alapvetően befolyásoló bankközi kamatrendszer reformjának okairól, szükségességéről és annak várható hatásairól korábban is írt a KPMG Blogja, mind a reform folyamat általános kérdéseiről, mind annak IFRS szerinti számviteli elszámolásokra gyakorolt várható hatásairól.
Ez utóbbi bejegyzés folytatásaként, két egymást követő cikkben szeretnénk röviden összefoglalni, hol tart jelenleg az a két fázisból álló projekt, amelyet a sztenderdalkotó (az IASB) 2018 végén, 2019-ben indított az IBOR reformra válaszul.
IBOR reform háttere
A bankközi referenciakamat (IBOR) elterjedt a bankközi hitelezésen túl a lakossági, vállalati hitelek, derivatív ügyletek és egyéb vállalatok közötti tranzakciókban is. A pénzügyi piacokon a változó kamatozású ügyletek esetén ezek a kamatmértékek olyan referenciaértékké váltak, amelyek egyfajta mindenkori „kockázatmentes” kamatlábként funkcionálnak.
A 2008-as pénzügyi válság után az IBOR-okon alapuló referenciakamat rendszert több kritika érte, és a szabályozók elkezdtek az IBOR referencia kamatok meghatározási módjának reformjában, illetve egyes IBOR-ok lecserélésében gondolkodni.
Minden IBOR-t cserélnek?
Nem minden IBOR kamat (vagy tágabban szemlélve nem minden fontos benchmark kamat) esetén beszélhetünk annak lecseréléséről.
A font pénzügyi piacokat érintően a folyamat a várakozások szerint halad afelé, hogy a LIBOR-t leváltja a Bank of England által adminisztrált SONIA (Sterling Overnight Index Average), ennek várható időpontja továbbra is 2021. év vége. Az érdeklődőknek érdemes követniük a folyamatot a Bank of England honlapján.
A LIBOR-ral ellentétben viszont az EURIBOR-t a belátható jövőben nem tervezik leváltani, habár annak számítási módszertana átalakult és a korábbi, panel banki jegyzések helyett a lehetséges mértékben tényleges piaci tranzakciókon alapul (ún. hibrid metodológia, amelyről hasznos információ olvasható az ISDA honlapján illetve az EURIBOR-t adminisztráló EMMI (European Money Market Institute) honlapján).
Nevében ugyan nem „IBOR”, de széles körben alkalmazott benchmark kamat az EONIA (European Overnight Index Average), az EUR-ban bonyolított overnight bankközi hitelezés referencia kamata, amelyet – egy átmeneti időszakot követően – 2022-től felvált az ECB által adminisztrált, első alkalommal 2019. október 2-án publikált €STR (Euro Short-term Rate), amelyről hasznos információkat olvashatunk az ECB honlapján.
Az IASB két fázisú projektje
Mióta 2013-ban a G20 utasította a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot az IBOR-ok felülvizsgálatára, a folyamatok látszólag megállíthatatlanul haladnak az IBOR-ok alternatív kockázatmentes kamatokra való cseréje felé. Az egyes pénzügyi hatóságok komolyan foglalkoztak, foglalkoznak a reform hatásaival, azok számviteli és prezentációs kérdéseivel. Ennek eredményeképpen az IASB 2018-ban bejelentette, hogy a növekvő bizonytalanságok miatt az IBOR projektet beemeli a sztenderd alkotási programjába a változások kezelésének elősegítése és egységesítése céljából. A változás hatásait és kezelésének megközelítését az IASB („Tanács”) két csoportra (projekt szempontból fázisra) osztotta:
- fázis – A referencia kamat váltását megelőző kérdések – azon kérdések, melyek már a reform bekövetkezése előtt is hatással vannak a pénzügyi beszámolókra (ez 2019 őszén lezárult)
- fázis – A referencia kamat változásakor kezelendő kérdések – azon pénzügyi beszámolási kérdések, melyek a referencia kamat reformjának vagy cseréjének időpontjában, valamint azt követően merülnek fel (2. fázis, amely jelenleg is tart)
A Tanács a két fázisból sürgősségi sorrend alapján az 1. fázis kérdéseit tárgyalta meg először több körben a nyilvánossággal, melyet követően 2019. szeptemberében kiadta a releváns IFRS-ek IBOR reform miatti első körös módosításait.
A kiadott módosítások az IFRS 7, IAS 39 és IFRS 9 sztenderdeket érintik és a 2020. január 1-jén vagy azt követően induló üzleti évekre alkalmazandók először. Az előalkalmazás megengedett, és pl. azon bankoknál, ahol a LIBOR-kitettség jelentős, szükség is van rá.
Az 1. fázis eredményeképp elfogadott sztenderd módosítások
Az első fázisban bevezetett sztenderd módosítások a fedezeti elszámoláshoz kapcsolódó kritériumok teljesülésének IBOR reform általi bizonytalanságaira adott válaszok. A jelenlegi számviteli szabályok szerint ahhoz, hogy fedezeti kapcsolatba kerülhessen két instrumentum, különböző kritériumoknak kell megfelelni. Ezen kritériumok sérülése esetén a fedezeti kapcsolatot létre sem lehet hozni, vagy ha ez a sérülés később következik be, meg kell szüntetni. Ennek nagy hatása lehet a Társaságok pénzügyi eredményére. A Tanács a következő 4 fedezeti kritériumot tekintve módosította a meglévő sztenderdeket. A módosítások célja egyértelműen az IBOR reformok eredményhatásának csillapítása:
| 1. „Highly Probable teszt” | |
| Követelmény | A módosítás összefoglalása |
| Az IFRS 9 és IAS 39 sztenderd szerint is ahhoz, hogy egy jövőbeni tranzakciót fedezeti számviteli elszámolásba be lehessen vonni, a jövőbeni tranzakció bekövetkezése valószínűségének nagyon magasnak kell lennie (highly probable kritérium, amelynek vizsgálatát e cikkben „highly probable teszt”-nek nevezzük). | A Tanács úgy döntött, hogy amennyiben egy Társaság egy jövőbeni tranzakció bekövetkezésének valószínűségét vizsgálja, a tranzakciót úgy kell tekintenie, mintha a reform következtében a referencia kamat nem változna a jövőben.
Amennyiben egy Társaság olyan ügyletet von fedezeti elszámolásba, melynek jövőbeli cash-flow-i a reform várható hatálybalépésénél időben távolabbiak – tehát a reform következtében várhatóan módosulnak – úgy kezeli a fedezett eszköz cash-flow-it mintha azok a reform hatálybalépést követően is IBOR alapúak lennének, így nem sérül a highly probable teszt. |
| Potenciális hatás | |
| A jövőbeni, IBOR referencia kamathoz kötött cash-flowk bekövetkezésének a valószínűségére vonatkozó „highly probable” teszt a reform miatt várhatóan sérülne azokban az esetekben, amikor az adott IBOR-t egy új alternatív kockázatmentes benchmarkkal tervezik lecserélni. | |
| 2. „Előre tekintő” hatékonyság teszt | |
| Követelmény | A módosítás összefoglalása |
| Az IFRS 9 sztenderd kritériumai szerint fedezeti kapcsolat csak abban az esetben hozható létre, ha bizonyításra kerül, hogy a fedezett és a fedezeti tétel egymással gazdasági kapcsolatban áll.
Az IAS 39 sztenderd előírása szerint a fedezeti és a fedezett tétel valós érték / cash-flow változásainak hatékonyan kell ellentételezniük egymást. |
A Tanács úgy döntött, hogy az előre tekintő hatékonysági tesztek esetben is úgy szükséges tekintenie a Társaságnak, mintha a fedezett és a fedezeti tétel jövőbeni cash-flow-i a reformot követően is IBOR-hoz kötötten kerülnének megállapításra, így a teszt eredményét az IBOR reform nem befolyásolja. |
| Potenciális hatás | |
| Mivel az IBOR reform egyes esetekben várhatóan a benchmark kamatláb megváltozását eredményezi egy várt jövőbeli időponttól, a fedezeti hatékonyság (mind IAS 39 mind IFRS 9 szerinti) előremutató tesztjei lehetséges, hogy nem teljesülnek majd. | |
| 3. IAS 39 visszatekintő hatékonyság teszt | |
| Követelmény | A módosítás összefoglalása |
| Az IAS 39 sztenderd előírása szerint a fedezeti és a fedezett tételek valós érték változásainak nem csak a terv (ld. előretekintő hatékonyság teszt), hanem a tény adatokat (a fedezeti kapcsolat élete alatt már bekövetkezett valós érték változásokat) tekintve is nagymértékű (80-125%-os sávba eső) ellentételező hatást kell mutatniuk egymással szemben. | A Tanács úgy döntött, hogy az IAS 39 sztenderdet akképpen módosítja, hogy a Társaságok azon fedezeti kapcsolatainak, melyeket közvetlenül érinti az IBOR reformja nem szükséges az IAS 39 visszatekintő hatékonyság tesztjének megfelelni.
Példa:
|
| Potenciális hatás | |
| Az IAS 39 szerint amennyiben egy fedezeti elszámolás nem képes megfelelni az előírt 80-125%-os ellentételező hatásnak, úgy a fedezetbe vonást meg szükséges szüntetni.
Az IBOR reformmal megjelenik ennek a kockázata, hiszen az befolyásolhatja a jövőbeli cash-flow-kkal kapcsolatos becsléseket és emiatt a teszt során számított valós értékeket. |
|
| 4. Kockázati komponensek azonosítása | |
| Követelmény | A módosítás összefoglalása |
| Bár sok különbség van az IFRS 9 és IAS 39 sztenderdekben a kockázati komponensek azonosítására vonatkozóan, mindkét sztenderd kimondja, hogy csak abban az esetben azonosítható számviteli szempontból egy fedezeti kapcsolat, ha a fedezendő kockázat elkülönülten azonosítható és megbízhatóan mérhető. | A Tanács úgy döntött, hogy a kockázati komponensek azonosítására vonatkozó követelménynek kizárólag a fedezeti kapcsolat keletkezésekor szükséges megfelelni.
A sztenderd módosítása azt eredményezi, hogy az IBOR reform következtében nem kell majd megszüntetni azokat a fedezeti kapcsolatokat, ahol egy lecserélendő IBOR-t jelöltek meg (a fedezett tétel mögött álló szerződésben nem azonosított) fedezett kockázatként. Fontos, hogy az 1. fázis módosításai nem adtak mentességet a fedezett kockázat megbízható mérhetőségének folyamatos értékelése alól. Ennek oka, hogy ha nem tudnánk folyamatosan megbízhatóan mérni a fedezett kockázatot, nem tudnánk mérni és elszámolni a fedezeti hatékonytalanságot sem. Márpedig, amikor pl. a LIBOR jegyzések nem lesznek már elérhetők, nem lesz megbízhatóan mérhető a fedezett LIBOR kockázat és meg kéne szüntetni a fedezeti kapcsolatot. Erre a problémára a későbbi, 2. fázist tárgyaló cikkünkben még visszatérünk. |
| Potenciális hatás | |
| Sok fedezeti kapcsolatban a fedezett kockázat nincs azonosítva a szerződésben.
Például ha egy fix kamatozású (tartott) GBP kötvény valós érték kockázatát fedeztük a LIBOR változással szemben. A fedezeti kapcsolat indításakor a fedezett kockázat (LIBOR-kockázat) elkülönülten azonosítható volt. Az IBOR reform következtében viszont, mivel ez esetben valószínűsíthetően a LIBOR-t felváltja majd a SONIA, eltűnne a LIBOR, mint fedezett kockázat azonosíthatósága és a fedezeti kapcsolatot meg kellene szüntetni. |
Miért módosítják az IAS 39-et, mikor azt 2018. január 1-jétől azt felváltotta az IFRS 9?
Az IAS 39 nem minden elemében került lecserélésre. Amíg a portfolió (ún. makro-szintű) fedezeti ügyletek kezelésének végleges szabályozását nem alkotja meg a Tanács, az IAS 39 fedezeti elszámolási modellje – számviteli politika választás alapján – 2018. január 1-jétől is alkalmazható. Ha valaki ezt választja, akkor minden fedezeti kapcsolatára az IAS 39 szabályai érvényesek, nem lehet tehát ebben a tekintetben „keverni a sztenderdeket”.
Mentesség, de csak célzottan
Fontos, hogy a gazdálkodóknak továbbra is szükséges mérniük a fedezett és fedezeti tételt az IFRS-ek előírásai szerint, valamint a fedezeti elszámolásnak minden más fedezeti követelménynek meg kell felelnie, ami alól az 1. fázis módosításai nem adtak kifejezett mentességet. Például a módosítások nem változtatják meg azt a követelményt, hogy minden tényleges fedezeti hatékonytalanságot szükséges mérni, valamint az eredménykimutatásban elszámolni. További példa, hogy ha egy előrejelzett tranzakció az IBOR reformtól eltérő okból kifolyólag nem várható kellő valószínűséggel a jövőben, úgy a fedezeti elszámolást szükséges megszüntetni.
Módosult az IFRS 7 is
Az IBOR reform következtében módosult az IFRS 7, a legtöbb, pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos közzétételt tartalmazó standard is.
Közzé kell tenni a következőket:
- a jelentős referencia kamatokat, amelyeknek a gazdálkodó fedezeti kapcsolatai ki vannak téve
- az ezekben a fedezeti kapcsolatokban fedező tételként megjelölt instrumentumok névleges értékét
- az IBOR reformmal közvetlenül érintett kockázati kitettségek nagyságát (azokét, ahol a gazdálkodó kezeli az IBOR reformmal érintett kockázatokat)
- azt, hogy hogyan kezeli a gazdálkodó az alternatív referencia kamatokra való áttérést
- a sztenderd módosítások alkalmazása során alkalmazott jelentős feltételezéseket, mérlegeléseket
Kire/mire is vonatkoznak a fenti mentességek?
A mentességek minden fedezeti kapcsolatra vonatkoznak, amelyeket az IBOR reform közvetlenül érint. Mit is jelent ez?
Egy fedezeti kapcsolatot csak akkor érint közvetlenül az IBOR reform, ha az IBOR reform következtében bizonytalanság keletkezik az alábbiakat illetően:
- a fedezett kockázatként megjelölt benchmark kamat (akár azonosított ez a benchmark kamat a szerződésekben, akár nem), és/vagy
- a fedezett és/vagy a fedezeti tétel IBOR-alapú cash-flow-i
Következő lépések
Egy bank, vagy nem bank pénzügyi szektorbeli társaság pénzügyi kimutatásaira akár jelentős hatással is lehet az IBOR reform. Pontosabban ahhoz, hogy a lehető legkisebb mértékben legyen, szükséges foglalkoznia a vonatkozó sztenderd módosítások adaptálásával.
Bár elsődlegesen és legnagyobb mértékben úgy gondoljuk a pénzügyi szektor érintett, nem csak rájuk korlátozódik az IBOR reform hatása. Emiatt más társaságoknak is megéri még a 2019-es IFRS pénzügyi kimutatásaik kibocsátása előtt tájékozódni és kezelni ezt a kérdést.
Vélhetően a 2019-es pénzügyi kimutatásokban sok IBOR-reform miatti közzétételt, és az eddigi sztenderd módosítások több helyen történő előalkalmazását fogjuk látni (ott, ahol lényeges az érintettség 2019. év végén).
Az IBOR reform kapcsán úgy gondoljuk, szükséges azonosítani ezeket:
- érinti-e a társaságot az IBOR reform egyáltalán?
- ha igen, alkalmazhatók-e az 1. fázis kivételei és mely esetekben alkalmazhatók, illetve pontosan hol van szükség az alkalmazásukra?
- hogyan alkalmazzuk pontosan a módosításokat? mit és hogyan kell tennünk portfolió szintű (makro) fedezeti kapcsolatok esetén?
- mit kell megváltoztatnunk a szabályzatainkban, folyamatainkban?
- hogyan is néz ki az informatív, transzparens, a társaságra szabott, de még nem túl hosszú és bonyolult közzététel az IBOR reform esetében?
Számos kérdés, amelyek nem biztos, hogy első hallásra mind eszünkbe jutnának. És akkor még „csak” a számvitelről beszéltünk..
A KPMG csapata aktívan követi ezt a nem egyszerű témát, nem csak számviteli hanem pénzügyi kockázatkezelési és egyéb szempontokból is.
Felmerülő kérdéseivel keressen nyugodtan bennünket!
Következő cikkünkben a sztenderd módosítások 2. projekt fázisának állásáról adunk tájékoztatást.
Bővebb profil
