A fizetési moratórium számviteli kezelése

A fizetési moratóriummal érintett hitelekre vonatkozóan az IFRS szabályok előírják a szerződésmódosításra vonatkozó vizsgálatok elvégzését, és a változások könyvelését. A bankoknak meg kell becsülni, hogy a moratórium feltételeinek megfelelő hitelek közül melyiknél fogják az ügyfelek a fizetési könnyítést választani, és a vizsgálatot csak ezekre a hitelekre kell elvégezni.

Cash-flow változások hatása a nettó jelenértékre

A vizsgálat során első lépésben meg kell határozni az új várható cash-flow-kat, majd azok diszkontálásával nettó jelenértéket (NPV) kell számolni. A diszkontáláshoz az eredeti, azaz a szerződés módosítás előtti effektív kamatlábat (EIR) kell felhasználni.

A fizetési moratórium részletszabályai alapján a szerződéses cash-flow-k a következők szerint változnak meg:

  • A moratórium ideje alatt meg nem fizetett kamatot nem lehet tőkésíteni, hanem a hátralévő futamidőben esedékes törlesztő részletekkel együtt a fizetési moratórium lejártát követően a futamidő alatt, évente egyenlő részletekben kell megfizetni.
  • A hitel futamideje úgy hosszabbodik meg, hogy az esedékessé váló törlesztő részlet és a fizetési moratórium alatt keletkező részletekben megfizetendő kamat összege együttesen ne haladja meg az eredeti szerződés szerinti törlesztő részletek összegét.

Egy annuitásos hitel esetében ez azt eredményezi, hogy ugyanolyan összegű törlesztő részleteket kell megfizetni a következő módosulásokkal:

  • a törlesztés folytatása eltolódik a moratórium után időszakra, a jelenlegi jogszabályok alapján 2021. január 1. után kezdődhet meg a törlesztő részletek fizetése
  • az eredeti törlesztésekhez képest pótlólagos törlesztő részleteket is meg kell fizetni, azaz a hitel lejárata nem 9, illetve 10 hónappal, hanem további hónapokkal hosszabbodik meg a hitel kamatának mértékétől függően.

A cash flow változása három komponensre bontható:

  1. Egyrészt az eredeti cash-flow-k eltolódnak 9, illetve 10 hónappal. Az eltolódások a diszkontlábak növekedésén keresztül hatnak a jelenértékre. A 9 és 10 hónapos eltolódás alapján a diszkont faktorok hozzávetőlegesen az effektív kamatláb 75-85% százalékával csökkennek. Pl. egy 4%-os kamatozású lakáshitelt feltételezve mindez kb. 3-3,5%-os nettó jelenérték csökkenést okoz.
  2. Pótlólagos cash-flow elemek jelennek meg a hitel futamidejének végén. Ezek egyik összetevője a moratórium alatt felhalmozódott, meg nem fizetett kamat összege, számszerűen az aktuális tőketartozás és a hitel kamatláb 9, illetve 10 hónapra vetített szorzatösszege, ami szintén az (effektív) kamatláb 75-85%-a, az előbbi példánál maradva kb. 3-3,5%. Ezt azonban még diszkontálni kell, és minél távolabbi időpont a hitel lejárata, annál nagyobb lesz a diszkont különbözet, azaz annál kisebb összeg adódik ezen komponens jelenértékére. Az úgy kialakuló nettó jelenérték változás (az előbbi példánál kb. 1,5-2,5%) pozitív előjellel módosítja a hitel nettó jelenértékét.
  3. A pótlólagos cash-flow elemek másik összetevője abból fakad, hogy a tőke törlesztéseket is lassítani kell az annuitásos tőkeütemezéshez képest annak érdekében, hogy az eredeti törlesztő részlet összegébe „beleférjen” a „szétterített” moratóriumi kamat összege. A lassabban csökkenő tőketartozás miatt növekedni fog a normál megfizetendő kamat összege is minimális mértékben. A mintaszámítások szerint a kamatnövekedés mértéke nem haladja meg a törlesztő részlet 1-2 szeresét, amelynek hatása – főleg diszkontálás után – nem jelentős; és szintén pozitív irányban változtatja a nettó jelenértéket.

A három komponens közül tehát a csökkentő tétel (1) lesz a legnagyobb összegű, így az együttes hatásuk is negatív előjelű lesz (az előbbi példánál kb. 0,5-1,5%). A jelenérték csökkenés végső soron azt a közgazdasági veszteséget jeleníti meg, amelyet a bankok kénytelenek elszenvedni amiatt, hogy a később megfizetett kamatok nem tőkésednek, azaz a bankok eredményében ezen kamatösszegeknek az időértéke jelenik meg veszteségként.

10%-os szabály alkalmazása

A jelenérték változás meghatározása után az általános piaci gyakorlat szerint az IFRS által a kötelezettségekre előírt szabály alkalmazható az eszközökre is, eszerint a számviteli kezelési mód kétfelé válik:

  • Ha az NPV változás mértéke jelentős (jellemzően ha meghaladja a 10%-ot), akkor a hitelt ki kell vezetni (decerognition), és új hitelt kell felvenni (rerecognition) a könyvekbe az aktuális valós értéken. A valós érték a kockázati kamatfelárak növekedése miatt várhatóan kisebb lesz, mint az eddigi könyv szerinti érték, azért a hitelen veszteséget kell elszámolni. Ebben a veszteségben nemcsak a nettó jelenérték változás hatása, hanem a piaci hozamnövekedés hatása is megjelenik.
  • Ha az NPV változás nem jelentős (jellemzően nem éri el a 10%-ot), akkor a különbözetet az amortizált bekerülési értékben kell elszámolni az „EIR különbözet” összegének módosításával. Amennyiben ezen módosítás nem történik meg, akkor a nettó jelenérték különbözet a hitelen elszámolt értékvesztés (expected credit loss) növekedésén keresztül fogja a hitel nettó értékét csökkenteni, tehát a veszteség ebben az esetben is megjelenik az eredményben. (Az elszámolt értékvesztésben a hitelkockázati paraméterekben jelentkező romlás hatása is megjelenik, ezért a két hatás nehezen szétválasztható.)

A 10%-os mérték meghaladása a mintaszámítások alapján 15-20% feletti effektív kamatlábú és/vagy rövid hátralévő futamidejű hitelügyleteknél fordulhat elő. A magyar bankok mérlegében minimális összegben szerepelhetnek ilyen kamatlábbal hitelek, ezért nem várható a hitelek tömeges kivezetése és újrafelvétele, de ez esetben is szükséges a könyvvizsgálat során a bank által választott elszámolási módszer alátámasztása megfelelő elemzések elvégzésével.

A moratórium hatása a kamateredményre

Az IFRS szabályok az effektív kamatláb módszert írják elő a kamatbevétel elszámolására. Az adott időszakban megjelenítendő kamatbevétel az időszak eleji amortizált bekerülési érték effektív kamatlábbal időarányosan felszorzott összege, függetlenül a kamat cash-flow-k befolyásának várható időpontjától. Amennyiben a hitelkockázat növekedésére objektív bizonyíték áll rendelkezésre, akkor az effektív kamatlábat az értékvesztett amortizált bekerülési értékre kell vetíteni (unwinding), azaz a kamatbevételt az elszámolt értékvesztéssel arányosan kell csökkenteni. A moratóriumba a teljesítő, azaz nem késedelmes hitelek vonhatók be, amelyeknél még nem feltétlenül van objektív bizonyíték a hitelkockázat növekedésére, ezért a moratórium rövid távon várhatóan csak részleges csökkenést okoz majd az érintett hitelportfóliókon elszámolható kamateredményben. Hosszú távon a hitelkockázati paraméterek fokozatos romlásával a kamatbevételek jelentős csökkenése várható az elszámolt értékvesztés növekedésével összhangban.


Írta

Fűzzön hozzá gondolatokat

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Olvass tovább