Munkajogi változások – munkaerőkölcsönzőknek is!

Néhány ponton módosult január 1. napjával a Munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény; „Mt.”), amelyek közül a munkáltatókat a kisgyermekes szülőkkel, illetve a versenytilalmi megállapodásokkal kapcsolatos rendelkezések érinthetnek leginkább a gyakorlatban.

De miről is van szó pontosabban?

A kisgyermekes szülők eddig is kérhették részmunkaidős (a napi munkaidő felében történő) foglalkoztatásukat – amely a munkáltató számára visszautasíthatatlan ajánlat volt, és így köteles volt a kérésnek megfelelően módosítani a munkaidőt. A január 1. napjától hatályos változások szerint a gyermek négy – illetve három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetében a gyermek – hatéves koráig élhetnek a szülők ezzel a lehetőséggel.

A versenytilalmi megállapodások tekintetében az Mt. január 1. napjától kifejezetten kimondja, hogy e megállapodásokat írásba kell megkötni, de ez a gyakorlatot nem fogja fenekesül felforgatni, hiszen az esetek nagy részében már eddig írásbeli megállapodások születtek az esetleges későbbi félreértések elkerülése érdekében.

Szintén január 1-től változik a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folyatásának néhány szabálya, amely módosítások azonban praktikusan inkább technikai jellegűnek tekinthetőek. A jelenleg hatályos szabályok szerint a tevékenység megkezdését már nem egy engedélyezési eljárás előzi meg, hanem a tevékenységet annak tervezett megkezdése előtt 30 nappal korábban be kell jelenteni az illetékes kormányhivatal részére. A bejelentésben továbbra is meg kell felelni minden szakmai, pénzügyi és technikai feltételnek, amelyet eddig is előírt a kormányrendelet.

Érdekesebb, és a külföldi cégektől munkaerőt kölcsönző vállalkozásokat érintő változásokra 2020. július 30. napjától kell számítani. Ekkor lépnek hatályba az Mt-ben a Kiküldetés Irányelvvel kapcsolatos jogharmonizációs rendelkezése. Így például a külföldiektől kölcsönző cégek kötelesek lesznek a kölcsönbeadót a munkafeltételek és a díjazás tekintetében alkalmazandó foglalkoztatási feltételekről tájékoztatni, ha a külföldi kölcsönző cég olyan munkavállalót kölcsönöz Magyarországra, akire az Mt. hatálya nem terjed ki. Ilyen foglalkoztatás esetén a magyar munkajog felsorolja azokat a (pl. munkabérre, munkaidőre és pihenőidőre vagy munkavédelemre, stb. vonatkozó) szabályokat, amiket minimális garanciaként akkor is be kell tartani, ha az érintett munkavállalóra a magyar Mt. egyébként nem terjed ki.

A júliustól hatályos Mt. szabályok szerint, a kölcsönvevő ezekről a minimális, munkafeltételekre és díjazásra vonatkozó, szabályokról köteles a kölcsönadót tájékoztatni. Ha ez a tájékoztatás elmarad és a kölcsönzött munkavállaló igénnyel lép fel, pl. a munkabérre, vagy a leghosszabb munkaidőre és legrövidebb pihenőidőre vonatkozó szabályok sérelme miatt, a kölcsönvevő készfizető kezesként felel a követelésekért. A kölcsönzött munkavállaló tehát bármely „foglalkoztatótól” szemben érvényesítheti a követelését.

Az Mt. Kiküldetési Irányelvvel kapcsolatos módosításairól külön tájékoztatóban számolunk be.

Végezetül pedig egy kis színes a Kúria legújabb gyakorlatából:

A jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén a munkáltatónak nem kell megtéríteni a munkavállaló kárát, amennyiben a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, azaz nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy a munkaviszony megszüntetését követően állást találjon. Erre a körülményre munkajogi perekben készséggel hivatkoznak a munkáltatók.

A Kúria eddigi következetes ítélkezési gyakorlatát fenntartva kimondta, hogy a munkáltató köteles bizonyítási indítvány előterjeszteni a kárenyhítési kötelezettség megtartása tekintetében, és a bíróság annak alapján nyilatkoztatja a (volt) munkavállalót. Megállapította továbbá azt is, hogy a kárenyhítési kötelezettség megítélésekor az adott munkavállaló körülményeit is figyelembe kell venni, így életkorát, egészségi állapotát, családi és lakókörülményeit. Ezen vizsgálati szempontok tükrében sem felróható a munkavállalónak, ha nem kívánt bármely munkakört elvállalni, még akkor sem, ha esetleg annak betöltéséhez megfelelő tapasztalattal rendelkezett, és az sem, ha nem kívánta elvállalni a munkakör betöltésével járó „ingázást”, annak ellenére, hogy aktív korú, megfelelő egészségi állapotú és egyedülállóként élő munkavállalóról volt szó. (Mfv.I.10.036/2019)


Írta

Fűzzön hozzá gondolatokat

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Olvass tovább