Javadalmazási politika a MIFID 2 alatt – új MNB ajánlás befektetési szolgáltatóknak

A Magyar Nemzeti Bank 2019. december végén kiadta a 22/2019-es számú ajánlását a befektetési szolgáltatások nyújtásához kapcsolódóan alkalmazandó javadalmazási politika gyakorlatáról, amely alkalmazását 2020. április 1-től várja el.

A MIFID 2 javadalmazásra vonatkozó szabályainak célkitűzése, hogy a befektetési szolgáltatásokat nyújtó intézmények a szolgáltatás nyújtásában érintett munkavállalókat semmilyen körülmények között ne tegyék érdekeltté abban, hogy az ügyfél érdekeivel ellenkező módon járjanak el munkájuk során. A jogszabály viszonylag széles értelmezési teret enged a megfelelő ösztönzők, illetve ellenőrző mechanizmusok kialakításának tekintetében, de még az érintett munkavállalók körével kapcsolatban is. Az MNB célja az ajánlással, hogy a szűkszavú jogszabályi rendelkezéseken túlmenően, részletesebb iránymutatást adjanak a megfeleléshez.

A releváns személyek körét az ajánlás részletesebben, de tágan határozza meg, az ügyfelekkel közvetlenül érintkező alkalmazottakon túl minden olyan munkatársat és vezetőt ebbe a kategóriába sorol (egyébként releváns személyek közvetlen felettesei, pénzügyi elemzők, vagy akár a panaszkezelésben résztvevők), akiket javadalmazásuk arra ösztönözhet, hogy munkájuk során ne az ügyfél legjobb érdekének megfelelően járjanak el vagy, hogy más alkalmazottakra gyakoroljanak nyomást hasonló célból.

A befektetési szolgáltatást nyújtó intézmények vonatkozó javadalmazási politikájában az MNB a kvalitatív és kvantitatív kritériumokat egyaránt elfogadhatónak tartja, de azt több ponton is kiemeli – összhangban a MiFID 2 rezsimmel –, hogy a mennyiségi kritériumok nagyarányú alkalmazása könnyen idézhet elő összeférhetetlenségi kockázatokat. Fontos, hogy a megkülönböztetés alapvetően azt jelenti, hogy az adott kritérium az értékesítés mennyiségére, vagy a szolgáltatás minőségére vonatkozik, tehát a minőségi kritériumok (pl. ügyfélpanaszok száma, ügyfél eszközeinek hozama) is lehetnek természetesen számszerűen mérhetők.

A kvantitatív kritériumok előtérbe helyezésével kapcsolatban az ajánlás több példán keresztül is bemutatja a potenciálisan felmerülő kockázatokat, azaz olyan eseteket, amikor a javadalmazási politika különösen érdekelté teheti az értékesítőt egy, az ügyfél számára nem legmegfelelőbb termék ajánlásában. Ezzel összefüggésben például kockázatos gyakorlatként írja le különböző termékek/termékcsoportok (pl. akár részvény befektetési alapok) közötti különbségtételt, ahol az egyik értékesítését jobban díjazzák, mint egy másikét, akár folyamatosan, akár időszakosan (például promóció keretében). Szintén kockázatos gyakorlatként kerül bemutatásra több olyan politika is, ami a javadalmazás kifizetéséhez minimumokat határoz meg több terméktípus vonatkozásában is, ezáltal kényszerítve az értékesítőt, hogy előtérbe helyezze azokat a termékeket, amelyekre vonatkozóan még nem érte el minimális értékesítési volument. A további példák alapján ennek általánosabb eseteként érthető bármilyen olyan rendszer, amelyben egyetlen további, vagy adott termék értékesítése aránytalanul magas többletjavadalmazást eredményez (ilyen lehet egy sávos bónusz rendszer, különösen, ha a sávokat átlépve a magasabb arányú javadalmazás a teljes összegre vetítve érvényesül). Hasonló módon, az MNB nem tartja szerencsének azokat a rendszereket sem, melyek a releváns személyek javadalmazását aránytalanul nagymértékben teszik függővé az értékesítés volumenétől, azaz ahol a mozgóbér aránya magas (például extrém esetben az egyébként fix alapbér is változik a teljesítmény függvényében).

A befektetési szolgáltatók üzleti érdekei ugyanakkor megkövetelik bizonyos mennyiségi kritériumok alkalmazását az értékesítés ösztönzésére, az ezekből fakadó összeférhetetlenségi kockázatokat a fentebb említett minőségi kritériumok beépítésén túl bizonyos ellenőrző folyamatokkal is mérsékelhetik az intézmények. Az ajánlás erre példaként a kiemelkedően eredményes értékesítők kockázatos személyként való kezelését és munkájuk kiemelt ellenőrzését írja le jó gyakorlatként, ami adott esetben feltárhatja és kezelheti a kiugróan nagy volumenű értékesítés kapcsán felmerülő kockázatokat.

Az ajánlásból összességében jól kiolvashatók az MNB elképzelései, melyek a példák alapján néhány alapelv mentén körvonalazódnak. Összességében elmondható, hogy a Felügyelet a lineáris, kiegyensúlyozott teljesítményértékelést tartja követendőnek, amely sem egy adott termék, sem minimális volumen alapján nem teszi ki a releváns személyek javadalmazását túl nagymértékű ingadozásnak. Bár a kvantitatív kritériumok nagyarányú alkalmazását kockázatosnak tartja, azok minőségi kritériumokkal, illetve ellenőrző folyamatokkal történő ellensúlyozását már jó gyakorlatnak tekinti.

Az MNB ajánlás is kiemeli azt, amit mi már a MiFID2 projektek során is képviseltünk. A javadalmazás esetében mindig a teljes összképet kell vizsgálni, vannak bizonyos explicit tilalmak, de ezeken kívül van mozgástér a megfelelő motivációs rendszer kialakítására, ha figyelünk a fontos részletekre és faktorokra. A javadalmazási csomagok általában nem túl bonyolultak, de egy nagyobb intézménynél már sok különböző területet is érinthet, illetve mint minden pénztárcát érintő módosítás sok érdekütközéssel járhat, ráadásul egy nem megfelelő javadalmazási rendszer működtetése számottevő felügyeleti bírsággal is járhat. Ezen új MNB ajánlás tükrében fontos minden érintett szereplő számára a befektetési szolgáltatási tevékenységekben résztvevők javadalmazásának áttekintése. Ez egyrészt compliance kérdés, másrészt üzleti érdek is, hiszen egy megfelelő motivációs rendszer mindenki – ideértve az ügyfeleket is – érdeke.


Írta

Fűzzön hozzá gondolatokat

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Olvass tovább