A Magyar Nemzeti Bank („MNB”) 2019. április 15-én kibocsátotta 9/2019-es számú ajánlását a változó kamatozású jelzáloghitelek kamatkockázatáról, valamint az annak kezeléséről való tájékoztatás elősegítéséről („Ajánlás”).
Az MNB célja az Ajánlással, hogy növelje a változó kamatozású jelzáloghitellel rendelkező fogyasztók körében a pénzügyi tudatosságot. Teszi ezt egyrészt azzal, hogy elvárja az Intézményektől a kamatkockázatról való rendszeres tájékoztatást bizonyos, 2015. február 1-jét megelőzően kötött, hosszú hátralévő futamidejű szerződések esetében (az érintett szerződések pontos meghatározását az Ajánlás tartalmazza, amelynek teljes szövege innen is elérhető), másrészt azzal, hogy elvárja az Intézményektől, hogy felkínálják az adósok számára a releváns szerződéseik hosszabb kamatperiódusokra, vagy a futamidő végéig történő kamatrögzítésének lehetőséget.
Persze a tájékoztatást kapó adós nem biztos, hogy anyagi lehetőségei miatt tud, vagy egyébként szeretne élni a fenti kamatrögzítés lehetőségével, hiszen a jelenlegi, változó kamatával kiszámolt törlesztőrészleténél minden valószínűség szerint magasabb törlesztőrészlettel szembesül a tájékoztatóban. A tájékoztatót kiküldő intézményektől arra az esetre is elvárja az MNB, hogy dolgozzanak ki intézkedési tervet a kamatkockázat csökkentése érdekében, ha nem tudja az adós elfogadni a szerződésmódosítási lehetőséget. Az MNB szemében a kamatkockázat az új devizakockázat – mondhatnánk. Egy szabályozó szempontjából teljesen érthető megközelítés.
Az Ajánlás szerinti első tájékoztatást az érintett hitelek egy része esetében már 2019. szeptember 30-ig ki kellett küldeni az adósok részére, a maradék szerződések esetében erre 2020. január 31-ig van idő.
A tájékoztatás nem csak egyszeri, az érintett intézményeknek folyamatos feladata van ezzel, habár a 2015. február 1-je előtt kötött releváns szerződésállomány kifutásával a kiküldött tájékoztatók mennyisége folyamatosan csökken.
Ami nagyon valószínű, hogy az Ajánlás nyomán, tömegesen megjelenthetnek majd a kamatfixálás irányába tett szerződésmódosítások az érintett hitelek esetében. Számviteli szempontból ez egy érdekes kérdés – hogyan kell az intézményeknek elszámolniuk a szerződésmódosításokat. A kérdés az IFRS-ek szerint merül fel igazán, hiszen az Ajánlás címzettjeinek nagy része IFRS szerinti pénzügyi kimutatások készítésre kötelezett, vagy olyan csoport tagja, amely IFRS alapon készít pénzügyi kimutatásokat, emiatt – a konszolidációs célokból készített csoportjelentés kitöltéséhez – releváns számára is az IFRS-ek szerinti elszámolás. Ezzel a kérdéskörrel foglalkozunk lentebb.
Kivezetés/újra felvétel, vagy folytatódó szerződés a számvitelben is?
Az esetünkben releváns standard, az IFRS 9 szerződésmódosítás nyomán is képes számvitelileg új szerződés bekerülését és a régi (módosított) szerződés megszűnését „érzékelni”, habár jogilag nem történik új szerződés kötése.
Egyrészt felmerül az, hogy amikor a módosítás ténylegesen megtörténik, akkor szükség van-e az IFRS 9 szerint az érintett hitel könyvekből való kivezetésére és a módosított hitelnek a könyvekbe való (valós értéken történő) újra felvételére, vagy nincs. A kérdés másképpen megfogalmazva így szól: kellően jelentős-e az Ajánlás nyomán bekövetkező szerződésmódosítás (nevezzük ezentúl „Fixesítésnek”) ahhoz, hogy az IFRS kivezetési eseménynek tekintse azt, vagy nem szükséges a kivezetés azon az alapon, hogy a szerződésmódosítás nem jelentős.
Ha abból indulunk ki, hogy a Fixesítést várhatóan „úgy tervezik meg” az intézmények, hogy a szerződő felek gazdasági pozíciója ne változzon, „csupán” az (eszköz oldali) kamatkockázat csökkenjen, vagy (végig fix kamatra történő váltás esetén) tűnjön el teljesen a szerződésből, azt várnánk, hogy jelenértéken nem kaphatnánk jelentősen eltérő értéket a módosítás előtti könyv szerinti értéktől. Ilyen értelemben nehéz jelentősnek elképzelni a Fixesítést. Ha viszont azt nézzük, hogy a hitel kockázati profilja megváltozik azáltal, hogy a változóból hosszabb időre, vagy végig rögzített kamatozású lesz (mérséklődik a kamattörlesztések változékonysága), mégiscsak felmerül, hogy a módosítás akár jelentős is lehet.
A képet bonyolítja az, hogy az IFRS-ek a pénzügyi eszközök esetében nem adnak kifejezett útmutatást arra, mikor is kellene egy pénzügyi eszközt szerződésmódosítás nyomán kivezetni és a könyvekbe újra felvenni. Ennek pontos módszertanát minden intézménynek a számviteli politikájában kell rögzítenie. A mi véleményünk az, hogy a kivezetés megítélésénél mind számszerű, mind minőségi jellegű tesztet szükséges végezni (utóbbira példa a fenti, kamatok változékonyságára vonatkozó megfontolás).
A fenti, kivezetést érintő döntés egy dimenziója az, hogy milyen szinten hozzuk azt meg: egyes hitelek szintjén? Termékszinten? Esetleg cégszinten? Ehhez kapcsolódóan: hogyan automatizálható, programozható a kivezetési döntés a megfelelő nyilvántartási rendszerekben?
A szerződésmódosítások elszámolása
Ha egy intézmény megválaszolja a kivezetés fenti kérdéseit, további feladat meghatározni a szerződésmódosítások konkrét elszámolását. Az IFRS 9 erről tartalmaz útmutatót, az mégsem terjed ki minden részletre. Értelmezési kérdéseket vet fel a szerződésmódosítási költségek, díjak kezelése, illetve ehhez kapcsolódóan, nem jelentős szerződésmódosítások esetén az IFRS 9 által újonnan bevezetett módosítási nyereség/veszteség kiszámítása.
A standard kifejezett útmutatása hiányában egyes pontokon a szerződésmódosítások konkrét elszámolásánál is szükséges lehet számviteli politikát alkotni és/vagy különböző mérlegelésekkel élni. Mindezt persze szintén bele kell integrálni a kapcsolódó IT-rendszerekbe.
Persze szerződésmódosítások eddig is voltak, de az Ajánlás nyomán érdemes lehet az érintett intézményeknek újra elővenni ezeket a kérdéseket:
- minden lényeges esetet szabályoz a szerződésmódosításokkal kapcsolatos számviteli politika?
- megfelelően került kifejlesztésre a szerződésmódosítások kezelése az IT-rendszerekben?
Van-e bármilyen számviteli teendő a tényleges szerződésmódosítások előtt?
Felmerül kérdésként, hogy abban az időpontban, amikor még nem történt meg a Fixesítés, de az Ajánlás nyomán már tájékoztatást kell kiadnia az érintett intézménynek, vagy ugyan még nem kell azt kiadnia, de a kiadás határideje közeledik, van-e az intézménynek bármilyen számviteli teendője?
Ha egy intézménynek vannak az Ajánlással érintett hitelei, akkor az Ajánlás kiadásának dátuma és a tényleges Fixesítés dátuma közötti időszakban jövőbeli lehetséges szerződésmódosításról (kamatrögzítésről) beszélhetünk (igaz a módosítás valószínűsége időben változik – amint a tájékoztatásra válasz érkezik az adóstól, nagyon valószínűvé válhat, vagy valószínűsége erősen lecsökkenthet).
Szükséges bármit kezdeni a számvitelben a lehetséges szerződésmódosítással?
Például szükséges az IFRS 9 pénzáramlások újra becslésére vonatkozó útmutatóját alkalmazni? Ez az érintett hitel könyv szerinti értékének eredménnyel szembeni módosításához vezetne már a tényleges módosítás előtt.
Szükséges-e a várható szerződésmódosítást az értékvesztés számításban figyelembe venni?
Mi a helyzet akkor, ha a szerződésmódosításra kötelező érvényű ajánlatot ad az intézmény az adósnak? El kell-e például számolni azt, ha az ajánlatban rögzített kamathoz képest a piaci kamatok emelkednek?
Láthatjuk, hogy az Ajánlás és a nyomában várhatóan járó szerződésmódosítások több számviteli kérdést felvetnek. Az MNB az Ajánlásnak való megfelelést figyelemmel kíséri és értékeli. Emiatt többek között a kapcsolódó számviteli kérdések is az MNB ellenőrzéseinek fókuszába kerülhetnek majd. Az Ajánlás apropóján érdemes időt szánni ezekre a kérdésekre, különös tekintettel a szerződésmódosításoknak a rendszerekben való leképezésére és a fentiek velünk együtt történő átgondolására.
Oldjuk meg a szerződésmódosítások kezelésének kérdését a Fixesítés apropóján!
Bővebb profil
