Korábban szakmai körökben vitatott volt, hogy a hátrányos szerződésekből származó veszteségekre kell-e/lehet-e céltartalékot képezni. A számviteli törvény júliusi módosítása viszont – a korábbi példálózó felsorolás kibővítésével – egyértelművé teszi, hogy céltartalékot kell képezni a megkötött szerződésből vagy annak elszámolási egységéből származó várható veszteségre, ha „azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította”.
A módosítás ugyan nem határozza meg, hogy hogyan kellene egy ilyen a céltartalék értékét meghatározni, de a kapcsolódó indoklás megteszi ezt a szerződés elszámolási egységére vonatkoztatva:
„A módosítás alapján, ha a szerződés elszámolási egységének összes szerződéses költsége várhatóan meghaladja a szerződés elszámolási egységének teljes szerződéses árbevételét, akkor a különbözet összegében fennálló várható veszteséget (vagy a szerződés felmondásának, nem-teljesítésének költségét, ha ez kisebb, mint a szerződés teljesítéséből várható veszteség) azonnal el kell számolni az eredményben. A várható veszteség azon részét kell céltartalékként kimutatni, amely a mérlegfordulónapot követő teljesítéseken fog várhatóan felmerülni (mivel a mérlegfordulónapi teljesítési foknak megfelelő arányos várható veszteség a szerződés elszámolási egységére már elszámolásra kerül az eredményben a teljesítési foknak megfelelő árbevétel és az ezt meghaladó, kapcsolódó költségek, ráfordítások különbözeteként).”
Ebből látható, hogy a céltartalékot a szerződésből, vagy annak elszámolási egységéből várható elkerülhetetlen veszteségre kell képezni, azaz a szerződés teljesítéséből és a szerződés felmondásából származó veszteség közül az alacsonyabb összegre.
A fenti pontosítást a jogalkotó 2020. január 1-jétől induló üzleti évre helyezi hatályba, de lehetővé teszi az előalkalmazást a 2019. január 1-jétől induló üzleti évre.
Bővebb profil
