Júliusban a számviteli törvény kiegészült néhány új fogalommal, illetve előírással bizonyos szerződések árbevétel-elszámolása tekintetében. A változások nem feltétlenül tűnnek jelentősnek, de az a megoldás, amellyel a projektelszámolás régen várt rendezése történt, valójában megreformálja az árbevétel-elszámolást ezen a területen. A változás jelentőségét jelzi az is, hogy az új szabályozást nem kötelező alkalmazni a 2020. január 1-jét megelőzően kötött szerződések esetében.
A szállítói oldalon a projektek (azaz a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére irányuló szerződések, amelyek sok esetben több üzleti év során valósulnak meg) számviteli elszámolása radikálisan változik, hiszen ezentúl már nem a számlázás ütemezése, a szerződésben meghatározott mérföldkövek vezérlik az elszámolást, hanem a tényleges teljesítés, a teljesítési fok.
A jövőben a teljesítési fok arányában kell elszámolni az árbevételt, és az összemérés elvének alkalmazásával az ezen teljesítési fokhoz kapcsolódóan felmerült költségeket, ráfordításokat is. Ilyen elszámolási mód mellett a fordulónapon nem szerepelhet befejezetlen termelés készletként a beszámolóban a projektelszámolással kapcsolatban, hiszen értelmezhetetlenné válik a ki nem számlázott teljesítés, amely alapján korábban a befejezetlen termelést készletként mutatták ki ilyen szerződések esetében.
Ezzel a módosítással végre megoldódik az olyan megállapodások által gerjesztett probléma, ahol a projekt elején, akár már a tervezési fázisban a szerződéses díj jelentős része kiszámlázandó (és a vevő által elismert) volt, függetlenül a meghatározott mérföldkőhöz elvégzendő alacsony teljesítési fokot képviselő munkától. Az összemérés elvét biztosítandó a gyakorlat többféle megoldást alkalmazott ezekben a helyzetekben: az árbevétel érintetlenül hagyása mellett a projekt várható nyereségességét tükröző költség-elhatárolást vagy céltartalékképzést, vagy a tartalom a forma felett elvét előtérbe helyezők az árbevétel tényleges teljesítménynek megfelelő visszahatárolását. Az új szabály ez utóbbi megoldást teszi kötelezővé, azaz az elhatárolással szemben növelni vagy csökkenteni kell az árbevételt úgy, hogy árbevételként a teljesítési foknak megfelelő összeget mutassák ki.
Az új szabályozás előalkalmazását különösen érdemes megfontolni azon cégeknél, ahol a bevételek és ráfordítások összemérését jelentős mértékű céltartalékképzéssel biztosították.
A fentiekben bemutatott módosítás a vevői oldalt nem kezeli, de ez a problémakör azon az oldalon nem is okozott különösebb fejfájást, hiszen a vevőnél lényegében csak egy eszköz vagy az eszközre adott előleg közötti besorolási kérdésként jelenik meg.
Amennyiben az új szabályozás működésével, az átmenet megvalósításával kapcsolatban kérdései merülnének fel, akkor keresse adó vagy számviteli adótanácsadóját az optimális alkalmazás érdekében.
Bővebb profil
