A digitalizáció nem cél, hanem eszköz

Digitalizációs mámor uralkodik a világon, ám ez láthatólag némi késéssel éri el Magyarországot, olyannyira, hogy a digitalizáció tekintetében nemcsak Európától és a fejlett országoktól de a régiós országoktól is le vagyunk maradva. 

Mindössze 46. helyet foglaljuk el az IMD digitalizációs versenyképességet vizsgáló 63 szereplős, Európában pedig az EU által jegyzett, a digitális gazdaságra való felkészültséget jelző kompozit index, a DESI szerint az 23. helyen állunk a 27 országból. A felmérés tanúságai szerint a technológia rendelkezésre áll, adatátvitelben, infrastruktúrában kifejezetten jól állunk, a legnagyobb lemaradásunk a felhasználásban, a technológia integrációjában és a jövőre való felkészültségben mutatkozik. 

Pedig a magyar cégvezetők is digitális nyomás alatt élnek. Az ő ajtajukon is dörömbölnek a technológiai megoldás szállítók, ők is olvasnak a hatékonyságnövelés új eszközeiről, az adatgazdaság fontosságáról, a legújabb blockchain megoldásokról, de mindez nem áll össze egységes vállalati stratégiává, nem fogalmazódnak meg konkrét üzleti lépések, melyeknél a digitalizáció csak egy eszköz a távlati célok megvalósításához.  

Ezzel szemben a helyzet sokkal inkább az, hogy magyar cégeknél a digitalizáció inkább öncél, mint eszköz, sokszor csak az egyes cégek speciális területeit érinti, és gyakori jelenség az is, hogy a cég egyik területén végrehajtott fejlesztés nem bizonyul kompatibilisnek a többi üzleti terület tevékenységével. Sokan összekeverik az egyes feladatok digitalizációját a vállalat teljes digitális transzformációval. Előbbi azt jelenti, hogy ugyan azt csináljuk, mint eddig, csak jobban. Az utóbbi viszont merőben új üzleti modelleket, új megközelítést, akár új termékeket jelent, és ez rugalmasságot, kockázatvállalást, agilitást követel meg a cégtől, sokkal többet mint egy-egy terület feladatainak modernizálása.  

A KPMG felmérése szerint a cégvezetők 95 százaléka látja az új lehetőségeket a digitalizációban, de ha tovább kérdezünk, akkor csak a felének van konkrét víziója, hogy a cége számára ez milyen jövőt vetít előre. Ennél is kevesebben, mindössze a cégvezetők 37 százaléka rendelkezik stratégiával a digitális jövőre nézve, és csak 26 százalékuknak van részletekbe menő végrehajtási terve is. 

A probléma gyökere, hogy a digitalizációs elvárásoknak megfelelni kívánó cégvezetők gyakran megfeledkeznek a hagyományos cégvezetés legfontosabb kérdéseiről, mint a hatékonyság növelése, vagy az értékesítés támogatása, a fogyasztói igények felmérése, és mindezek összehangolt menedzselése. Pedig pontosan ezek a hagyományos feladatok várnak ma is megoldásra, csak éppen a korábbinál sokkal aktívabb ügykezeléssel, amit manapság divatos néven agilis cégvezetésnek nevezünk. 

Az agilis cégvezetést a fogyasztói igények gyors változása hívta életre. A közösségi média világában a jó termékek villámgyorsan etalonná válnak, a nehezen megfogható, „jó fogyasztói élményt” nyújtó megoldások pedig elvárássá nemesednek. Ezek követése, jó esetben diktálása nyitott gondolkodást, rugalmasságot, kockázatvállalási készséget, és gyors döntéseket igényel.

A digitalizáció az agilis menedzsmentet támogató legjobb eszköz, de akkor is eszköz csupán, amit nagyon is hagyományos célok szolgálatába kell állítani. Segítségével gyorsan és minden korábbinál pontosabban feltérképezhetők a fogyasztói igények (adatelemzés, Big Data), átállíthatók a gyártósorok (ipar 4.0), elérhetők a potenciális vevők (SEO, közösségi média, stb.), felgyorsítható a kiszolgálásuk (online vásárlás, logisztika), vagyis megoldhatók azok a feladatok, amik 25 éve, az internet elterjedése előtt is feladatok voltak, csak más eszközökkel akartuk megoldani őket. 

Eddig csupa olyasmiről beszéltünk, ami a meglévő folyamatok támogatásának fogalomkörébe tartozik. Lényegében minden ponton számolhattunk a megtérüléssel, tudtuk, hogy a digitalizáció milyen előnyöket hoz abban, amivel eddig is foglalkoztunk. Kevesebb munkaerő, gyorsabb folyamatok, kontrollok, több adat, ez mind a digitalizáció kalkulálható előnye. A digitális megoldásokból nyert információk, és az általuk elért technológiai rugalmasság azonban lehetővé teszi, hogy megerősítsük, vagy elvessük a fogyasztói igényekre vonatkozó korábbi feltevéseinket, esetleg merőben újakat fedezzünk fel, és új megoldásokat találjunk ki ezek kielégítésére. 

Ez valójában a digitális transzformáció. Tudjuk, mik a velünk szemben támasztott igények, és megpróbáljuk azokat merőben új módon kielégíteni. a meglevő folyamatok digitalizációjával szemben itt az eredmény nem garantált, a nagy versenyelőny lehetősége éppen úgy benne van a pakliban, mint bukásé, erről szól az agilis menedzsment fogalomkörének a nagyobb kockázatviselési hajlandóságra vonatkozó része. Siker esetén közelebb kerülünk a fogyasztóinkhoz, megtaláljuk az utat hozzájuk, és növeljük a termékünk vagy szolgáltatásunk iránti elköteleződésüket. 

Mindez azonban komoly felkészülést igényel. A KPMG tapasztalata az, hogy a cégvezetők körében ugyan magas a fogadókészség a digitalizációval és a digitális transzformációval kapcsolatban, de ez ritkán manifesztálódik konkrét tervekben. Ennek egyik oka, hogy a cégvezetés felismerése nem jelenti azt, hogy a cég minden szintjén,a középvezetőknél is megvan az elköteleződés a váltás iránt, és rendelkezésre is állnak az ehhez szükséges digitális kompetenciák. Sőt a legtöbb esetben éppen az okozza az elköteleződés hiányát, hogy a kompetenciák hiányosak. Éppen ezért a váltás iránti igényt képzésekkel, a középvezetők bevonásával kell támogatni, hogy a digitális transzformáció együtt járjon a céges kultúra nélkülözhetetlen változásával is. 


Írta

Fűzzön hozzá gondolatokat

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Olvass tovább