Ellátásbiztonság, versenyképesség, megfizethetőség. Az elmúlt három évben alig hallottuk együtt azt a hármas célrendszert, amely több évtizeden keresztül dominálta az Európai Unió energiapolitikai irányát és mozgásterét. Az ellátásbiztonság még fel-felbukkan a szakmai beszélgetések érvrendszerében, a versenyképesség és a megfizethetőség azonban más köntöst öltött. Az Európai Bizottság „Tiszta Energia” csomagtervezetének megjelenésével megérkezett a „d” betűvel fémjelzett energiapiaci forradalom. Dekarbonizáció, digitalizáció, decentralizáció, és legújabban az energiaszektor demokratizálódása – ezek az új vezérszavak. Vajon a hosszú távú beruházásokkal működő, rendkívül tőkeigényes energiaszektor ilyen gyors fordulatot vett pár év alatt? Az irányváltás egyértelműnek tűnik, a végső cél és az ahhoz vezető út azonban még számos bizonytalansággal terhelt.
Megújulók előnyben
Az energiapiacokhoz kapcsolódó trendek elsődlegesen az éghajlatvédelmi és klímapolitikai célokból fakadnak. Az üvegházhatású gázkibocsátással összefüggő globális felmelegedés, valamint a szélsőséges időjárási jelenségek a katalizátorai a karbonintenzív ágazatokban tapasztalható változásoknak. Az energiaszektor az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó ágazatként jelentősen hozzájárulhat a Földön tapasztalható folyamatok lassításához, megfordításához.
A megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó támogatási rendszerek radikális változást hoztak az energiapiacok struktúrájában és működésében. Az időjárásfüggő, megújuló bázisú energiatermelési megoldások gazdasági és piaci előnyhöz jutottak, leginkább a villamosenergia-rendszer rugalmasságát biztosító földgáztüzelésű nagyerőművek kárára. A termelés időbeli ingadozása és nehezebb előrejelezhetősége új kihívások elé állította a rendszerirányítókat, a hálózatok üzemeltetői pedig jelentős beruházásokat hajtottak végre a szükséges csatlakozási pontok kialakításával. A folyamat egy drágább, a nagykereskedelmi versenyt kevésbé támogató, de tisztább energetikai ágazatot eredményezett. A megújuló energiaforrások – különösen a szél és nap – előretörésének persze megvoltak (és vannak) a mögöttes gazdasági mozgatórugói. A nyugat-európai országok gyártósorai a szélerőművekhez kapcsolódó berendezésekre szakosodtak, a napelemek piacán pedig Ázsiáé lett a vezető szerep.
Az energiapiaci szabályozás által generált piaci igények kielégítése az érintett országokban jelentős gazdasági fejlődést, stabil exportlehetőségeket, új munkahelyeket, és támogatásokra fordítható adóbevételeket eredményezett. Nem véletlen, hogy mely országok zászlóshajó nagyvállalatai állnak például a közlekedés elektrifikációjának az élére, vagy helyezik fókuszba az ahhoz szorosan kapcsolódó villamosenergia-tárolási fejlesztéseket. A vezető országok komplex stratégiai és tervezési magatartása rámutat annak fontosságára, hogy az energetikai reformfolyamatokat nem az energiapiacra gyakorolt közvetlen hatások alapján célszerű értékelni, hanem tágabb makrogazdasági összefüggések mentén. Természetesen az innováció és az úttörő szerep kockázatokat is hordoz magában, de az adaptív, követő felfogású energiapolitikájú országok „game-changer” esélyei meglehetősen halványak.
Technológiai fejlődés
A megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása olyan szintű fejlődést hozott a termelő berendezések piacán, hogy ma már háztartási méretben is lehetséges a széles körű alkalmazás. Ezzel párhuzamosan elsősorban a telekommunikációs szektorból érték olyan erős hatások a piacot, amelyek a felhasználói oldali piaci struktúrát is radikálisan megváltoztathatják. A hálózatba kapcsolható, egymással önállóan kommunikáló felhasználói (és termelői) berendezések – kiegészülve tárolási lehetőséggel és P2P (peer-to-peer) kereskedelemmel – megalapozzák a háztartási szintű energiafüggetlenség lehetőségét. A háztartási szintű, önálló, független energiamenedzsment (nevezhetjük akár energy-sharing rendszernek is) a villamosenergia-szektorban alapvetően befolyásolja a vezetékes infrastruktúra, vagyis az átviteli és elosztói hálózatok szerepét. Ugyan nem teljes mértékben és nem minden felhasználónál, de a fent bemutatott fejlődésből következően létezik, műszakilag és gazdaságilag is működik a hálózattól független energiaellátás. A vezetékes energiaszolgáltatás alternatívája az elérhető energiahatékonysági potenciállal párosítva nagyon vonzó dimenziókat nyithat meg a felhasználók, és az innovatív módon gondolkodó piaci szereplők számára. Talán nem minden esetben a legracionálisabb, vagy legolcsóbb megoldást jelentené a háztartási szintű energiafüggetlenség, de miért is lenne így, ha a központi koncepcióra épülő vezetékes ellátás is hasonló dilemmákkal küzd?
Hogyan tovább?
A klímapolitikai forgatókönyvek célkitűzéseit és az energiapiac (tényleges) manőverezési lépéseit összevetve nem lehetünk optimisták. Minden előrejelzés a globális energiaigény növekedésével számol, és a világ energiaéhségének csillapításában a magas üvegházhatású gázkibocsátást eredményező energiaforrások is jelentős, bizonyos esetekben növekvő arányú szerepet vállalnak.
A szén-dioxid-kvóta piaca jelenlegi formájában nem tölti be szerepét, a fosszilis energiahordozókhoz kapcsolódó beruházások és fejlesztések tovább folytatódnak. Az energiapiaci döntéseket és szabályozási irányokat nem a korábban említett d betűs irányvonalak, sokkal inkább a berögződött versenyképességi, megfizethetőségi célok dominálják, az energiafüggetlenségi törekvések – valódi egységes piacok kialakulását ellehetetlenítő – állandó jelenlétével. A jelenlegi információk és előrejelzések alapján a világ nem fogja elérni klímacéljait. A megújuló energiaforrások széles körű felhasználása, az energiahatékonyságot támogató szabályozások és beruházások, a szén-dioxid-kereskedelemhez kapcsolódó intézményrendszer megreformálása és egységesítése, valamint az alacsony karbonkibocsátású technológiákhoz kapcsolódó innovációk és kutatások jelenthetik a globális mentőövet. Mindezekkel hatékony és gyors eredmények akkor érhetők el, ha az energiapolitikai keretrendszer és az operatív szintű végrehajtási szabályozás egységes irányt vesz fel globálisan. Parciális célok és érdekek mentén történő döntések esetén pedig remélhetőleg a tudatos vállalati és lakossági energiafelhasználási magatartás mozdíthatja megfelelő irányba a folyamatokat.
Bővebb profil
