A 2008-as pénzügyi válság során kiderült, hogy az aktuálisan működő mechanizmusok egy része nem jól, vagy bizonyos esetekben egyáltalán nem képes reagálni egy-egy nehezebb időszak kihívásaira. Több mint tíz év elteltével még mindig nem hagytak alább azok az intézkedések, melyek célja a válság során „rosszul teljesítők” leváltása, teljesen új rendszerek bevezetése. A referenciakamat rendszer egyértelműen a fent említett kategóriába sorolható, így indokolttá vált bizonyos reformok végig vitele.
A nemzetközi pénzpiaci szereplők kockázatainak jelentős része abból adódott és adódik is mind a mai napig, hogy a határokon átívelő tranzakciókban résztvevő felek bevételei és költségei eltérő pénznemben merülnek fel. Az ilyen ügyletek esetén gyakori, hogy az elszámoláshoz egy stabil valutát választanak a tranzakció szereplői annak érdekében, hogy az így felmerülő kockázatokat mérsékelni tudják. Az említett tranzakciók többnyire bankközi forrásbevonással valósulnak meg. A bank székhelyének pénznemétől eltérő devizában megjelenő, jelentős forrásigényt a bankok gyakran a nemzetközi piacokról elégítik ki. A bankok ezeket az egymás közötti hitelügyleteket úgynevezett bankközi kamatlábak, angol rövidítés szerint IBOR-ok (Interbank Offered Rate) alkalmazásával számolják el.
A bankközi referenciakamat rendszer eredeti célján túlmutató felhasználási területeken kapott jelentőséget. Szokásossá vált bizonyos lakossági és vállalati hitelkonstrukciók kamatozásának e referencia kamatlábakhoz való kötése, valamint számos derivatív ügylet, például a kamatswap tranzakciók is sokszor e kamatot alapul véve kerülnek megkötésre.
A korábban említett vállalati, valamint lakossági hitelezés esetén az IBOR-ok a kamatok megállapításánál kerültek felhasználásra oly módon, hogy gyakorlatilag e kamatláb reprezentálta a kockázatmentes kamatot, melyet a hitelfelvevő kockázati felárával és egyéb felárakkal kiegészítve alakul ki a hitelügylet teljes kamata. Annak ellenére, hogy az IBOR-ok eredeti felhasználási célja nem ez volt (nem kockázatmentes kamatláb), többek között az egyik legismertebb bankközi kamatlábhoz, a LIBOR-hoz kötött szerződések értéke a világ GDP-jének többszörösére rúg.
A válság alatt bebizonyosodott, hogy az IBOR alapú rendszer nem volt képes megfelelni a kihívásoknak. Több kritika fogalmazódott meg a jelenlegi rendszert illetően. A válság egyik legerősebben jelentkező hatása, hogy a bizonyos IBOR kamatlábakon bonyolított tranzakciók mind mennyiségükben, mind méretükben drasztikus csökkenést mutattak. Ez a piaci szereplők egymás közti bizalomvesztésének volt tulajdonítható. Érthető módon, szintén a válság következtében a piacon szereplő hitelek megoszlása is megváltozott, ugyanis egyes devizákban és lejáratokon a bankközi fedezetlen hitelek mennyisége szinte nullára csökkent. Mivel az IBOR-ok meghatározása tranzakció alapon történik, nehézkessé vált magának a kamatlábnak a meghatározása olyan esetekben, ahol jelentősen lecsökkent ezek mennyisége és emiatt szakértői becslések helyettesítették a valós ügyleteken alapuló információkat. Könnyen belátható, hogy a becsléseken alapuló kamatszámítás nagymértékben ki van téve a manipuláció kockázatának, mellyel kapcsolatos visszaélések is napvilágot láttak a közelmúltban. Világossá vált, hogy a rendszert alapjaiban érintő reformokat kell végrehajtani.
Az IBOR reformnak számos számviteli és nem számviteli jellegű hatásával kell számolni. Lentebb néhány fontos számviteli hatásra térünk ki, megjegyezve, hogy a fő nem számviteli hatások tekintetében hasznos összefoglalót nyújt ez a cikk.
Közvetlen számviteli hatások
Az egyes IBOR alapon kötött szerződések gyakori előfordulása miatt belátható, hogy szinte minden szektorban lesznek a reformok által érintett entitások. Közvetlenül azok a vállalatok érintettek, akik többek között fedezeti ügyletekkel rendelkeznek vagy olyan származékos ügyleteket kötöttek, amelyek egy bizonyos IBOR értékéhez vannak kötve, esetleg egy változó kamatozású hiteltartozásuk van.
Változó kamatozású hitelek/kötvények kezelése
Sok fejfájást okozhat annak az eldöntése, hogy hogyan legyen kezelve a változó kamatozású hitelek esetén magának a referencia kamatnak a változása, ugyanis valószínűleg nagyon kevés szerződés tér ki külön arra, hogy mi a teendő ilyen esetben. Egyelőre nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy miként kellene ezeket az eseteket kezelni.
A legegyszerűbb megoldás talán az lenne, ha a referencia kamatláb megváltozását egyszerűen egy kamat átárazódásként kezeljük, melynek következtében az aktuális (jelen esetben az új, IBOR-t helyettesítő) kamatlábat használva kerülne kiszámításra az új effektív kamatláb, oly módon, ahogy azt az IFRS 9.B5.4.5 paragrafusa is részletezi. Ez az eljárás normál esetben nincs jelentős hatással a pénzügyi instrumentum könyv szerinti értékére.
Mindazonáltal az IFRS 9 sztenderd által bevezetett szerződésmódosítások koncepcióját tekintve az új referenciakamat használata minősülhet az eredeti szerződéses feltételek megváltoztatásának is. Amennyiben a szerződésmódosítás hatása nem minősül jelentősnek (a szerződésmódosítás jelentőségének eldöntéséről a következő bekezdésben szólunk), úgy egy egyszeri szerződésmódosításon elért nyereség vagy veszteség számolandó el az eredményben. E nyereség vagy veszteség kiszámítása rögtön problémákat okozhat, ugyanis szükséges a jövőbeni várható pénzáramlások diszkontálása az eredeti, IBOR alapon meghatározott effektív kamatlábbal, de előbbi vélhetően a referencia kamatlábak módosításának időpontjában nem biztos, hogy megbízhatóan becsülhető lesz.
Amennyiben az IFRS 9 szerződésmódosításokra vonatkozó iránymutatások kerülnek alkalmazásra, úgy felmerülhet az a kérdés is, hogy ez a módosítás elég jelentős-e ahhoz, hogy a szerződés kivezetéséhez, majd a könyvekbe történő újra felvételéhez vezessen. Azon eset analógiájára, melyben a szerződésmódosítás fix kamatozásról változó kamatozásra történő módosulásról szól (ez az eset több szakmai vélemény szerint is a hitelszerződések kivezetéshez majd újra felvételéhez vezetne), az IBOR kamatláb helyettesítése egy tartalmilag akár merőben más kamatlábbal is minősülhet kivezetést (és újra felvételt) eredményező módosításnak.
Fedezeti számvitel
Nagy hatása lehet az IBOR reformnak a fedezeti elszámolásokra is. Jelenlegi szabályozás szerint, amennyiben a fedezeti kapcsolat ilyen alapvető kritériuma kerül módosításra, akár ez ahhoz is vezethet, hogy élő és hatékonyan működő fedezeti kapcsolatok tömegével szűnnek meg, potenciálisan jelentős hatást gyakorolva egy-egy társaság eredményére. Az alábbi kérdések merülhetnek fel a reform hatásait tekintve a fedezeti számviteli elszámolásokra vonatkozóan.
„Highly probable” teszt. Mind az IAS 39 alapján, mind a jelenlegi, IFRS 9-es sztenderd szabályozásait tekintve a fedezett pénzáramlások felé az egyik alapvető elvárás, hogy azok nagy valószínűséggel megtörténjenek. Amennyiben a fedezett pénzáramlások az eredeti kapcsolat szerint egy, a fedezeti kapcsolat felállításakor még létező IBOR-hoz voltak kötve, felmerülhet a kérdés, hogy azok a pénzáramlások, amelyek az IBOR rendszer leváltásának időpontját követő időpontra datálódnak, vajon megfelelnek-e az említett valószínűségi kritériumnak? Eggyel távolabbról tekintve a helyzetre, a reformok bevezetésének az időpontja sem biztos. Ilyen körülmények között kellően valószínűnek tekinthetők az előrejelzett tranzakciók?
Hatékonyság. Az IAS 39 sztenderd előírása szerint a fedezeti és a fedezett tételnek előre mutató értékelés alapján nagymértékű korrelációt és abszolút összegeket tekintve is nagymértékű (80-125%-os sávba eső) ellentételező hatást kell mutatniuk egymással szemben, vagyis a fedezeti és a fedezett tétel valós érték változásainak hatékonyan kell kiegyenlíteniük egymást. Az IFRS 9 sztenderd kritériumai szerint a fedezeti kapcsolatban résztvevő instrumentumok esetében bizonyítani kell, hogy a fedezett és a fedezeti tétel egymással gazdasági kapcsolatban áll.
Abban az esetben, ha a fedezeti kapcsolatban szereplő egyik vagy másik tétel piaci értékelése megváltozik, megelőlegezve az IBOR kamatláb reformok által okozott hatásokat (a piac már korábban elkezdi beárazni az reformok hatásait), úgy amiatt, hogy a reformokkal kapcsolatos várakozások esetlegesen eltérő időpontokban épülnek be a fedezett és a fedezeti tétel árazásába, a fedezeti kapcsolat esetleg hatékonytalanná válhat.
Kockázati komponensek azonosítása. Mind IAS 39, mind IFRS 9 sztenderd kimondja, hogy kizárólag abban az esetben azonosítható számviteli szempontból egy fedezeti kapcsolat, amennyiben a fedezendő kockázat elkülönülten azonosítható valamint az értéke megbízhatóan mérhető. Abban az esetben okozhat problémát a referenciakamat rendszer leváltása, amennyiben a fedezeti kapcsolat célja éppen az IBOR kamatlábban rejlő kockázatok fedezése. Amennyiben megszűnnek létezni e kamatlábak, előfordulhat, hogy sérül a fedezett kockázat azonosíthatóságának kritériuma.
Dokumentáció. A fedezeti kapcsolatok számviteli elszámolása függ attól, hogy azok hogyan lettek dokumentálva, milyen kockázatok fedezésére irányul a kapcsolat és milyen változtatások szükségesek a fedezeti, a fedezett tétel és a fedezett kockázat esetében olyankor, amikor változás tapasztalható a benchmark kamatokban. Alapesetben bármiféle jelentős változás a fedezeti kapcsolatban az eredeti dokumentáció módosítását indukálja, mely a fedezeti kapcsolat megszűnését is eredményezi. Az IBOR kamatlábak reformja és az általa okozott, fedezeti dokumentációkban elvégzendő módosítások valóban az érintett fedezeti kapcsolatok végét jelentenék, potenciálisan jelentős eredményhatást okozva ezzel?
Közvetett számviteli hatások
A közvetett számviteli hatások sem elhanyagolhatóak. Függetlenül attól, hogy egy társaság nem rendelkezik a fenti instrumentumok egyikével sem, más területeket is érint az IBOR-ok rendszerének leváltása. Legyen szó a tárgyi eszközökről, lízingekről, immateriális eszközökről vagy esetleg a céltartalékokról. E témák főként abban az eseten érintettek, amennyiben az értékelésük során használt diszkontráták valamilyen IBOR kamatlábon alapulnak. Az egyes entitásoknak meg kell vizsgálniuk, hogy milyen mértékben támaszkodnak az egyes témákhoz kapcsolódó értékelési kalkulációik a jelenleg használatos bankközi referenciakamatokra, valamint az érintett értékelések mennyire érzékenyek a diszkont rátákban bekövetkezett változásokra.
Hogyan tovább?
Tekintve az IBOR reform lehetséges hatásait az IASB belátta, hogy a jelenlegi szabályozás kiegészítésére van szükség. Először ezt a kiegészítést az IASB a fedezeti elszámolási szabályok területén tervezi megtenni. Szándékai szerint az IFRS 9 sztenderd mellett az IAS 39 sztenderd is kiegészítésre kerül a fent említett problémákat szem előtt tartva. Köszönhető ez annak az IFRS 9-ben meghatározott átmeneti szabálynak (IFRS 9.6.1.3), mely szerint a társaságok dönthetnek úgy, hogy továbbra is alkalmazzák az IAS 39-ben leírt fedezeti elszámolás szabályait. A Bizottság előre láthatólag 2019 májusában fogja bemutatni a sztenderdek kiegészítésének nyilvános tervezetét. Ez alatt olyan kivétel szabályokat kell érteni, mely célzott körnek szólnak annak érdekében, hogy a fent taglalt kérdések ne vezessenek egyértelműen a fedezeti kapcsolatok felbomlásához.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az IBOR reform nemcsak számviteli szempontból lehet megterhelő. A Társaságoknak éppen ezért már a reform folyamat korai fázisában azonosítani kell az érintett területeket, a felmerült kockázatokat valamint mélyreható akció terv előkészítése szükséges, hogy a referenciakamat rendszer-váltás zökkenőmentesen mehessen végbe.
Bővebb profil
