Nem érdemes még lemondani a földgázról sem!

A földgáz kényelmes energiaforrás, és a fosszilis tüzelőanyagok közül a legalacsonyabb a károsanyag-kibocsátása. Európában megfelelő mennyiség áll rendelkezésre, szállításának kialakult infrastruktúrája van. Az adottságok alapján tehát hosszabb távon is megőrizheti szerepét Európa és Magyarország energiaellátásában, de vannak még megoldandó feladatok.

Nem kérdés, hogy a jövő energiaellátásában egyre inkább a zöld és megújuló források kerülnek majd előtérbe. Csakhogy a megújulók és – Magyarország esetén a nukleáris energia – mellett sokáig szükség lesz még olyan alternatív energiatermelő kapacitásokra, amik könnyen szabályozhatóak a termelési mixen belül, hogy ezzel ellensúlyozni lehessen a megújuló-energiatermelés kilengéseit. A fosszilis tüzelőanyagok közül erre a legnagyobb esélye a földgáznak van. Kedvező adottságai – kényelmes, viszonylag tiszta – mellett ezt támogathatja a kialakult infrastruktúra is, amely hatalmas értéket jelent.

Kérdés, hogy biztosítható-e az igények kielégítéséhez szükséges mennyiség? Ha igen, akkor honnan? Ennek vizsgálatát célszerű egy kis kontinentális kitekintéssel indítani. Európa gázfogyasztása – több éves csökkenés után – 2014 óta ismét nő. Ennek mértéke 2017-ben éves összevetésben 3,7 százalék volt, a felhasznált mennyiség elérte a 18 587 ezer terrajoule-t, amit messze nem fedezett a közösség országaiban kitermelt 4774 terrajoule mennyiség.

Sőt, az EU-n belül kitermelt mennyiség tavaly még csökkent is 0,6 százalékkal a megelőző évhez képest, és a trendek inkább további csökkenést vetítenek előre. Az egyik legnagyobb földgázkitermelő országban, Hollandiában például visszaesés volt, Spanyolországban, Horvátországban, Németországban, Olaszországban, valamint Bulgáriában szintén. A szlovák, francia, ír, román, dán és osztrák mezőkről viszont több gáz jutott a rendszerbe. Az unió országai közül Dánia és Hollandia tekinthető nettó exportőrnek, a többiek behozatalra szorulnak.

Európában a földgáz ellátási rendszer viszonylag kiegyensúlyozott, annak ellenére, hogy sokat hallani az orosz függőségről. Az orosz földgáz export, illetve az európai import az elmúlt években minden politikai kockázat ellenére meglehetősen stabilnak volt mondható, mivel az együttműködés ezen a téren mindkét fél alapvető érdeke.

Mindezzel párhuzamosan az ellátás biztonságát tovább javíthatja az új szállítási útvonalak közül az Északi Áramlat bővítése is, feltételezve az észak-déli folyosó teljes kiépülését, és a határkeresztező kapacitások teljes kétirányúsítását. Bizonyos körülmények között versenyképes lehet az európai fogyasztók számára az LNG is. A cseppfolyós földgáz esetében azonban globális piacról beszélünk, jelentős keresleti igénnyel Japánból és Ázsia egyéb területeiről. Rövid távú szerződések uralják a piacokat, erős áringadozásokkal. Azt tehát, hogy ezt a forrást érdemes-e igénybe venni, és ha igen, akkor milyen mértékben, erősen a piaci helyzet határozza meg, és ezen belül is elsősorban árkérdés.

A palagáz és egyéb, nem konvencionális termékekre vonatkozóan Európában jóval szigorúbb a szabályozás, és a környezetvédelmi előírások is, mint az Egyesült Államokban. Így – bár vannak ilyen tartalékok is a kontinensen – a lelőhelyek feltárását illetően inkább a hagyományos mezők felé mozdulnak el a befektetők. Új irányt jelenthet a jövőben a fekete-tengeri mező, amely mostanában láthatóan a geopolitikai játszmák részévé vált. A román tartalékok európai beszállításának fontos feltétele a román energiapolitika átalakítása és a szállítói infrastruktúra megerősítése.

Valamennyi tényezőt figyelembe véve a szükséges földgáz mennyiség rendelkezésre áll majd a jövőben Európában. Az energiahatékonyságot is figyelembe véve a keresletet hosszú távon fedezni tudják az elérhető források és a kiépített infrastruktúra.

Magyarország esetében mind a szállítási, mind a tárolási kapacitás megfelelő. Infrastrukturális szempontból helyzetünk jónak értékelhető, néhány vezeték megerősítése és egyes határkeresztező kapacitások kétirányúsítása területén van elmaradás, ami azonban a tervek szerint változik majd.

Mindenezek alapján a kérdés nem elsősorban az, hogy szükség van-e, szükség lesz-e az elkövetkezendő időben a földgázra, meghatározó szerepe marad-e a kontinens és benne Magyarország energiamixében, hanem – az ellátásbiztonság javításával összefüggő feladatokon túlmenően – sokkal inkább az, hogy mekkora mennyiséget, milyen időtávra érdemes lekötni hosszabb távú szerződésekkel, s mennyi az, amit a rövidebb távú piacokról érdemes beszerezni.

Ez utóbbi területen is az intézményrendszer legfontosabb elemeinek meglétéről és kielégítő működéséről számolt be a szakértő, amiben nagy jelentősége van Magyarország gáztározó kapacitásának. A rövid és a hosszabb távú beszerzések között ugyanis a tárolás erős kiegyensúlyozó szerepet képes betölteni. Magyarország regionális szinten is jelentős tárolókapacitással rendelkezik, amely nagyobb kihasználtsága mind műszaki, mind kereskedelmi szempontból kívánatos lenne. A piaci szereplők – a szabályozási előírások nyújtotta kereteken belül – a tárolói és szállítói kapacitástermékek rugalmassága alapján optimalizálják portfóliójukat.

A korábban jellemző hosszú távú megállapodással lekötött megállapodásokból származó felesleges mennyiségeket az elmúlt években már a spot piacon értékesítették a piaci szereplők. Ennek következtében a térség földgázpiaca is elindult, de ennek kiegyensúlyozottsága is akkor lehet csak kielégítő, ha a piac likviditása kellőképpen megemelkedik, és a határkeresztező kapacitások mindenütt kiépülnek.


Írta

Olvass tovább