Március 22-én jelent meg a többek között a jelentési kötelezettségre vonatkozó részletszabályokat tartalmazó RTS csomag az Unió Hivatalos Lapjában. Mivel a kihirdetéstől számított 20 nap múlva lép hatályba és a hatályba lépést követően 12 hónap áll rendelkezésre a felkészüléshez, így a jelentési kötelezettségnek – Hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára – 2020. április 12-től kell majd eleget tenni.
Alig heverték ki a piaci szereplők a MiFID II jelentések és közzétételek implementációs nehézségeit, máris érkezik a következő kihívás, az Értékpapír-finanszírozási ügyleteket szabályozó rendelet (SFTR – 2015/2365/EU) szerinti jelentési kötelezettség. Az SFTR explicit célja az ún. „shadow banking” tevékenységek átláthatóbbá tétele az Unióban, amelyet a repo, buy-sell back és sell-buy back, értékpapír kölcsön, valamint a margin lending tranzakciókra vonatkozó szabályokkal kíván elérni. Maga az SFTR már 2016 óta hatályban van, azonban a legnagyobb kihívást támasztó jelentési kötelezettség részletszabályai csak most jelentek meg az Unió Hivatalos Lapjában, annak ellenére, hogy azok draft változatait már 2017-ben közzétette az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA).
Mivel a részletszabályok véglegesítése a szokásosnál jóval tovább tartott – részben feltehetőleg szándékosan a MiFID II miatt, részben pedig az ESMA és a Bizottság közötti vita miatt – a piaci szereplők jelentős része még nem kezdte el a felkészülést, így most egy szempillantás alatt már csak nagyon kevés ideje maradt az implementációra. A rövid határidő mellett további kihívást jelent a jelentés komplexitása, illetve a szükséges adatok elérhetősége.
Az SFTR szerinti jelentési kötelezettség az EMIR jelentéshez hasonlóan egy kétoldalú jelentés, amelyet a kereskedési adattárházak (TR) részére kell megküldeni. Az SFTR jelentés azonban a gyakorlatban nem is egy jelentés, hanem négy: egy jelentés a tranzakcióra és a szerződő felekre, egy jelentés a biztosítékokra, egy a margin-ok jelentésére (központi elszámolás esetében), illetve egy a biztosítékok újra-felhasználására vonatkozóan. A jelentésben továbbá számos olyan információt kell szerepeltetni, ami jelenleg nem, vagy csak részben kerül nyilvántartásra a rendszerekben mint például a biztosítékokra vonatkozó egyes adatok, vagy az érintett Master Agreement egyes tartalmi elemeire vonatkozó adatok.
További kihívást még a jelentésen túl az piaci szereplők közötti hatékony információ áramlás kialakítása is, mivel a tranzakciót azonosító UTI-t (Unique Trade Identifier) mindig, egy előre meghatározott szabályrendszer alapján kizárólag csak az egyik szerződő félnek kell (és szabad) generálnia és továbbítania a másik fél – vagy bizonyos esetekben számos másik fél – számára egy rövid határidőn belül.
Bővebb profil
