Nincs tökéletes recept a jövő fogyasztóira való felkészülésben

Forradalom zajlik a fogyasztói szokásokban, a néhány évtizeddel ezelőtti vásárlási mintáknak nyomait is alig lehet ma felfedezni, és az igazi áttörés még előttünk áll. A trend globális, a szereplők egy része is az, de a változások mindenhol helyi sajátosságokkal rendelkeznek, az átalakulás dinamikáját lokális tényezők befolyásolják.

Talán elcsépelt mondat, hogy a jövő már itt van, csak nem egyenletesen oszlik el, de valóban ez a helyzet. A kereskedelem átalakulása mindenhol azonos irányba mutat, de a helyi körülmények miatt előfordul, hogy valahol egyszerűen átugranak korszakokat, és van ahol például a magas hitelkártya penetráció miatt az innovatív fizetési megoldások lassabban kapaszkodnak meg. Tipikusan ilyen különbségek mutatkoznak meg Kína és a fejlett országok között. Kínában a bankrendszer gyenge lábakon állt, ezért az online vásárlással együtt az online fizetési rendszerek is villámgyorsan teret hódítottak maguknak. Ma ott tartunk, hogy Kínában az emberek 71 százaléka inkább pénztárcáját hagyná el, mint a mobilját, az USA-ban ez a szám csak 31 százalék.  

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni a változással, sőt a kereskedőknek egy nehéz átmeneti időszakot kell túlélni, finanszírozni. Lehet, hogy Magyarországon az élelmiszer kereskedelemben az online aránya csak 0,2 százalék, mégis ez a legfontosabb megoldandó feladat, mert 2025-re az Y és Z generáció lesz a legnagyobb vásárlóerővel rendelkező réteg, addigra ki kell tudni elégíteni az ő igényeiket is, márpedig az egyértelműen az online vásárlás irányába mutat. Ahogy futni sem lehet úgy, hogy előtte ne tanultunk volna meg járni, úgy a kereskedelem változásainak követéséhez is fejlődni kell, szolgáltatási felületben, a fogyasztói élmény megértésében és logisztikában, valamint az új időknek megfelelő üzleti modellben is.

Az egyik legfontosabb trend a platformok megerősödése. A WeChatről nekünk csak az jut eszünkbe, hogy egy csevegőprogram, de Kínában 1 milliárd embernek egy olyan platform, amiből nem szükséges kimozdulni, mégis lehet venni benne Ferrarit, luxustáskát, de élelmiszert is, vagy akár időpontot foglalni az orvoshoz, pénzt küldeni, biztosítást kötni vagy fotókat és élményeket megosztani. Vajon Európában szükségszerű-e, hogy minden szolgáltatást külön márkáktól vegyünk igénybe, vagy a fiatal generáció tagjainak itt is  megbízhatóbb márkának tűnik majd a Google, vagy az Amazon akár pénzügyekben is, mint egy bank vagy retail márka?

Főként akkor izgalmas kérdés ez, ha megnézzük, hogyan értékesítenek egyes szereplők. A múlt üzleti modellje a “push”, amikor nagy szegmenseket kreálva a kereskedelem igényt keltett. A jelen üzleti modellje, a “pull” amikor a digitális tér feltérképezésével alapos információkat szerez a kereskedő a vásárlókról és megpróbálja megérteni, hogy mit akar, vagyis a keresései és múltbeli vásárlási alapján vélt fogyasztói igényére ad ajánlatot, hogy magához kösse a vevőt. Ma még az Amazon is maximum itt jár, a többi szereplő pedig még itt sem tart az adatelemzés terén.

A jövő üzleti modellje viszont a “predict”, ami egyelőre inkább csak egy vágy. Ez a modell elvben arra épít, hogy az adatok tengeréből még a konkrét fogyasztói igény kialakulása előtt meg tudjuk mondani, hogy a fogyasztónak mire lesz szüksége a közeljövőben. Ha tudjuk, hogy valaki várandós, tudjuk azt is, hogy hamarosan pelenkát fog venni. Ha az is tudjuk, hogy tehetős, akkor kezdhetjük neki feldobni a jobb minőségű babakocsit. Az ilyen, jól kiszámítható ügyekben a rendszer már működik is, de azt honnan tudjuk, hogy ki fog költözni, lakást felújítani, nyáron raftingolni, vagy éppen bringatúrázni? Az ilyen igények indikátorai még nem elég jók, ezért messze vagyunk még attól, hogy előrejelzéseket tegyünk, élethelyzeteket elemezzünk, és szigorúan névtelenül, de elkezdjük ezeket elhelyezni egy jól körülírható raszterbe.

A felkészülés azonban meg lehet kezdeni arra világra, amikor a mainál jóval fejlettebb rendszerek segítenek majd megérteni a fogyasztókat. Az már most is kézzelfogható, hogy a fogyasztók nem tesznek már különbséget digitális és hagyományos helyek között, és a legjobb (jellemzően online) élményeikből lesznek az (offline) elvárásaik. Ha egy app-ban két kattintás regisztrálni és ügyet intézni, akkor ezt várjuk az okmányirodától is. Ha a chatprogramban egyszerűen lehet képeket megosztani, akkor nehezen fogadjuk el, hogy a vállalati adminisztrációs felület ennél sokkal bonyolultabb.

A változások elkerülhetetlenek, ráadásul a meglévő minták többsége érvénytelenné vált. Úgy lehetne jellemezni ezt az állapotot, hogy “no normal is the new normal”, ami a stabilitásra építkező vállalatok számára egy elég riasztó kép. A helyzet súlyát pedig jól mutatja, hogy 2016-ban az USA-ban 8800 fizikai bolt szűnt meg, ment csődbe, ami több, mint a 2008-as gazdasági válságot követően, vagyis a digitalizáció erősebb trend, mint a válság volt.

 


Írta

Olvass tovább