Se szeri, se száma a pénzügyi szférát körülvevő új szabályoknak, amelyek mindegyike súlyos dollár milliárdokban mérhető alkalmazkodási kényszert rak a pénzügyi ökoszisztémára. Nem csoda, hogy felértékelődtek azok az innovatív megoldások, amelyek ezeknek a feladatoknak az automatizálására kínálnak alternatívát.
A nagy pénzügyi válságot követően 2008-tól hatalmas szabályozási dömping indult meg a bankszektorban. Ennek célja a bankok kockázatkezelésének és tőkeellátottságának megerősítése, továbbá a banki ügyfelek védelme volt. A válságot megelőző növekedési kényszer olyan átláthatatlan kockázatú termékek megjelenéséhez is vezetett, mint a többszörösen értékpapírosított ügyletek, vagy egzotikus derivatívák. A bankok erős kockázati versenybe lovalták bele magukat, aminek eredményeképpen olyan ügyfeleket is hiteleztek, akikről még pár évvel azelőtt is elképzelhetetlen volt, hogy banki ügyfelekké válhatnak. A kezdeti időszakban még széles körben elfogadott szabályozási hullám azonban azóta sem lankadt és mára a szektor túlszabályozottságához vezetett.
A folyamatosan változó és kiegészülő követelmények globálisan éves szinten 70 milliárd dolláros megfelelési költségre kényszerítik a pénzügyi szférát. A számtalan új teher, jelentéstételi kötelesség nemcsak a pénzügyi, de munkaerő ráfordítás tekintetében is megnehezíti a bankok életét, hiszen olyan kapacitásokat köt le, különösen az informatika terén, amelyek jól hasznosulhatnának a termékfejlesztésben is. Néhány új szabályozás:
- GDPR: közös európai adatvédelmi rendelet
- IFRS9: új pénzügyi számviteli standardok bevezetése
- MiFID2-MiFIR: befektetési szolgáltatások szabályozása
- AMLD 4-5: a pénzmosás megelőzéshez kapcsolódó európai direktíva
- CRD5-CRR2, Bázel III-IV: a tőkemegfelelés és kockázatkezelés szabályozása
- PSD2: fizetési szolgáltatásokat szabályozása
- ISP, Azonnali fizetés: átutalások 5 másodpercen belüli végrehajtásának szabályozása
A 2010-es években hirtelen reflektorfénybe kerültek azok a vállalkozások, amelyek digitális megoldásokat, automatizációt ígérnek a megfelelőség megteremtésében a pénzügyi szektornak. Ezeket a cégeket a FinTech mintájára RegTechnek („Regulatory Technology”) nevezik, és míg 2013-ban összesen 580 millió dollár tőkét vonzottak be, addig 2015-ben már 1300 milliót, főleg banki befektetések révén. Az azóta készült felmérések szerint a RegTech társaságok megvétele, illetve RegTech megoldások alkalmazása – bár jellemzően nem hozott költségcsökkenést a bankoknak – egy magasabb minőségű megfelelést, az üzletmenet megújítását és összességében a hatékonyság növekedését eredményezte a pénzügyi szolgáltatoknál.
Hogy megértsük, miként vezet mindez a banki működés hatékonyságának javulásához, vagy új üzleti haszonhoz, vegyünk néhány konkrét példát az egyik legszigorúbban szabályozott területen, a pénzmosás elleni rendelkezések területén. Az AMLD4 előírásai szerint a bankoknak nagyon alaposan meg kell ismerniük az ügyfeleiket (KYC, Know Your Customer) és folyamatosan monitorozniuk kell azok tranzakcióit. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a banknak számlanyitáskor, vagy ha az ügyfélnek már létező számlája van, ki kell kérdeznie és át kell világítania az ügyfelet a tevékenységéről, a normálisnak mondható pénzügyi műveletekről, a végső tulajdonosokról, és azonosítania kell a cégben tulajdonos, vagy aláírási joggal rendelkező közszereplőket.
Ennek ismeretében kell azután a banknak észlelnie és kivizsgálnia a nem szokványos, vagy gyanús banki műveleteket. A bankoknak észre kell venniük, ha szokatlan, vagy indokolatlan készpénzmozgás történik egy cég, vagy egy magánszemély bankszámláján, és meg kell akadályoznia, ha olyan átutalás érkezik, vagy indulna el, amely a vállalat normális tevékenységéből nem levezethető, szokatlan méretű, egzotikus devizában jön vagy megy, szokatlan vagy kockázatos országba, vagy bankba irányul, illetve onnan érkezik. Nem könnyíti meg a bankok helyzetét, hogy az MNB által ösztönzött, és a magyar bankok számára kötelezővé tett, 2019. júliusában induló azonnali fizetések rendszerében a pénzintézeteknek az ilyen döntések meghozására 1-2 másodperc áll majd rendelkezésére. Ennyi idő alatt kell kiszűrni, és adott esetben megakadályozni az adott átutalás teljesítését. Mindez azt jelenti, hogy a számla folyamatos monitorozásának nagyfokú automatizáltsággal kell működnie, továbbá, a megállított gyanús tételeket nagyon gyorsan kell tudni kiértékelni.
Egyes becslések szerint a világban évente 1,6-2,2 billió dollár illegális jövedelem keletkezik, és keres magának megtisztulási lehetőséget, ennek pedig központi terepe a bankrendszer, amelynek ez hatalmas károkat okozhat bizalomban, stabilitásban.
Az ilyen és ehhez hasonló kihívások remek lehetőségeket teremtenek az innovatív technológiák bevetésére. A megállított gyanús tranzakciók kiértékelése például tipikusan jó terepe a gyorsan terjedő Roboting Process Automation (RPA) alapú megoldásoknak, amelyek segítségével a munkatársak által szigorú szabályok szerint számítógépen elvégzett műveletek – amilyen például az átutalások indokoltságának ellenőrzése – gyorsan és hatékonyan robotizálhatók. Számos nemzetközi nagybankban már ilyen szoftverrobotok végeznek külső és belső adatbázisok elérésével kutatást – a másodpercek töredéke alatt, automatikusan –például azzal kapcsolatban, hogy mi tudható egy addig nem ismert harmadik szereplőről, aki most először üzleti partnerként jelenik meg az ügyfél egy szokatlanul nagy értékű átutalási megbízásában. A banki munkatárs így már készen kapott riportok alapján hozhat döntést az ügylet továbbengedéséről, vagy megállításáról. A mesterséges intelligencia segítségével folyamatosan működő tanuló algoritmusok révén fejleszthető azoknak a modelleknek a teljesítménye, amelyek az ügyfelek és tranzakciók kockázatosságát mérik pénzmosás megelőzési szempontból. Hasonló megoldásokat már 1-2 magyar bank is tesztel például hitelkockázat kezelési témákban.
Az ilyen megoldásokkal nyert hatékonyság növekedés hatványozottan érvényesül akkor, ha a pénzpiac szereplői együttműködnek, és közös rendszereket hoznak létre. A KPMG több szingapúri bankkal karöltve nemrég indított el egy olyan blockchain alapú rendszer fejlesztését a pénzpiacáról híres szigetországban, amihez csatlakozva a bankok maguk tölthetnek fel bizonyos adatokat a megosztott hálózatba, és ezek segítségével jobb és megbízhatóbb képet tudnak alkotni az ügyfeleik számláján történő tranzakciókról, az ügyfelek kockázatairól, vagy éppen a nem kívánatos pénzmozgásokról.
Megújulnak a pénzügyi szektort felügyelő szervek is. A RegTech trenden belül is megjelentek az úgynevezett SupTech („Supervisory Technology”) megoldások, amelyek célja, hogy a felügyeletek működését reformálják meg az innovatív technológiák segítségéve. A várakozások szerint ezek révén 2030-ra a felügyeleti tevékenység sokkal inkább megelőző jellegűvé, proaktívvá és önkiszolgálóvá válik (További részletek: https://home.kpmg.com/xx/en/home/insights/2018/03/regulation-2030-fs.html ). A hatóságok és a bankok működésének és harmonikus együttműködésének emelt szintje lehetne mindezek után, ha bizonyos adatbázisok nem, vagy nem csak a banki rendszerekben gyűlnének, hanem összevezetve, azonos adatstruktúrában magánál a hatóságnál is, amely ezután saját szoftvereivel maga végezné el az általa szükségesnek látott elemzéseket, és osztaná meg az adatokat és az eredményeket az arra jogosult szervezetekkel.
Ilyen fejlesztések elindultak már az EU-ban és Magyarországon is például a bankhitelek és a kötelező biztosítások területén. Ez lényegében az a filozófia, amit a magyar adóhatóság követ, amikor a nála amúgy is gyűlő adatok alapján kitölti az ügyfelek helyet az adóbevallásokat: a bankok egy ilyen felállásban mentesülhetnének a különböző riportok elkészítése alól, ami nagy könnyebbség lenne nekik, a hatóság pedig az egész rendszerben történő mozgásokról alkothatna a mainál sokkal pontosabb képet.
A felügyeletek emellett különböző programokkal támogatják az innovatív technológiák elterjedését a pénzügyi szektorban. Ennek részeként un. „szabályozói homokozókat” (Regulatory Sandbox) indítanak, amely célja, hogy a Fintech-Regtech cégek, vagy a velük együttműködő és ilyen megoldásokat bevezető bankok a ténylegesnél némileg lazább szabályozási környezetben tesztelhessék innovatív alkalmazásaikat akár valós ügyfeleken, de korlátozásokkal és a hatóság által felügyelt környezetben, és adott esetben a hatósággal együtt keresve a választ a felvetődő kérdésekre. Az így nyert teszteredmények alapján a befektetők és bankok eldönthetik, hogy tovább finanszírozzák a technológia fejlesztését, vagy felhagynak vele. Ezt a megoldást először a brit hatóságok kínálták fel a vállalkozásoknak, de ma már Hollandia és Svájc is üzemeltet szabályozói homokozót. Magyarországon várhatóan még az idén elindítja ezt a programot a Magyar Nemzeti Bank. Az MNB emellett idén már egy Innovációs központot (Innovation Hub) is létrehozott, amely az újító megoldásokkal kapcsolatos hatékony információcserét és kapcsolatépítést hivatott előmozdítani.
Az, hogy a bankrendszer üzleti előnyt kovácsol a rá nehezedő adminisztratív terhekből, vagy nyűgként teljesíti azokat, csupán előrelátás és kreativitás kérdése. Az AMLD4 példáján jól látszik, hogy a feladat, azaz az ügyfelek megismerése és tevékenységük monitorozása mindenképpen adott, a kérdés csupán az, hogy ezt a folyamatot milyen tartalommal töltjük meg. Ha az ügyféllel történő kötelező kapcsolatfelvétel során kizárólag az előírt információk megszerzésére, és a hatóság által megkívánt adatstruktúra létrehozására törekszünk, akkor elhalasztunk egy komoly lehetőséget arra, hogy saját előremutató kezdeményezéseinket megalapozzuk. Mindezt természetesen május 25-től már a GDPR rendelkezéseinek megfelelve szabad csak megtenni.
A fenti példákból az is látszik, hogy nagyfokú hatékonyságnövekedés sok esetben igazán csak akkor érhető el, ha jelentősen sikerül előrelépni az együttműködés és a kölcsönös bizalom terén. Ez tükröződik például a szingapúri fejlesztésből (lásd: keretes írásunk), vagy a felügyeleti adatbázisok létrehozásából. A bankok egymás közötti, a felügyeletek és felügyelt intézmények, illetve, a bankok és ügyfeleik közötti magasabb szintű együttműködés teremt igazán jó terepet az innovatív technológiák gyümölcsözővé válásához. Ez az un. collaborative vagy sharing economy, azaz az együttműködő, vagy közösségi gazdaság. Látni kell, hogy ez egy igazi megatrend, azaz biztosan bekövetkező megakadályozhatatlan folyamat, amely a jövőnk számos területét átalakítja, és amire az innovatív technológiák – mint pl. a Regtech és Suptech megoldások is – előszeretettel építenek.
Bővebb profil
