Európa 100 milliárd dollárt megtakaríthatott volna magának, ha oda telepít naperőművet, ahol többet süt a nap, és oda épít szélerőmű parkot, ahol többet fúj a szél.
Süt a nap, fúj a szél – de hol?
A World Economic Forum „Future of Electricity” tanulmánya már 2015-ben felhívta a figyelmet arra az anomáliára, hogy Spanyolországban 65 százalékkal többet süt a nap, mint Németországban (1750 kilowattóra négyzetméterenként évente 1050-nel szemben). Ehhez képest Németországban 2015-ig 6-szor annyi napelem kapacitás épült fel, mint Spanyolországban (33 gigawatt 5 gigawattal szemben), és a különbség azóta csak nőtt – derült ki az idei Davosi Világgazdasági konferencián.
Ugyanez megfordítva igaz a szélerőművekre, hiszen a kevesebb szelet kapó Spanyolországban már 23 gigawatt teljesítményű szélenergia kapacitás termeli az áramot, miközben a szél szempontjából nagyobb pontenciállal rendelkező országok éppen a napenergiára tették a voksukat. Ha minden ország olyan megújuló energiát használna, amiben a legjobb, akkor a ma rendelkezésünkre álló megújuló kapacitás felépítése 100 milliárd euróval kevesebből is megoldható lett volna, hangsúlyozza a World Economic Forum tanulmánya.
Optimális hálózatok
További 40 milliárd dollár megtakarítható lenne akkor, ha a tagországok között nagyobb kapacitású vezetékeken keresztül jobban összehangolnánk az ellátást. A digitalizáció révén lehetségessé válik, hogy egy-egy ország, vagy régió várható fogyasztását jól becsüljük meg, és onnan irányítsuk oda a szükséges mennyiségű áramot, ahol az éppen a legolcsóbb.
A probléma gyökere, hogy az energiapolitika az egységes Európai Unióban is jórészt nemzetállami politikákon alapul, és az egyes tagországok között már abban sincs egyetértés, hogy hogyan viszonyuljanak az atomenergiához, vagy a szén használatához. Lengyelország – természeti adottságainak megfelelően – csendben, de mereven ragaszkodik a szénerőművekhez, miközben mindenki más a zéró karbon elvét hangoztatja.
Eltérő nemzeti stratégiák
Németország deklarálta, hogy nem fog atomerőműveket üzemeltetni, más országok – és nemcsak Magyarország – viszont nagyon is barátai az atomnak. Mindez nem zárná ki a határokon átívelő rendszerszintű kapcsolatokat és a hatékonyság növelését, s erre újabban vannak is törekvések, főképp amiatt, hogy a kontinens csökkenteni akarja a kitettségét Oroszországgal szemben.
Az energiastratégia kis léptékben is működőképes
Ami igaz nagyban, az igaz kicsiben is. Akár egy-egy utca, vagy egy lakótelepi ház, vagy egy kisebb környék fogyasztása is remekül becsülhető megfelelő szenzorok beépítésével és az adatok elemzésével. Így tulajdonképpen semmi akadálya annak, hogy egy ilyen egység speciális, csak neki szóló áramár ajánlatot kapjon az áramszolgáltatótól. Sőt, ha ebben az egységben valamelyik ház termel valamilyen megújuló energiát – például napelem van a tetején – akkor a rendszer akár azt is figyelembe veheti, és helyben találhat vevőt a napsütéses órákban keletkező többlet árammennyiségre.
A jövő tehát kicsiben és nagyban is a decentralizált betápláláson alapuló és az igényeket a big data megoldások révén jobban előrelátó nagy és jól szervezett hálózatoké. Ezért mondják a davosi Világgazdasági Fórum beszélgetések résztvevői, hogy a jövő energiaellátásában a szolgáltatóknak közelebb kell kerülniük a fogyasztókhoz, ami egészen új mentalitás kíván meg tőlük, mint az eddigi, kvázi monopol pozíció, amikor nem tudtunk választani a szolgáltatók, vagy azok különböző csomagjai között, mert ilyenek egyszerűen nem is léteztek. Ezzel szemben a jövőben pont ugyanúgy válogatnunk kell majd a lakásunkba beérkező áram előállítója, szolgáltatója, és szolgáltatás csomagjai között, ahogy szétnézünk a weben, mielőtt mobiltelefont szolgáltatót vagy konkrét csomagot választanánk.
Bővebb profil
