Menedzsment

Tudásmegosztás és etika

109723238_442

A hatékony tudásmegosztás fontos a szervezetek számára. Enélkül ma már elképzelhetetlen a hosszabb távú eredményesség, a különböző szempontok ütköztetése, a valódi minőség, a versenyképesség. Sőt, a túlélés is. A KPMG Akadémia, a Pannon Egyetem és a Tudatos Vezetés közös felmérésében a válaszadók 95 százaléka állította, hogy azért osztja meg tudását[...]

Tovább »

7 FŐBŰN A MENEDZSMENTBEN: 5. rész – Az etikátlan üzleti folyamatok kiszervezése

157565746_1926

Az előző posztban láttuk, hogy a nem pénzbeli fizetőeszközök alkalmazása – azaz valamely cselekedetért járó jutalom kifizetések kiszervezése – nagy segítséget jelent nekünk abban, hogy tisztességes embernek tarthassuk magunkat akkor is, ha jól tudjuk, átléptünk bizonyos etikai határvonalakat. Ennél súlyosabb bűn, ha egy etikátlan lépés megvalósítását harmadik félre bízzuk. Az[...]

Tovább »

7 FŐBŰN A MENEDZSMENTBEN: 4. rész – A becstelenség racionalizálása

157565746_1926

Dan Ariely, a viselkedés-közgazdaságtan professzora kutató társaival együtt tudományosan ellenőrzött kísérleteket végzett több ezer „becsületes ember” közreműködésével a Harvard Business School, az MIT, a Princeton, az UCLA és a Yale egyetemeken (Ariely, 2008). A résztvevőknek 20 egyszerű számtani feladatból álló kérdéssort kellett megoldaniuk 5 perc alatt. A kísérleti csoportokban a[...]

Tovább »

7 FŐBŰN A MENEDZSMENTBEN: 3. rész – Lemondás az erkölcsi ítéletalkotásról

157565746_1926

Sok olyan vezető is van, aki elismeri a szervezeti etika létjogosultságát, sőt igyekszik erkölcsösen viselkedni a munka világában is, ugyanakkor nincs ereje, hogy a beosztottaival betartassa a szervezet etikai kódexét. Számos oka lehet ennek a jelenségnek, ezek közül a legjelentősebb, hogy a tolerancia fogalmának végzetes átértékelődése miatt egyre kevesebb bátorságunk[...]

Tovább »

7 FŐBŰN A MENEDZSMENTBEN: 2. rész – Azért lenni etikusnak, mert megéri, azaz etikusnak lenni hasznos dolog, de azért lenni etikusnak, mert hasznos, nem etikus

157565746_1926

Már a főbűnök meghatározása is szubjektívnek és önkényesnek tűnhet, mennyivel inkább ezek rangsorolása. Ennek ellenére az a meglátásom, hogy a második főbűn még alattomosabb és súlyosabb az elsőnél. Úgy tűnik, hogy napjainkban háttérbe húzódtak a szervezeti etika létjogosultságát tagadók tábora és egyre hangsúlyosabbá válik „A jó erkölcs a jó üzlet”[...]

Tovább »

7 FŐBŰN A MENEDZSMENTBEN – 1. rész – Az üzleti etika létjogosultságának tagadása

157565746_1926

Annak ellenére, hogy napjainkban robbanásszerűen nő az etika iránti érdeklődés, nagyon sokan úgy vélekednek, hogy az üzlettan semmiféle erkölcsi megfontolást nem tartalmazhat. Szerintük az erkölcsi szempontoknak a gazdasági döntésekbe való bevonása káros, mert ez a másokról való önzetlen gondoskodáshoz, azaz altruizmushoz vezet. Ennek az irányzatnak a képviselői szerint az altruizmus[...]

Tovább »

7 FŐBŰN A MENEDZSMENTBEN – Bevezető

157565746_1926

Mi az, hogy főbűn, miért éppen hét és mi közük lehet a menedzsmenthez? – háboroghat jogosan a kedves olvasó. Nem lett volna bátorságom ehhez a címválasztáshoz, ha egy interjú során nem szegezték volna nekem a kérdést:… és mi az üzleti élet 7 főbűne?  Már a görög és a római filozófusok[...]

Tovább »

Kellenek-e a középvezetők?

153213595_776

Manapság divat megkérdőjelezni a középvezetői réteg létjogosultságát a korszerű szervezetekben. Sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy csupán kreatív szakértőkre és vízióval rendelkező felső vezetőkre van szükség. Pedig a középvezetőknek kulcsszerepük lenne a tudásalkotásban. Abban széles körű egyetértés van, hogy a mainál laposabb szervezetekre van szükség, legyen szó akár a[...]

Tovább »