Változás a kötvények likviditás értékelési módszertanában

Az ESMA a napokban több MiFID II-es témakör Q&A dokumentumát frissítette, amelyek közül a legjelentősebb változást a Transparency topics Q&A dokumentumának egyik korábbi válaszán történő módosítás okozza.

Ahogy azt egy korábbi blog bejegyzésünkben is említettük, a MiFID II / MiFIR rezsim kapcsán több hiányosság is felfedezhető az Uniós adatszolgáltatásban. A rendszeres internalizáló státusz meghatározásához használt, ESMA által közzétett EU-s szintű kereskedési adatok mellett azonban az ESMA FITRS (Financial Instruments Transparency System) adatbázis – amely az eszközök likviditásértékelését tartalmazza – is hiányosságokkal küzd. Ilyen hiányosság például, hogy a Magyarországon gyakran kereskedett kötvények egy jelenetős részéhez nem elérhető a likviditás értékelés, amely a rendszeres internalizálók kereskedés előtti kötelezettsége vonatkozásában játszik kulcsszerepet, mivel likvid kötvények esetén sokkal szigorúbb szabályoknak kell megfelelni, mint illikvidek esetén.

A kötvények likviditás értékelését a jogszabály szerint a hatóságoknak negyedévente kell elvégezniük (a gyakorlatban azonban úgy látjuk, hogy az adatbázis ennél gyakrabban frissül), amelynek eredményét a FITRS adatbázis tartalmazza. Gyakran előfordul azonban, hogy egy adott kötvény ISIN kódja nem szerepel ebben az adatbázisban. Ezekben az esetekben az ESMA Transparency Q&A dokumentuma alapján korábban az adott kötvény teljes kibocsátott mennyiségét kellett megvizsgálni a FIRDS (Financial Instruments Reference Database) adatbázisban, amely az EU-ban kereskedett eszközök törzsadatait, így a kibocsátási volumenre vonatkozó adatokat is tartalmazza. Amennyiben a kibocsátási volumen meghaladta a 2017/583 felhatalmazáson alapuló rendelet mellékletében eszközcsoportonként meghatározott küszöbértékeket, ami államkötvény esetében egymilliárd euró, likvidnek kellett tekinteni az adott eszközt, míg egyéb esetekben (beleértve azt is, ha a teljes kibocsátott mennyiségre vonatkozó információ nem volt elérhető) pedig illikvidnek.

A naprakész és megfelelő likviditás értékelés használata a fentiek alapján jelentős terhet jelentett a rendszeres internalizálók számára, mivel nem volt elegendő egy adatbázis, a FITRS, napi figyelése és frissítése, hanem az ott nem található eszközök esetében a teljes kibocsátott mennyiséget is szükséges volt vizsgálni a FIRDS adatbázisban. Ezek manuális figyelése igen időigényes azok számára, akik nem automatizálták ezeket a folyamatokat. Emellett az is problémát jelentett, hogy az említett módszertan alapján bizonyos kötvények a teljes kibocsátott mennyiségük alapján likvidnek minősülhettek annak ellenére, hogy a kereskedési volumenük csekély volt.

Ezen a módszertanon változtat most az ESMA módosított állásfoglalása, amely a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében használt módszertanhoz hasonlóan a kötvények esetében is kimondja, hogy amennyiben a kötvény likviditás értékelése nem szerepel a FITRS rendszerben, akkor illikvidnek kell tekinteni azt.

Ez jelentős könnyítés lehet a piaci szereplők számára, hiszen a kötvények egy jelentős része minősülhet a továbbiakban illikvid eszköznek, így ezekre csak az enyhébb pre-trade transparency szabályokat kell alkalmazni. Megjegyezzük azonban, hogy valódi gyakorlati előnyt ez azon intézményeknek jelenthet, akik nem tudták határidőre elkészíteni a pre-trade transparency kötelezettség megfeleléséhez szükséges megoldásokat. Emellett szinte folyamatosan frissül a FITRS adatbázis, ezért az adatbázis gyakorlatilag napi szinten történő figyelésének terhe továbbra is a szolgáltatók vállára nehezedik, mivel bármikor bekerülhetnek új eszközök az adatbázisba, amik onnantól már esetlegesen likvidnek tekinthetők. Így javasolt az illikvid eszközök folyamatos monitorozásának bevezetése, akár automatizált (pl. RPA technológia) megoldással megtámogatva.

Ez az enyhítés újabb példa arra, hogy az ESMA az elmúlt időszakban megengedőbb szabályokat hoz vagy adott esetben elhalasztja azoknak a szabályoknak az alkalmazási dátumát ahol az eredeti szabályok betartása indokolatlanul nagy terhet róna a piaci szereplőkre. Így történt ez például a DVC (double volume cap) szabályrendszer alkalmazásának, illetve a rendszeres internalizáló rezsim részleges halasztásával is. Remélhetőleg ezt a trendet folyatva, a jövőben olyan (akár jogszabály) módosítások várhatóak, amelyek által az adatminőségi problémáknak kitett jogszabályi rendelkezések alkalmazása könnyebbé válik a piaci szereplők számára.

A fenti frissítés is jól mutatja, hogy nem szabad hátradőlnie a szolgáltatóknak a MiFID II hatályba lépésével, projektek lezárásával, mivel a szabályozás az új jogértelmezések kiadásával, illetve a korábbiak módosításával folyamatosan változik, így a kialakított megoldások fejlesztése és a szabályozói környezet folyamatos figyelése elengedhetetlen.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat