Az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok és IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel sztenderdekre történő átállás mellett a társaságokra az elkövetkező időszakban újabb feladat vár: az új lízingsztenderd, az IFRS 16 bevezetése.
A 2016-ban kibocsátott sztenderdet a társaságoknak 2019. január 1-jétől kötelező alkalmazniuk (az előalkalmazás megengedett, amennyiben a társaság már alkalmazza az IFRS 15-öt), így elengedhetetlen, hogy minél hamarabb elkezdjék a felkészülést, megismerjék az IFRS 16 előírásait.
A sztenderd jellegéből adódóan a társaságok nagy részénél több területet is érintenek az új előírások, vagyis a sikeres implementációhoz és a bevezetéshez kapcsolódó helyes döntések meghozatalához széleskörű vizsgálat szükséges.
Egy IFRS 16 áttérési projekt főbb lépéseit az alábbiak szerint lehet összefoglalni:
- implementálásban érintett területek, folyamatok azonosítása,
- szerződések azonosítása,
- hatásvizsgálat (a pénzügyi kimutatásokra),
- implementáció, IT fejlesztések,
- folyamatfejlesztés.
Ahhoz azonban, hogy a fenti pontok megvalósításra kerülhessenek, nulladik lépéseként azt kell eldönteni, hogy a sztenderd által kínált két áttérési lehetőség közül melyiket kívánják alkalmazni, hiszen ez a döntés befolyásolja az áttérési projekt minden egyes későbbi lépését, illetve nem utolsó sorban a projektvolumenét is.
A társaságok előtt két út áll az áttérés kapcsán:
- teljes visszamenőleges alkalmazás (vagyis – az IAS 8 Számviteli politikák, a, számviteli becslések változásai és hibák sztenderddel összhangban – mintha mindig is az IFRS 16 szerint kerültek volna kezelésre és elszámolásra az ügyletek, amely az összehasonlító időszak IFRS 16 szerinti újramegállapítását vonja maga után), illetve
- módosított visszamenőleges alkalmazás, amely számos gyakorlati egyszerűsítési lehetőséget kínál a társaságoknak.
A döntéshez a társaságoknak mérlegelniük kell a két módszer előnyeit és hátrányait, figyelembe véve az összehasonlíthatóságot és következetességet, amelyet a teljes visszamenőleges alkalmazás kínál, illetve a költséghatékonysági szempontokat, amelyeket a gyakorlati egyszerűsítések jelentenek.
Az áttéréskor a gazdálkodó választhat, hogy minden szerződésre alkalmazza az új sztenderd szerinti lízing definíciót, vagy csak azon szerződéseket vizsgálja, amelyeket a korábban hatályban lévő sztenderdek és értelmezések alapján lízingszerződésnek minősített. Fontos azonban, hogy ez a választás csak az áttérés előtt keletkezett szerződésekre érvényes, valamint minden ügyletre következetesen kell alkalmazni.
Annak mérlegelése során, hogy a gazdálkodó él-e az IFRS 16 által kínált áttérési egyszerűsítésekkel vagy a módosított visszamenőleges alkalmazás lehetőségével, több tényezőt, körülményt és természetesen az adott társaságra vonatkozó specifikumokat is figyelembe kell venni.
A döntés során többek között érdemes mérlegelni a következőket:
- milyen költségek mellett tudja a társaság az egyes áttérési opciókat megvalósítani,
- milyen a szerződések szerkezete és mennyisége,
- milyen hatással lesznek az áttérési módszerek az eredményre,
- a rendszerek alkalmasak-e az egyes módszerek szerinti áttérésre.
Ahogy azt már megszokhattuk, az IFRS 16 esetében is várhatóan nagyobb közzétételi kötelezettsége lesz azoknak a társaságoknak, amelyek élnek a gyakorlati egyszerűsítések alkalmazásának lehetőségével.
Kiemelendő, hogy az IFRS 16 Európai Unió általi befogadása még nem történt meg, vagyis az alkalmazandó szabályok akár változhatnak is a végső befogadásig, amelyek olyan kérdésekre adhatnak választ többek között, hogy azon társaságoknak, amelyek az IFRS 16-ra történő áttérés évében egyben az IFRS 1 szerinti első alkalmazók is lesznek, milyen előírások alapján kell megállapítaniuk majd az összehasonlító időszakot.
Bár távoli időpontnak tűnhet az IFRS 16 2019-es kötelező alkalmazása, az implementálási folyamat megkezdéséhez kapcsolódó döntések meghozatala alapos vizsgálatot és a sztenderd átfogó ismeretét igényli, így fontos, hogy a társaságok már most átgondolják ezeket a lépéseket és megkezdjék a felkészülést.
Bővebb profil
