Sokszorozódásra felkészülni

Az idei évtől 170 magyar vállalkozás tért át a magyar számviteli rendszerről az EU által befogadott IFRS-ek használatára, és 2018-ban még több cég választja majd ezt a lehetőséget. A Magyarországon bejegyzett cégeknek a magyar számviteli rendszerben elkészített beszámolók és kimutatások szerint kell adózniuk. Ez a szabály 2016-ig sok társaság életét nehezítette meg, hiszen hiába készítették el a magyar beszámolókat, anyavállalatuknak a nemzetközileg elterjedt IFRS-ek szerint készített jelentésekben kellett riportálniuk eddig, vagyis mindkét számviteli rendszer szerinti pénzügyi információt el kellett készíteniük, ami jelentős adminisztratív többletteherrel járt.

A kormány 2015-ben tette lehetővé, hogy bizonyos cégek elhagyják a magyar számvitelt, és kizárólag az IFRS-ek szerint könyveljenek, de 2016 az első év, amikor az ezt választó cégek első ízben adózhatnak a nemzetközi számok szerint. A november végén elfogadott adótörvények ugyanis hosszú szakmai egyeztetés után egyértelműen tisztázzák, hogy az adózásban hogyan kell kezelni a két számviteli rendszerben megtestesülő különbségeket, különös figyelemmel a befektetett eszközök eltérő számbavételére.

Az adóügyi harmonizáció minden tekintetben azt szolgálta, hogy a lehető legtöbb cég számára zökkenőmentes legyen az IFRS-ek alkalmazása. A szakértőknek és a kormánynak az áttéréskor meglevő eszközök mérlegértékének megállapítása és az ezekhez kapcsolódó elismert költségek okozták a legnagyobb fejtörést, mert ez jelentős tétel lehet, és az elszámolásuk nagymértékben befolyásolja a fizetendő adó mértékét, ugyanakkor az értékcsökkenés elszámolásának módja jelentősen eltér a magyar számvitel és az IFRS-ek között. Hosszabb távon az áttérés mindenképpen adósemleges, azaz aki az átálláskor egy összegben nagyobb adót fizet be, az később ugyanennyivel csökkentheti az adóterhét, és fordítva, akit most tehermentesítene az IFRS-ek alkalmazása, az időben szétterítve úgyis befizeti ugyanazt az adót. De nyilván nem mindegy a cégek számára, hogy mikor jelentkeznek a nagyobb adófizetési kötelezettségek.

Hogy ez ne legyen akadály, az elfogadott jogszabály megengedi az adózónak, hogy a váltáskor meglevő eszközökről az IFRS-ekre való áttérés után is vezessen a magyar számvitel szabályai szerinti nyilvántartást, és eszerint adózzon utánuk. Ha az adózó él ezzel a lehetőséggel, akkor választhat, hogy minden meglevő eszközére vagy csak a tárgyi eszközökre és az immateriális javakra alkalmazza ezt az eljárást. Az előbbi eljárás a jelentős különbözettel számoló cégeknek kínál lehetőséget, míg az utóbbi megoldás – melyet vélhetően a vállalkozások szélesebb köre fog alkalmazni – életszerű kompromisszum lehet az emelkedett adminisztratív terhek és az adóhátrányok közti választáskor.

Ugyanígy a növekvő költségek és a nagyobb adminisztráció között kell választani a vállalatoknál akkor, ha az áttérés utáni első év fizetendő társasági adója kisebb, mint az utolsó magyar számvitel szerinti év társasági adója volt. Ilyen esetekben ugyanis a vállalkozásnak még két évig az áttérés előtti utolsó év adóját kell megfizetnie, hacsak nem bizonyítja (azaz nem mutatja ki magyar számviteli rendben világosan), hogy nem az elszámolás módja okozta a kisebb adóterhet, hanem a cég egyszerűen rosszabb évet zárt, mint a korábbi. A jogszabálynak ez a pontja a kormány feltétele volt a tárgyalások során, mert a Nemzetgazdasági Minisztérium ragaszkodott ahhoz, hogy a legnagyobb magyar vállalatok áttéréséből esetlegesen keletkező adókülönbözet ne terhelje meg váratlan módon a költségvetést.

Az IFRS-ekre várhatóan azok a nagy magyar cégek állnak át, amelyek külföldi tulajdonban vannak. Bár az IFRS-ek elsősorban európai standardok, feltételezhető, hogy az ettől eltérő számvitelt alkalmazó japán és amerikai anyavállalattal rendelkező cégek is áttérnek az alkalmazására. Az IFRS-ek elveket megfogalmazó jellege ugyanis nagyobb hasonlóságot mutat az amerikai és a japán előírásokkal, mint az alapvetően előíró szemléletű magyar rendszer. Az Opten adatai szerint 3000 körülire tehető az egymilliárd forintnál nagyobb árbevételt elérő, többségi külföldi tulajdonban álló magyar vállalkozások száma, így egyáltalán nem meglepő, hogy a kormány garanciákat épített be a jogszabályokba a költségvetés tervezhetősége érdekében. Mindezek miatt középtávon összességében várhatóan mintegy 1500 cég áll át az IFRS-ekre, miután minden akadály elhárult az elől, hogy az így készült beszámolók szerint adózzanak.

Gombkötő Bálint, a KPMG igazgatója és Cséve Dorottya, a KPMG menedzsere

A cikk a Világgazdaság 2017. március 7-i számában jelent meg.


Írta

Olvass tovább