Mit hoz az IFRS 9 a fedezeti elszámolások terén?

Biztosra vesszük, hogy sokan, főleg a pénzügyi szektorban tevékenykedők, hallottak már az IFRS 9 standardról a részletek szintjén is. Általában a besorolás-értékelés és az értékvesztés azok a témakörök, amelyekről e standardet ismerhetik. Az eddigi tapasztalataink alapján e két téma megfelelően komplex ahhoz, hogy az IFRS 9-re való felkészülési időben elegendő feladatot adjon az IFRS szerint pénzügyi kimutatásokat készítő vállalkozásoknak, főként a pénzügyi szektorban. Van azonban egy harmadik nagy terület is az IFRS 9-ben, amelyről érdemes szólni, ez pedig a fedezeti számvitel.

Csakúgy, mint az IAS 39, az IFRS 9 sem teszi kötelezővé a fedezeti elszámolást; az továbbra is lehetőség marad a vállalkozásoknak abban az esetben, ha az a standardben írt feltételeknek megfelelnek. Az IFRS 9 nem hoz lényeges változást az IAS 39-hez képest a fedezeti elszámolási modelleket, illetve a tényleges fedezeti hatékonytalanság elszámolásának követelményét illetően sem.

Változást hoz viszont abban, hogy a fedezeti elszámolást szorosabban kapcsolja a gazdálkodó kockázatkezelési céljaihoz, amit sok érintett kedvező fejleményként értékelhet. Ez a szorosabb összekapcsolás alapvetően kettős: egyrészt az IFRS 9 alatt az IAS 39-ben megengedettnél több, kockázatkezelési célokra alkalmazott tranzakció teljesítheti majd a fedezeti elszámolás alkalmazhatóságának kritériumait, másrészt a fedezeti kapcsolat csak akkor fogja teljesíteni az IFRS 9-ben megfogalmazott – a fedezeti elszámoláshoz több egyéb feltétel mellett szükséges – hatékonysági kritériumot, ha a fedezeti kapcsolat fedezeti aránya megegyezik azzal a fedezeti aránnyal, ami a gazdálkodó által tényleges fedezett tétel és ennek a fedezetésére ténylegesen alkalmazott fedezeti instrumentum mennyiségéből következik (vagyis amit a gazdálkodó a kockázatkezelési céljaiból következően ténylegesen alkalmaz).

Változnak az IFRS 9 alatt a fedezeti hatékonyság mérésének szabályai is, bár a tényleges fedezeti hatékonytalanság számszerűsítését és elszámolását az IFRS 9 is megköveteli. A fedezeti hatékonyságot a standard szerint a fedezeti kapcsolat kezdetén (a megjelöléskor), illetve a kezdeti megjelölést követően minden beszámolási periódusban előretekintően kell mérni (az IAS 39 a kezdeti megjelölést követően visszatekintő hatékonyság vizsgálatot követelt meg). Ezen kívül az új standard nem tartalmazza az IAS 39-ből ismert 80-125%-os fedezeti hatékonysági tartományt, ezzel lehetőséget teremtve a rugalmasabb, a vállalkozás kockázatkezelési céljaihoz jobban igazodó fedezeti hatékonyság mérésre.

A fedezeti kapcsolatban fedezeti tételként megjelölhető instrumentumok köre bővül, például az eredménnyel szemben valós értéken értékelt nem pénzügyi eszközökkel (az IAS 39 alatt nem pénzügyi eszközöket kizárólag olyan fedezeti kapcsolatban lehetett fedezeti tételként megjelölni, ahol a fedezett kockázat a devizakockázat volt), vagy a kiírt opciókkal bizonyos esetekben (az IAS 39 alatt a kiírt opciókat csak nagyon speciális esetekben volt lehetőség fedezeti tételként megjelölni). Az új standard alatt lehetővé válik nettó pozíciók fedezett tételként való megjelölése és rugalmasabbá válik tételek egy csoportjának fedezett tételként való megjelölése is.

Bővül a fedezett kockázatként megjelölhető kockázatok köre is, például nem pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos kockázat egy (azonosítható és megbízhatóan mérhető) komponense is megjelölhető fedezett kockázatként (az IAS 39 alatt nem pénzügyi instrumentumok esetén csak a devizakockázat volt ilyen, elkülönített fedezett kockázatként megjelölhető kockázat).

A változások között érdemes szólnunk a fedezeti elszámolás alternatívájának tekinthető valós érték opció változásairól az IAS 39-hez képest. Az IAS 39 alatt a valós érték opció pénzügyi eszközök és kötelezettségek esetén a kezdeti megjelenítéskor alkalmazható, később visszavonhatatlan választási lehetőség, az adott instrumentum eredménnyel szemben valós értéken értékeltként történő megjelölésére. Alapvetően akkor alkalmazhatja egy gazdálkodó egység, ha

  1. az alkalmazása „számviteli meg nem felelést” szüntet meg, vagy csökkent lényegesen (pl. ha egy fix kamatozású nyújtott kölcsönt amortizált bekerülési értéken kellene értékelni, miközben a hozzá kapcsolódó, gazdaságilag a kamatkockázatot fedező származékos ügyletet valós értéken kellene értékelni) vagy
  2. pénzügyi eszközök és/vagy kötelezettségek egy csoportjának teljesítményét a gazdálkodó egység valós érték alapon méri a (dokumentált) befektetési és kockázatkezelési stratégiájával összhangban.

A valós érték opciót sokan a fedezeti elszámolás alternatívájaként alkalmazták, mert számos esetben közel azonos eredményre vezet, mint a fedezeti elszámolás, annak a gazdálkodók által olykor túl terhesnek érzett, szigorú dokumentációs és fedezetértékelési követelményei nélkül.

Az IFRS 9 alapvetően megtartja az IAS 39 alatti valós érték opciót pénzügyi kötelezettségek esetében, de pénzügyi eszközökre azt csak akkor engedi alkalmazni, ha az alkalmazás lényeges „számviteli meg nem felelést” szüntet meg.

További újdonság az IAS 39-hez képest, hogy az IFRS 9 alatt – csakis akkor, ha ez „számviteli meg nem felelést” szüntet meg vagy csökkent lényegesen –  eredménnyel szemben valós értéken értékeltként lehet megjelölni olyan, nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására vonatkozó szerződéseket, amelyekre egyébként nem minősülnének pénzügyi instrumentumnak a standard szerint amiatt, mert azokat a nem pénzügyi tételnek a gazdálkodó egység várható vételi, eladási, vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy átadásának céljára kötötték. (utóbbi az IAS 39-ből „own-use exemption”-ként lehet ismerős). A megjelölés az IFRS 9 alatt is csak a kezdeti megjelenítéskor tehető meg, és később visszavonhatatlan.

Példaként vegyünk egy gazdálkodót, aki saját felhasználási igényei miatt 1000 tonna búzát vásárolt fizikai leszállítással, egy éves határidőre, és párhuzamosan egy származékos ügyletet (határidős búza eladást) kötött a tőzsdén, hogy a határidős búzavásárlásának (a búza árának mozgása miatt bekövetkező) valós érték változásait fedezze. Tételezzük fel, hogy a fenti ügyletek paraméterei olyanok, hogy ez a fedezet tökéletesen hatékony, tehát épp ugyanannyival mozdulna el az egyik és a másik szerződés valós értéke a búza árváltozásának hatásárára, csak ellentétes irányban. Az IAS 39 alatt a gazdálkodó nem értékelhetné pénzügyi instrumentumként a leszállításos határidős búza vásárlást, hiszen az a fentebb írtak szerint az kívül esne az IAS 39 hatókörén. Azt még nem teljesített szerződésként kellene figyelembe vennie, és emiatt nem jelenne meg a pénzügyi kimutatásokban a tényleges teljesítésig. Ezzel szemben a tőzsdén kötött származékos ügyletet eredménnyel szemben valós értékéken kellene értékelnie, ami azt eredményezné, hogy a búza ármozgásának hatása megjelenne az eredményben (a tőzsdei ügylet valós érték változásán keresztül, amit nem ellentételezne a leszállításos határidős búzavásárlás valós érték változása), habár a búza ármozgása a fentebb írt tökéletes fedezet miatt – ha a tranzakciót „gazdasági szemmel” nézzük – nem kellene tükröződnie az eredményben.  Lényegében „számviteli meg nem felelés” keletkezne, mivel a két fenti ügyletet az IAS 39 alatt eltérő alapon értékelnénk.

Az IFRS 9 alatt a fenti leszállításos búza határidős vételt is megjelölhetné a gazdálkodó eredménnyel szemben valós értéken értékeltként, így megszüntetve a fenti „számviteli meg nem felelést”.

A fentiekben csupán néhány fontosnak ítélt változást tekintettünk át a teljesség igénye nélkül. Tettük ezt annak szemléltetésére, hogy úgy tűnik, az IFRS 9 fedezeti elszámolási szabályai azt eredményezik majd, hogy a fedezeti számvitel közelebb kerül a tényleges kockázatkezelési tevékenység pénzügyi kimutatásokban való leképezéséhez.

Az IFRS 9 azonban a fedezeti elszámolás területén is, a besorolás, értékelés és értékvesztés területéhez hasonlóan megválaszolandó kérdéseket nyit, döntések meghozatalát, az IAS 39-nél nagyobb mértékben elvalapú fedezeti szabályok körültekintő elemzését és alkalmazását, az említettekhez kapcsolódóan esetlegesen a meglévő folyamatok, rendszerek átalakítását, módosítását, s nem utolsósorban pótlólagos közzétételeket kíván meg az egyes gazdálkodóktól.

Fontos említenünk, hogy a fedezeti elszámolás témája standardalkotói szempontból nem lezárt. Az IASB jelenleg a dinamikus fedezeti stratégiákra („makro fedezetekre”) vonatkozó útmutatás kialakításán dolgozik egy külön projekt keretében. Ennek a projektnek a lezárultáig az IFRS 9 lehetőséget biztosít arra, hogy a gazdálkodó, aki az IFRS 9-et alkalmazza, az IAS 39 fedezeti elszámolásra vonatkozó szabályait alkalmazza továbbra is az IFRS 9 jelenlegi fedezeti szabályai helyett. Szintén a fenti, külön IASB projekt okán, az IFRS 9 időlegesen (a fenti projekt lezárultáig) továbbviszi az IAS 39-ben található kamatlábkockázatra vonatkozó portfólió valós érték fedezeti ügylet szabályait.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn1Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat