Az operatív lízingek „felfedése”? – IFRS 16, az új lízingstandard

Az új lízingstandard várhatóan legjelentősebb hatása a lízingbe vevők mérlegét érinti, hiszen e gazdálkodó egységeknek a legtöbb lízinget ki kell mutatniuk a mérlegükben eszközként, illetve párhuzamosan fel kell venniük a mérlegükbe a kapcsolódó kötelezettséget. Bár az eddig a mérlegben meg nem jelenő operatív lízingekkel kapcsolatosan a lízingbe vevőknek is voltak bizonyos közzétételi kötelezettségei (pl. a jövőben fizetendő lízingdíjakkal kapcsolatosan), e lízingek nagy része a jövőben a mérlegben is láthatóvá válik, és azt minden beszámoló készítőnek egységes elvek (az IFRS 16 elvei) szerint kell elszámolnia és kimutatnia, amely a várakozások szerint növeli majd a pénzügyi kimutatások átláthatóságát és összehasonlíthatóságát.

Hosszú standardalkotási folyamat eredményeképpen az IASB (a Nemzetközi Számviteli Standard Testület) 2016. januárjában kibocsátotta az IFRS 16 – Lízingek című standardot. A standard első nyilvános tervezete 2010-ben látott napvilágot, majd az erre érkezett észrevételek, az érintettekkel folytatott széles körű konzultációk, illetve viták eredményeképpen 2013-ban egy újraírt nyilvános tervezetet bocsátott ki az IASB, amelynek dátumától még közel 2,5 év telt el a végleges verzióig.

Az IFRS 16 számos ponton hoz változást az IAS 17-hez (a korábbi, lízingeket szabályozó standardhoz) képest, hol lényegeseket, hol kevésbé lényegeseket. Jelen bejegyzésnek nem lehet célja, hogy akár csak a lényegesebb változásokat egyenként és részletekbe menően tárgyalja, ezért itt csak arra vállalkozunk, hogy a leglényegesebb módosításokat és a várható hatásokat felvillantsuk, röviden szólva azokról a területekről is, ahol az IFRS 16 nem hoz lényeges változást.

Lízingbe vevők

A lízingbe vevők számára az IFRS 16 alatt megszűnik az IAS 17-ből jól ismert operatív lízing-pénzügyi lízing modell, és ezzel párhuzamosan a lízingeket e két modell alá besoroló klasszifikációs kritériumok. Egységes lízingelszámolási modell alapján a lízingbe vevők eszközei között a használati jogot megtestesítő, értékcsökkenő eszköz („right-to-use asset”), illetve a jövőben fizetendő lízingdíjak és a lízing végén várhatóan fizetendő összegek jelenértéke összegében lízingkötelezettség jelenik majd meg.

Mivel a „right-to-use asset”-re a lízingbe vevő (várhatóan általában lineárisan) értékcsökkenést számol el, párhuzamosan (időben jellemzően egyre csökkenő) kamatráfordítást számol el a lízing kötelezettséggel kapcsolatban, a korábban operatív lízingekként kezelt lízingekből eredő teljes ráfordítás általában inkább a lízingidőszak elejére koncentrálódik majd.

Az IAS 17-hez képest lényeges újdonság, hogy a gazdálkodó egységnek minden fordulónapon újra kell értékelnie a lízing időtartamára vonatkozó becslését, illetve a lízingkötelezettséget, amennyiben a jövőbeli várható lízingfizetésekben változás következik be.

Lízingbe adók

A lízingbe adók számára az IFRS 16 alatt is kettős (operatív-pénzügyi) lízingmodell alkalmazandó, és nem változnak lényegesen a lízingbesorolás elvei és a lízingbe adó által követendő elszámolások sem.

Gyakorlati könnyítések

Gyakorlati könnyítésként az IFRS 16 lízing modellje nem vonatkozik a 12 hónapnál rövidebb élettartamú lízingekre (bár megjegyezzük, e gyakorlati kivétel alkalmazása sem mindig lesz várhatóan egyszerű, hiszen azt meg kell előzze a lízing élettartamára vonatkozó becslés, amely az IFRS 16 alatt meglehetősen komplex is lehet), illetve a kis értékű lízingekre, vagyis azokra, amelyeknél a lízingelt eszköz értéke – új állapotban – kicsi (erre értékhatárt az IFRS 16, az IFRS-eknél megszokott módon nem ad, azt minden gazdálkodó egységnek magának kell meghatároznia).

A rövidtávú lízingekre vonatkozó mentességet lízingelt eszközcsoportokra vonatkozóan lehet majd alkalmazni, míg a kis értékű lízingekre vonatkozót lízingenként, még akkor is, ha az ily módon egyenként kis értékűnek minősülő lízingek összevontan már lényeges értékűek (pl. egy olyan szolgáltató vállalatnál, amely alkalmazottai munkavégzéséhez szükséges, egyedileg kis értékű IT-felszereléseket lízingel, viszont az alkalmazottak létszámából eredően a lízingszerződéseinek száma nagy).

Főbb várható hatások

Az IFRS 16 várható leglényegesebb hatásait a következőkben foglalhatjuk össze; ezek egy részét fentebb már érintettük:

  • a legtöbb, az IAS 17 alatt operatív lízingnek minősülő lízing bekerül majd a lízingbe vevők mérlegébe, növelve mind az eszközök, mind a kötelezettségek értékét (bár adott esetben jelentősek lehetnek a fentebb már említett gyakorlati könnyítések)
  • az IFRS 16 új döntési, becslési pontokat vezet be, amelyek befolyásolhatják a lízingek azonosítását, a lízing időtartamának meghatározását (és ezáltal többek között a gyakorlati könnyítések alkalmazását), illetve a használati jogot megtestesítő eszköz és a lízing kötelezettség mérését
  • a lízing időtartamának újrabecslése lehet szükséges a fordulónapon, amennyiben változások következnek be a körülményekben. Ez az újrabecslés befolyásolhatja a használati jogot megtestesítő eszköz értékcsökkenését. Ezen kívül a lízingkötelezettség újraértékelése válik szükségessé minden fordulónapon, amennyiben a várható lízingfizetések változnak
  • a fenti újraértékelések következményeként az eszközök és kötelezettségek mérlegértékének volatilitása nőhet, amely megnehezítheti a pénzügyi előrejelzések készítését
  • a nagyszámú lízingszerződéssel rendelkező gazdálkodóknak elképzelhető, hogy fejlesztéseket kell majd végrehajtaniuk a rendszereiken, hogy képesek legyenek a meglévő lízingszerződéseiket azonosítani, és kinyerni/tárolni a standard alkalmazásához szükséges adatokat. A rendszereknek a standard által megkövetelt rendszeres újraértékeléseket is képesnek kell lenniük támogatni, illetve követni.
  • az IFRS 16 hatásainak mérséklése érdekében elképzelhető, hogy több gazdálkodó – amennyiben erre lehetőségük adódik – elgondolkozik majd a lízingszerződései feltételeinek módosításán, azaz a standard a pénzügyi területen kívül az üzleti területet is érintheti
  • minden új standard magával hozza a trainingek, oktatások szükségességét; nincs ez másképp az IFRS 16 esetén sem

A fentieken kívül a szabályozók (felügyeletek, adójogszabályok alkotói) IFRS 16-ra való reakciója is hozhat változásokat, például akár a lízingekre vonatkozó adójogszabályok változását, illetve a pénzügyi szektor számára fontos kérdés lehet, hogy miként kezelik majd a felügyeletek a tőkekövetelmények meghatározásánál az IFRS 16 által bevezetett új eszközöket és kötelezettségeket.

Hatályba lépés

Az IFRS 16 a 2019. január 1-jén, vagy azután kezdődő üzleti évekre kötelezően alkalmazandó. A korábbi alkalmazás megengedett, amennyiben a gazdálkodó egység az IFRS 16 alkalmazásával egyidejűleg vagy azt megelőzően alkalmazza először az új bevételstandardot (IFRS 15 Ügyfelektől származó bevételek).

A fentiek azt mutatják, hogy bár van még idő a hatályba lépésig, az érintetteknek indokolt mielőbb elkezdeniük elemezni az IFRS 16 várható hatásait, illetve elkezdeni a felkészülést az implementálásra. Ajánljuk olvasóink figyelmébe az új lízingstandardről készült részletes leírást (angol nyelvű).

 

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn62Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat