Egy kártya mind felett – De mire kell odafigyelni?

Jön az e-kártya, az erről szóló törvényjavaslatot már be is nyújtotta a kormány. A lehetőségek szinte végtelen tárházával azonban csínján kell bánni, mert minél több a funkció, annál nagyobb a kockázat.

Benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek a személyi igazolványt, a lakcímkártyát, az adókártyát, a társadalombiztosítási kártyát és – például a schengeni övezeten belüli utazásnál – az útlevelet egy okmányba összevonó, kibővíthető közlekedési kedvezmények igénybe vételére jogosító, akár diákigazolványként is használható e-kártya bevezetéséhez szükséges törvényjavaslatot.

Az új okmány tartalmazza majd a tulajdonos nevét, születési helyét és idejét, állampolgárságát, anyja nevét, a birtokos nemét, fényképét, és – ha 12. életévét betöltötte – az aláírását is, valamint azt, hogy meddig érvényes a személyazonosító igazolvány. Belekerül az irat kiállításának kelte és helye, valamint az is, hogy mely hatóság állította ki, valamint az a tény, ha korlátozzák a tulajdonos külföldre utazását.

A lépés mindenképpen üdvözlendő, sőt számos újszerű, az életet nagymértékben egyszerűsítő lehetőséget is rejteget. Mi lenne, ha a kártyán keresztül minden magyar állampolgár intézhetné ügyeit az állammal kapcsolatban, legyen az adó, okmány, illeték, vízum, földhivatali vagy bármi egyéb kormányablakban történő ügyintézés? Van ennél kézenfekvőbb állami szolgáltatás?

És mi lenne akkor, ha a kártya tartalmazná az összes korábbi kórházi leletünket és zárójelentéseinket, hogy ha bajba kerülünk, kezelőorvosunk azonnal betekintést kaphasson az ellátásunk szempontjából fontos információkba? És az nem lenne kézenfekvő, ha a kártyán keresztül a szülők információt kaphatnának gyermekük tartózkodási helyéről? Különben is, miért nem lehet ezzel a kártyával fizetni? És ezek csak a legkézenfekvőbb ötletek, amelyek feltehetőleg javítanák közérzetünket, növelnék biztonságérzetünket, vagy egyszerűen csak kényelmesebbé tennék az életünket.

Csakhogy az elektronikus kártyában rejlő lehetőségek kiaknázását két tényező korlátozza: az adatok használhatósága, és az informatikai biztonság. Ami az előbbieket illeti, nem árt, ha a végiggondoljuk, hol és milyen adatok állnak rólunk rendelkezésre, és főleg, milyen formában. Egy ilyen nemzeti adatkataszter elkészítése önmagában is jelentős érték lenne, és a kártyát sem lehet e nélkül újabb és újabb funkciókkal ellátni.

Magyarországon sajnos jellemző gyakorlat, hogy az egyes intézmények (önkormányzatok, kórházak, iskolák) saját rendszereket fejlesztenek, vagy szereznek be a piacról. Szakszóval ezt úgy mondjuk, hogy a hivatalokban szigetszerű megoldások működnek, amik között nincs, vagy esetleges az átjárás, így a rendszerek nem tudnak egymással kommunikálni. Nagyon komoly munkát igényelne már ezek felmérése is, összekapcsolhatóságuk megteremtése pedig még nagyobbat, hiszen más és más platformon futnak, és az egyes rendszerek adatstruktúrája is eltérő. Márpedig hiába az egységes azonosítás, a chip-re töltött ujjlenyomat, ha az nem mutat sehova, mert a mögöttes rendszerek nem beszélnek egymással.

A másik probléma az informatikai biztonság, azaz adataink védelme. Nyilvánvaló, hogy minél több dologra akarjuk használni a kártyát, annál több információt kell rá (vagy a mögötte álló felhőbe) feltölteni ahhoz, hogy a dolog működjön. Ugyancsak törvényszerű, hogy minél több a funkció, annál több intézmény, mondjuk úgy, elfogadóhely tartozik a rendszerhez.

Eddigi ismereteink szerint a kártya maradéktalanul eleget tesz majd a célhoz kötöttség elvének, azaz minden elfogadóhely csak azt az információt látja rajta keresztül, ami rá tartozik, de ettől még igaz, hogy a hiba, és a visszaélések lehetősége az elfogadóhelyek számának növekedésével arányosan növekszik.

Látni kell ugyanakkor, hogy az általános légkör a kártyafunkciók növelése irányába mutat: nagyon sokan mondanak le személyes adataik védelméről néhány kényelmes szolgáltatás, vagy kedvezmények igénybevétele érdekében, vagy osztanak meg magukról személyes információkat közösségi oldalakon. Ez kétségtelenné teszi, hogy a közhangulat a minél szélesebb körben alkalmazható kártyának kedvez, így ebben a kérdésben a józan visszafogottságot a fejlesztőknek, azaz az államnak kell képviselnie.

A cikk a portfolio.hu híroldalon jelent meg 2015. június 3-án.

 

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn35Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat