Régen várt új szelek

Megjelent az a régen várt törvényjavaslat, amely a magyar számviteli szabályozást az Európai Parlament és az Európai Tanács irányelvéhez igazítja. Ez alapján a bevezetendő módosításokat már a jövő év első napjától – vagy azt követően induló üzleti évektől kezdődően – alkalmazni kell. A javaslat több nagyon is logikus változást hoz magával. Az irányelv legfőbb üzenete a kisvállalkozások felé az adminisztrációs terhek csökkentése, aminek a magyar törvénymódosítás sok tekintetben meg is felel. A törvénytervezet átveszi azokat a határértékeket, amelyek engedik az azon belül maradó vállalkozásoknak az egyszerűsített éves beszámoló készítését. Ezek a határértékek jelentősen növekedtek, ami miatt a vállalkozások mintegy 97-98 százaléka élhetne majd ezzel a lehetőséggel. A módosítás nem érinti a regisztrált mérlegképes könyvelők alkalmazásának szükségességét: ott továbbra is élne az a szabály, hogy két év átlagában 10 millió forint nettó árbevétel felett már csak ilyen képesítéssel rendelkező készítheti el a beszámolót. Hasonlóan változatlan maradna a könyvvizsgálatra kötelezettek köre, azaz két év átlagában 300 millió forint nettó árbevétel felett marad a kötelező könyvvizsgálat; ugyanakkor az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletére vonatkozóan is megfogalmaz könnyítéseket.

A javaslat hatására a konszolidált beszámolót készítők köre is jelentősen csökkenhet. A határértékek változása nagy segítség lesz azon kisebb vállalatcsoportoknak, amelyeknek eddig nagy energiaráfordítás volt a konszolidált beszámolók elkészítése. Nekik általában olyan kis létszámú számviteli csapattal kellett megoldaniuk a napi működést, a zárást, a konszolidálásba bevonandó vállalkozásoktól az adatgyűjtést és magát a konszolidálást is, ami sokuknál már feszegette, vagy meg is haladta a rendelkezésre álló erőforrások határait. A szakma régi vágya teljesül azzal, hogy kiveszik az osztalékot az eredménytételek közül. Az osztalékelszámolás eddig valóságos időutazás volt, hiszen a fizetési döntés nem a tárgyévben születik meg, mégis meg kellett jeleníteni az eredménykimutatásban az adózott és a mérleg szerinti eredmény különbözeteként. Ezért a cégeknél a taggyűlés előtt és után külön beszámolót kellett készíteni. Ennek most mindenki nagy örömére vége: az osztalék – logikusan – tőkeváltozásként jelenik meg úgy, hogy a beszámoló elfogadásával egyidejűleg jóváhagyott osztalékot csak a tárgyévet követő üzleti évben kell az eredménytartalék csökkentéseként elszámolni. Ezzel egyidejűleg a mérleg szerinti eredmény kategória feleslegessé válik, és meg is szűnik.

Gondot jelent viszont, hogy a törvényjavaslat jelenlegi formája szerint a tulajdonosnál a kapott osztalékot is csak abban az évben lehetne elszámolni bevételként, amikor arról a döntés megszületett, így a hosszabb, 4-5 szintes tulajdonosi láncokban csak 4-5 év múlva jutna el a csúcscéghez az alulról indított osztalék. Ez a probléma szükségessé teszi a szabályozás finomhangolását, de ez nem változtat azon, hogy az osztalék tőketételként való elszámolása logikus fejlemény.

A módosítási javaslat másik nagy vívmánya, hogy megszünteti a cégérték-elszámolás körüli mozgásteret azokban az esetekben, amikor a vevő cég minősített többségi tulajdont szerez egy másikban. Eddig ilyenkor a vételár és a cégérték különbözetét pozitív, vagy negatív goodwillként kellett elszámolni, ami kiválóan alkalmas volt különféle adóstruktúrák létrehozására. Erre mostantól nem lesz lehetőség: a vételár egészét részesedésként kell elszámolni. Az új szabály nem vonatkozik arra az esetre, amikor a vevő nem céget, hanem üzletágat vesz, vagyis eszközöket és kötelezettségeket vesz állományba.

Szintén az irányelv átültetésével összhangban megszűnne a rendkívüli eredmény kategóriája. A korábban ebben a kategóriában bemutatott bevételeket és ráfordításokat tartalmuknak megfelelően a pénzügyi eredményben vagy az egyéb bevételek és ráfordítások között kell kimutatni. A jövő év elejétől induló üzleti évről készített beszámolóban az összehasonlíthatóságot az összehasonlító adatok átsorolásával kellene biztosítani.

Vagyis a törvényjavaslat számos újítást tartalmaz, amely egyszerűsíti a cégek életét, de az előnyök hatékony kiaknázásához alapos tervezésre van szükség.

A szerzők, Rakó Ágnes és Boros Judit, a KPMG számviteli szakértői. A cikk a Világgazdaság 2015. május 5-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat