IFRS 15 – öt lépés, sok kérdés

Az elmúlt években több új standard alkalmazása is fejtörést okozhat az IFRS-ek szerint pénzügyi kimutatásokat készítőknek. Ilyen például az „új” konszolidációsstandard-csomag, majd az új pénzügyi instrumentumok standard, amelyek feldolgozása után márciusi IFRS Klubunk témájának egy újabb „hot topic-ot”, az új bevételstandardot választottuk. Már a felkészülés során megfogalmazódott bennünk, hogy valószínűleg több ponton felvetődnek majd kérdések a gyakorlati alkalmazásra vonatkozóan. Sejtésünk beigazolódott. Nézzünk három érdekes témát hallgatóságunk kérdései alapján!

 

 

 

A beszedhetőség kérdése

Az első felvetett kérdés az új standard azon előírására vonatkozott, miszerint az ellenérték beszedhetősége alapvető feltétele a bevétel elszámolásának (e nélkül ugyanis nem azonosítható a szerződés). Elképzelhető-e olyan eset, amikor egy szerződést úgy kötünk meg, hogy az abból származó bevétel beszedhetősége megkérdőjelezhető már a szerződéskötéskor? Mennyire lehet egy ilyen döntés összhangban az üzleti logikával? Nos, az IFRS-ek alapvetően racionális gazdasági szereplőket feltételeznek, ugyanakkor „a menedzsmentnek joga van arra, hogy rossz döntést hozzon”, és így egy olyan szerződéses viszonyba lépjen, ami alapján költségeinek megtérülése nem biztosított. Azt viszont nem engedi, hogy ezzel kapcsolatban bevételt számoljon el. A közös gondolkodás során felmerült, hogy a banki gyakorlatban ismert (magyar számvitel szerinti) eljárás, hogy a késedelem egy bizonyos pontján túl már nem számolható el kamatbevétel az adott ügyféltől, ugyanakkor ezekben az esetekben a késedelem maga okozza a bevételelszámolás felfüggesztését, a szerződés aláírásakor az ellenérték beszedhetősége adott volt.

Miben jelent ez eltérést a magyar számviteli elszámoláshoz képest? A „legfelső sorban”. Ha a beszedhetőség nem áll fenn, de a teljesítés megtörtént, és azt a vevő elismerte, úgy a vevőkövetelésre jó eséllyel értékvesztést számolunk el a magyar előírásoknak megfelelően, ugyanakkor a bevétel maga szerepel az eredménykimutatásban. A számviteli törvény tehát eredménymegjelenítést tilt, az IFRS 15 árbevétel-megjelenítést. És ez több szempontból sem mindegy… Fontos megjegyezni, hogy a jelenleg hatályos IAS 18 is csak akkor teszi lehetővé az árbevétel megjelenítését, ha az valószínűsíthetően beszedhető, de ezt a bevételelszámolási modell csak egy későbbi lépéseként elemzi, nem belépő kérdésként teszi fel.

Teljesítési kötelmek szétválasztása, összekapcsolása

A teljesítési kötelmek elkülönítése kapcsán hallgatóságunk szerint megfontolandó lesz a szerződések áttekintése ezzel a szemmel, hiszen a megállapodások fél mondata akár összekapcsolhat különálló komponenseket, és megváltoztathatja a bevételelszámolás időpontját.

Változó ellenérték

A következő izgalmas kérdés a változó ellenérték IFRS 15 szerinti kezelése. Az új standard nem azt kéri, hogy az ellenérték megbízhatóan becsülhető legyen, ahhoz, hogy árbevételt tudjunk megjeleníteni, hanem azt, hogy úgy becsüljük meg a változó ellenértéket, hogy legyen nagyon valószínű, hogy az ez alapján történő árbevétel-elszámolás nem vezet később jelentős árbevétel-visszaíráshoz.

Például, ha egy repülőgépgyártó cég egy számára teljesen új típusú repülőgép gyártásához kapcsolódóan annak határidő előtti legyártása esetére – attól függően, hogy a tényleges befejezés mennyivel előzi meg a szerződés szerinti „leszállítási” határidőt – változó összegű, ún. befejezési bónuszt is kiköt a szerződésben, könnyen lehetséges (bár ez nem automatikus, hanem minden esetben az összes releváns tény és körülmény körültekintő mérlegelését igényli), hogy a befejezési bónusz nem jeleníthető meg a szerződés kezdetekor, többek között az abból fakadó lényeges bizonytalanság miatt, hogy a gyártónak nincs még tapasztalata hasonló szerződéssel, és ebből adódóan – a befejezési bónusz tekintetében – bármilyen árbevétel-megjelenítés a későbbi árbevétel-visszaírás lényeges kockázatát hordozná.

A bevétel elszámolása tehát erősen függhet attól, hogy kristálygömbünk nézegetése során mennyire jól látjuk előre a jövőt. A szerződés futamidejének végéhez közeledve lehetséges, hogy egyre biztosabb a becslésünk, lehetséges, hogy biztosabban állíthatjuk, hogy a szerződéses összeg beszedhető és elképzelhető, hogy azt is pontosabban tudjuk megbecsülni, milyen összegben, így a becslésváltozás maga adhat alapot a bevétel elszámolására, vagy a korábban már elszámolt bevétel összegének módosítására. Az IAS 8 logikájával összhangban a becslésváltozás az adott időszaki eredményt érinti. Mennyire sérül így az összemérhetőség elve? Ki mondja meg, hogy az árbevétel becsült összegének megváltozása a korábbi becslés bizonytalanságára, vagy a korábbi árbevétel-elszámolás során elkövetett hibára vezethető vissza, amelyet az IAS 8 logikája szerint alapvetően retrospektív módon kell javítanunk? „Mindig meg tudjuk ezt könnyedén állapítani?” – kérdezhetjük.

Jobban belegondolva ugyanakkor a valós üzleti folyamatot tükrözi, hogy a bevétel azt az időszakot érinti, amelyben a bevételelszámolás kritériumainak való megfelelés nyilvánvalóvá válik. Akárhogy is, a bevételelszámolásban várhatóan megnő majd a becslések szerepe és a kapcsolódó becslési bizonytalanság is. A beszámoló olvasóit segítendő, ezeket a becslési bizonytalanságokat, ha azok hatása jelentős (márpedig várhatóan több esetben az lesz), közzé kell tennünk.

Ahogy ezt rendezvényünkön is tapasztaltuk, több dilemmát okozó pontot is találhatunk az új árbevétel-standardban és biztosak vagyunk benne, hogy annak hatálybalépéséig még további kérdések merülnek fel. Addig is arra biztatnánk IFRS Klubunk hallgatóságát, blogunk és IFRS Tudáshálónk olvasóit, hogy hogy osszák meg velünk azokat az eseteket, dilemmákat, amelyek további témát adhatnak a közös gondolkodáshoz.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat