Árverseny helyett minőségi vetélkedést!

Kedden minden bizonnyal elfogadta az Országgyűlés azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy az állam bírósági ítélet nélkül zárolja mindazoknak a vagyonát, akik közérdeklődésre számot tartó cégeknél kapcsolatba kerülhettek valamilyen csalással.

A lényeg a feltételes módban rejlik, a vagyon zár alá vételének ugyanis ilyen módon nem feltétele az, hogy az illető akár csak gyanú szintjén is részt vegyen a csalásban. Ha ez volt a gyanú, akkor már eddig is zár alá lehetett venni magánvagyonokat, hiszen erre a Btk. lehetőséget adott minden olyan esetben, amikor a bírósági eljárás lehetséges kimenetelei között ott szerepelt a vagyonelkobzás.

A rendelkezés a könyvvizsgálók mellett kiterjed a felügyelőbizottsági tagokra is, ami mindenképpen a szabályozási inga túllendülésének tekinthető, hiszen egy fb-t meg lehet téveszteni. Különösen akkor, ha a tulajdonosok s a menedzsment együttműködik a csalásban. A jogszabály minden bizonnyal megnehezíti a közérdeklődésre számot tartó vállalkozások, azaz javarészt a nagy pénzügyi intézmények igazgatóságának és felügyelőbizottságának összeállítását. Kevesen lesznek, akik ilyen feltételek mellett elvállalnak egy nagyon szerény ellenőrzési jogkörrel járó fb-tagságot.

Az új szabályozás azonban nem csupán ezeket a speciális pénzügyi intézményeket érinti, hanem a magyar gazdaság gerincét adó mintegy 24 ezer legnagyobb, könyvvizsgálatra kötelezett céget is. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagy port kavaró csalási ügyek után mindenütt vad szabályozási ötletek születnek. A piacok megnyugvásával párhuzamosan azonban erősödni kezdenek a szakmai hangok. Végül az adott ügy tanulságaiból táplálkozó józan és hatékony új szabályok lépnek életbe. Jó lenne, ha a brókerbotrányok nyomán valami hasonló történne Magyarországon is. A magyar gazdaság elemi érdeke, hogy e téren hatékony megoldás szülessen, de az új szabályozás nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a százszázalékos biztonság nem reális elvárás. Úgy van ez, mint az alkatrész-beszállítóknál. Ha a megrendelő a mai legfejlettebb gyártási technológiákhoz képest is irreálisan alacsony hibahatárt követel meg, akkor vagy senkitől nem kap árajánlatot, vagy olyan magas áron, amit nem tud a vevők felé érvényesíteni. Zéró tűréshatár kikötésénél az ár szükségképpen végtelen, ráadásul betartását sem tudja ellenőrizni a megrendelő, ehhez éppúgy nincsenek megfelelő műszerek, mint a gyártáshoz.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyártási tűréshatárok ne csökkennének folyamatosan, és ez a helyzet a könyvvizsgálatban is. Ami ott a technológia, az az auditálásban a szabályozási környezet változása s szigorodása, ami megköveteli a könyvvizsgálók szakosodását és az audittechnológia folyamatos fejlesztését. A szabályoknak való megfelelést a kamarák és az állami intézmények vizsgálják, de hibahatáruk nekik is van, éppen úgy, mint a példánkban szereplő megrendelő ellenőrző műszereinek, függetlenül attól, hogy ezeket kik üzemeltetik. A tűréshatárok csökkentése – beleértve a könyvvizsgálók tevékenységét ellenőrző szervekét is – elemi érdeke az ágazatnak. Viszont azok a törekvések, amelyek irreálisan alacsony szinteket céloznak meg, szükségképpen drágák, és új eszközöket igényelnek, amelyek bevetése talán nem is szolgálná a gazdaság érdekeit, vagy ellentétes lenne demokratikus alapelveinkkel. Senki sem örülne, ha magánvállalkozásokat például lehallgatási jogkörrel ruháznának fel.

Mindenképpen el kell ugyanakkor kerülni a hibahatárok növekedését. A magam részéről úgy látom, hogy ehhez az auditorok közötti árversenyt kell átterelni a minőségi versengés színterére. A könyvvizsgálók kiválasztása ma Magyarországon jellemzően az ár alapján dől el, még a közbeszerzésekben is. Csakhogy az árverseny háttérbe szoríthatja azokat a kompetenciákat, amelyek felszínre hozhatnák a brókerbotrányokban megismert (vagy még meg sem ismert) visszaéléseket. A kirívóan olcsó auditor büdzséjébe egyszerűen nem fér bele informatikusok, ingatlanértékelők, származtatott ügyletek értékelése szakértőinek, csaláskivizsgálók, tőkeszámítás- és adószakértők alkalmazása, akiknek a segítségével a Buda-Cash vagy Quaestor típusú cégek könyvvizsgálata felelősen elvállalható. De a legnagyobbak esetében is felvetődik a minőségi elvárások lazításának veszélye, ha a közvetlen költségszintjüknél alacsonyabb áron kínálják szolgáltatásaikat.

A cikk a Figyelő 2015. április 2-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat