Újdonságok a jövedelmek nemzetközi adóztatásában

Bár nem jegyzik az ilyen rekordokat, a jövedelemadózás területén előfordulhat, hogy ugyanaz a jövedelem akár több tucat országban adókötelessé válik, nagyszámú egyidejű adóbevallási kötelezettséget okozva. A probléma elméletinek tűnik, holott a gyakorlatban is előfordulhat például egy olyan végkielégítés esetén, amelynél a kifizetésben részesülő munkavállaló hosszú időszakon át dolgozott és vált adókötelessé több külföldi országban. Ennél sokkal gyakoribb eset, hogy egy-egy hosszabb időszakra vonatkozó jövedelem – ilyen lehet a végkielégítés mellett a betegszabadság vagy a nyugdíj – nemzetközi kiküldetéseknek köszönhetően több külföldi országban vezet adófizetési és adóbevallási kötelezettséghez, jelentősen megnehezítve az adózók és az adók levonására kötelezett kifizetők dolgát.

Ennek az állapotnak kísérel meg határt szabni az OECD Modellegyezményhez fűzött Kommentár 2014-ben kiadott módosítása a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos jövedelmeknél. A Kommentár módosításait a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2015 januárjában közzétett tájékoztatása értelmében 2015-től kell alkalmazni, és ezektől csak az adott kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény kifejezett rendelkezései alapján lehet eltérni.

Összhangban a Kommentár 15. cikkének 1. bekezdésével, a munkavégzéshez kötődő juttatások főszabály szerint abból az államból származó jövedelemnek tekintendőek, amely államban a kapcsolódó munkavégzés történt. A kiegészítés azonban a következő kategóriák esetében külön is kitér a követendő adókezelésre, bevezeti az egyszerűsítéseket, és adott esetben tervezési lehetőségeket is teremt.

A munkaviszony alatt ki nem vett szabadság, betegszabadság megváltása több munkavégzéssel töltött évhez is kapcsolódhat. Amennyiben a munkavégzés körülményeiből más nem következik, az ilyen jellegű juttatás adóztatását a munkavégzés utolsó tizenkét hónapjában, a különböző országokban végzett munka arányában kell megosztani az érintett országok között.

A felmondási idő során le nem dolgozott időszakra vonatkozó juttatások esetében adóztatási jog abban az államban keletkezik, ahol a magánszemély a munkát feltételezhetően végezte volna. Ezen adókezelés általánosságban alkalmazandó a munkavállaló részére munkavégzés hiányában nyújtott átmeneti juttatásokra is. Ennek az iránymutatásnak külön érdekessége, hogy feltételezésekre épül, melyek bizonyítása egy adóhatósági eljárásban nehézségekbe ütközhet.

Az egyik leginkább érintett terület a végkielégítés jellegű juttatások adóztatása. Az eltérő adókezelést alátámasztó körülmények hiányában a végkielégítést (akár törvényi mértékű, akár szerződésben kikötött) a munkaviszony utolsó tizenkét hónapjára vonatkozó juttatásnak kell tekinteni, és adóztatásának országok közötti megosztását is eszerint kell meghatározni. Ez a szabály jelentősen csökkenti azon államok számát, ahol adófizetési és adóbevallási kötelezettség keletkezhet. Ugyanakkor többletterhet is hordozhat magában abban az esetben, ha valaki épp egy magas adószínvonalú országban töltötte megszűnő munkaviszonyának utolsó egy évét.

A munkaviszony megszűnésekor jelentős tételként jelentkezhetnek a nyugdíjcéllal kifizetett összegek. Ezek esetében különös gonddal kell eljárni, hiszen sokszor nem nyugdíjként (például a korhatár el nem érése miatt), hanem a 15. cikk alá tartozó, munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles, és vizsgálni kell azt, hogy a kifizetés milyen (a korábbi munkavégzéssel érintett) államokban eshet még adókötelezettség alá. Hasonlóan fontos odafigyelni a Kommentár által már korábban is kezelt ösztönző programokra (részvényprogramok, bónuszprogramok) is. Az ilyen programok futamideje alatti nemzetközi munkavégzés oda vezethet, hogy a realizált jövedelem külföldön is adókötelessé válik.

A fentiekkel ellentétben a versenytilalmi megállapodás alapján teljesített kifizetések, habár a 15. cikk hatálya alá tartoznak, általánosságban nem minősülnek olyan juttatásnak, amelyeket a munkaviszony előtt végzett munkára való tekintettel nyújt a munkáltató, emiatt azok a magánszemély adóügyi illetőségének államában adóztathatóak.

A halasztott kifizetések esetén pedig arra kell figyelni, hogy milyen jellegű kifizetést halasztanak el, és az vajon beilleszthető-e a Kommentár által tárgyalt speciális kategóriákba.

A fentiek alapján elmondható, hogy vélhetően kevesebb államban kell majd a kiküldetéssel érintett munkaviszonyok megszűnése során adózni, ugyanakkor a szabályozás részletezettsége miatt e juttatásokra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani.

A cikk a Napi Gazdaság 2015. március 25-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn14Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat