A default értelmezéséről

Decemberi bejegyzésünkben az IFRS 9 új értékvesztési modelljét kezdtük körüljárni, első kérdésként a hitelezési kockázat jelentős növekedését elemezve.

Lépjünk most vissza még egy lépést! A hitelezési kockázat abból fakadhat, hogy egy partner nem tesz eleget szerződéses fizetési kötelezettségének, és ezzel pénzügyi veszteséget okoz. Ez a nem teljesítés kockázata, amit valójában default események okozhatnak. Vajon mit értünk default alatt – erre vonatkozóan a standard nem ad konkrét definíciót.

A kérdést természetesen teoretikusan is feltehetjük, de praktikus szempontból inkább azt érdemes megvizsgálnunk, ugyanazt értjük-e alatta, mint a standardalkotó és az egyéb szabályozói testületek.

Az IASB szerint az értékvesztés vizsgálatánál használt definíciónak összhangban kell lennie a belső hitelkockázat-kezelési célokra használt definícióval. Emellett szükséges minőségi jellemzőket, például konvenánsok megsértése – is figyelembe venni a default meghatározása során. Ez a gyakorlatban egy hitelintézetnél jelentheti azt is, hogy a prudenciális célokra már a kockázatkezelésben régóta használt default definíciót alkalmazzák számviteli célra is, azonban lehetőség van a definíció – a kockázatkezelési gyakorlatnak egyébként megfelelő – bővítésére is, például a veszteség-előrejelző rendszerek („early warning system”) által szolgáltatott jelzésekkel.

Az alkalmazási útmutató szerint cáfolható feltételezés, hogy a default legkésőbb 90 napos késedelem esetében bekövetkezik, ami látszólag összhangban áll a prudenciális meghatározással, azonban közelebbről elemezve a számviteli előírást, azt látjuk, hogy a sztenderd ezen kitételét mint „erős javaslatot” határozták meg, ami felülírható, illetve megköveteli egyéb szempontok figyelembe vételét is.

A default definíció alkalmazására vonatkozó következetesség minden esetben előírás, tehát minden pénzügyi instrumentumra azonos meghatározás alkalmazandó. Természetesen, mint minden elveken alapuló előírásrendszer esetében, így itt is megengedettek eltérések, azonban ezek alkalmazását a gyevi bíró eseténél alaposabb indokláshoz köti a sztenderdalkotó.

Az IFRS-ektől megszokott módon, a kiegészítő megjegyzésekben közzé kell tennünk az általunk alkalmazott fogalom, vagy fogalmak meghatározását.

Önben milyen további kérdés merül fel a default értelmezésével kapcsolatban?

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

1 hozzászólás

  1. Mina - 2017.01.30. 10:19

    Please keep throiwng these posts up they help tons.

Fűzzön hozzá gondolatokat