Új magyar nagybankok születnek: foghatják a fejüket a bábák

Magyarország nem a nagy bankfúziók hazája, legutóbb az Erste-Postabank tranzakcióban migráltak két nagybankot, több mint 10 éve, azóta kisebb ügyfélállományok mozogtak ide-oda, de jelentős portfóliók nem vándoroltak egyik pillanatról a másikra a piacon. A közeljövőben azonban több ilyen esetet is láthatunk majd, és ez fölvet bizonyos informatikai kérdéseket is, mert a modern bankrendszer nem kockás papíron működik.

Két kereskedelmi bankot vett az állam az elmúlt évben, és a piacok további bankok kivonulásáról és bankfúziókról beszélnek. Ez nem szokványos mifelénk, több százezer ügyfélszámla migrációjára utoljára 2003-ban, a Postabank eladása után volt példa Magyarországon. Azóta csak kisebb bankok cseréltek gazdát, vagy adtak át egy egy-ügyfélkört más pénzintézeteknek (CIB-IEB, FHB-Allianz Bank, Magnet-Banco Populare). A nagy ügyfélállományok és a hozzájuk tartozó számlák, hitelek és szerződések migrációja tehát nem szokványos mutatvány mifelénk, informatikai értelemben pedig kifejezetten nagy kihívás.

Kihívás persze akadt a szakma számára az elmúlt években is, hiszen a sok kicsi szervezetből álló és ennek megfelelően szétaprózódott, informatikai érettségét tekintve tagolt takarékszövetkezeti hálózat egységesítése esetében is komoly feladatot jelent az eltérő rendszerek és cégkultúra biztonságos illesztése. A Budapest Bankhoz és a MKB-hoz hasonló méretű bankok esetében a termékek konszolidációja, a támogató rendszerek egységesítése és az új szervezet kialakítása azonban egészen más típusú feladat. Főleg azért, mert a pénzintézetek nincsenek felkészülve a migrációra, a banki informatika ugyanis jellemzően a normál üzletmenet kiszolgálására koncentrál, és ez különösen igaz akkor, amikor a szektor jelentős költségcsökkentéseken és létszámleépítéseken van túl.

A konszolidáció megtervezése vagy az összeolvadás levezénylése speciális, ritkán használt tudást igényel. Komoly rutinra feltehetőleg egyedül az OTP informatikusai tettek szert, hiszen náluk a regionális terjeszkedés része lehetett a normál üzletmenetnek. A munka legnehezebb része az ügyfelek átszerződéséig vezető út, annak megtervezése, hogy folyamatos banküzem mellett, minden ügyfél úgy és olyan kondíciókkal kerüljön át az új bankba, ahogyan egy pillanattal korábban megvált az előzőtől: lehetőleg észre se vegye, hogy történt valami változás.

A hatékony számlavezetés érdekében minden bank saját szája íze szerint alakítja ki rendszereit, és a rendszerek működését elősegítő adatok tömkelegét. Ezeket az adatokat úgy kell kinyerni a migrálandó bankból, hogy számvitelileg megfeleljenek a hazai törvényeknek, ugyanakkor a számlatulajdonosok pénzügyei transzparens módon tükrözzék megtakarításaikat és az adózáshoz szükséges információkat. Ez több százezer banki tranzakciót leíró adatot jelent, ami menet közben másodpercről másodperce változik.

Különösen nehézzé teszi a baki informatikusok dolgát, hogy miközben dinamikusan változó adatokat próbálnak megfeleltetni egy új bank adatmodelljével és termékstruktúrájával, addig a devizahitelek forintosítása és az elszámolás, valamint a fair bank törvénynek megfelelő termékek fejlesztése is jelentős terheket ró rájuk. Sőt, mivel összeolvadásról beszélünk, ezért maga a bank backoffice-folyamatai és szervezete is változik.

Ha megvannak a kinyert ügyféladatok, azokat úgy kell átalakítani, hogy hitelesek, naprakészek maradjanak, és megfeleljenek az új bank adatstruktúrájának. Ez alatt nem a név, anyja neve, születési ideje típusú fájlok átalakítására kell gondolni, hanem mindarra, ami egy bankban egy ügyfélhez kapcsolódik: termékek, szerződések, be- és kifizetések, törlesztések. Az új bank ráadásul nem egyszerűen átveszi a régi ügyfeleket azok szerződéseivel együtt, hiszen ez azt jelentené, hogy megtöbbszörözi éppen futó termékeinek számát, holott a fúzió értelme éppen az lenne, hogy kiaknázza a hasonlóságok összeolvasztásából adódó lehetőségeket, és így élvezze a méretgazdaságosság előnyeit. Éppen ezért a bank mindeközben olyan új termékeket fejleszt, amelybe mindkét bank ügyfeleit el tudja helyezni úgy, hogy azok változatlan, vagy minimálisan változó kondíciókkal szerződhessenek át az új bankhoz.

Maga a migráció papíron egy adott pillanatban történik, ám a megszületett új adatok egy erre a célra kialakított “virtuális bankban” addigra már számtalan betöltési teszten átesnek. Ezalatt auditorok hada áll készenlétben, hogy a régi bank utolsó zárását és az új bank nyitását számvitelileg, informatikai adatok és banki termékek szintjén adatról adatra végigellenőrizze és felkészítse a felügyeleti vizsgálatra. Csak így kerülhető el ugyanis, hogy a tényleges migrációt leállás, vagy bármilyen más üzemzavar akassza meg.

Magyarországon eddig nem vált ismertté számottevő migrációs hiba, de a banktörténet ismer néhányat, és ezek rendkívül fájdalmas következményekkel jártak. Nem is kell messzire a múltba tekintenünk, mert a JPMorgan Chase egy helytelen rendszermigrációt követően 76 millió ügyfél személyes adatát veszítette el.

 

A cikk a portfolio.hu híroldalon jelent meg 2015. február 3-án.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat