Önszámlázás – tényleg annyira egyszerű?

78771989_20_1085

Az önszámlázási megállapodások egyre elterjedtebbek manapság azon vállalatok körében, amelyek kiterjedt és széles körű beszállítói lánccal rendelkeznek. Ez a szisztéma elsősorban a gyártással és összeszereléssel foglalkozó vállalatok körében népszerű, melyek szép számmal tevékenykednek Magyarországon az autóiparban, a számítástechnikai és elektronikai iparágban, valamint a feldolgozóipar számos területén.

Az önszámlázási rendszer lényege, hogy a beszerző cég úgy állapodik meg a beszállítóival, hogy a beszerzéseire vonatkozó számlákat és bizonylatokat önmaga állíthassa ki az adott beszállító nevében. De miért is jó ez? Egyfelől a beszerzésről szóló számla azonnal a beszerző, önszámlázó cég rendelkezésére áll, azonnal levonhatja az áfát. Másfelől a számla formai kritériumaival, tartalmával kapcsolatban a beszerzőnek nem lehetnek aggályai, nem generál véget nem érő levelezést a beszállító és a beszerző között, hogy jó-e a számla, hogyan kellene javítani. Ha mindezt még azzal is megfűszerezik, hogy elektronikusan történik a számla kiállítása, akkor a környezetvédelemnek is tisztelettel adóznak a felek.

Apropó, adóznak. Bár kétségtelen, hogy a rendszer jelentős adminisztrációs könnyítést jelenthet az érintettek számára, mégis számottevő adókockázatot rejthet magában, mely az esetleges kettős számlázásból fakadhat.

A vállalatok által alkalmazott vállalatirányítási rendszerek (például az SAP) többsége ugyanis igen magas szinten integrált, legtöbbször a vállalati folyamatok teljes hálójára kiterjed. Ezért gyakran előfordul, hogy a beszállító helyiségeiből, telephelyéről kiszállított árukról a kiszállítás pillanatában automatikusan számla készül, függetlenül attól, hogy az áru beszerzője az önszámlázás keretében kiállít-e számlát az ügyletről vagy sem. Ebből következően sokszor előfordul, hogy ugyanarról a tranzakcióról két szigorú számadás alá vont számla is készül. Ez pedig kockázattal jár, ugyanis a számla kibocsátása és az abban áthárított adó szerepeltetése önmagában áfafizetési kötelezettséget keletkeztet. Vagyis abban az esetben, ha egy ügyletről két – áfát is tartalmazó – számlát bocsátanak ki, akár mindkét bizonylaton szerepeltetett áfát követelheti az adóhatóság, még akkor is, ha gazdasági esemény (termékértékesítés) bizonyíthatóan csak egyszer történt. A hangsúly a kibocsátás szón van. Önmagában ugyanis egy számla elkészítése még nem egyenlő annak kibocsátásával, a kibocsátás alatt a vevő részére történő megküldést kell érteni. Első lépésként tehát azt kell tisztázni, hogy sor került-e kettős számlakibocsátásra.

Mindezeken túl tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezekben az esetekben sokszor mindkét fél a saját maga által (a beszállító az általa, a beszerző pedig az általa a beszállító nevében) kiállított számlát állítja be a bevallásaiba – mégpedig az eltérő kibocsátás miatt különböző sorszámokkal, ami a belföldi összesítő jelentés benyújtásakor az adóhatóság felé megküldött adatokban eltérést okozhat, ez pedig adóhatósági ellenőrzésekhez vezethet. Második lépésben tehát az ilyen anomáliák kiszűrése van soron, a kétoldali bevallás összehangolása.

A jó tanácsom a problémák elkerülésére az „eső előtt köpönyeg”. Ahhoz, hogy a vállalkozások minimálisra csökkentsék a fentiekben részletezett kettős számlázás miatt felmerülő adókockázatokat, mindenképpen javasolt az önszámlázással kapcsolatos rendszerek, megállapodások és a kiállított bizonylatok, illetve azok kibocsátásának vizsgálata, valamint a rendszer megfelelő változtatása, amivel az adókockázatot meg lehet szüntetni.

A cikk a Napi Gazdaság 2015. február 11-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn90Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat