Transzferárazás: új szabályozásra kell odafigyelni

Jól mutatja a transzferárazás magyarországi fejlődését, hogy míg történetének első hat évében (2003 és 2009 között) a vonatkozó jogszabályok mindössze egyszer módosultak, addig az utóbbi időszakban a változtatások már évente követik egymást. E sorozatból 2015 sem kivétel, hiszen az adatbázisszűrések készítése során ez évtől új szabályokat is figyelembe kell venni.

Tapasztalataink szerint a társaságok számára a legnagyobb nehézséget az okozza a transzferárkérdések kezelésével kapcsolatban, hogy e terület szabályozottsága meglehetősen szűkszavú. (Ugyanakkor persze a terület szépségét is ez adja.) Mindenesetre e szűkszavúság következménye, hogy sok esetben az adóhatóság a szabályozásban egyértelműen nem rögzített szempontokat az ellenőrzései során kialakított gyakorlatával tölti ki, ami persze több problémával is jár. Az egyik legfontosabb az időbeli inkonzisztencia, hiszen míg a nyilvántartásokat minden évben az adóbevallás benyújtásáig kell összeállítani, addig az adóhatóság ezeket javarészt 3-4 vagy akár még több év múlva ellenőrzi. Tehát az elkészítés során olyan szabályokat kellene figyelembe venni, amelyek akkor még talán nem is ismertek. A másik, általánosabb nehézség, hogy sokszor nincs egyetértés az éppen aktuális adóhatósági értelmezésben, viszont az adóhatósági megközelítés a jogerős, végrehajtható határozatig dominálni tud. Ez utóbbi területre egy példa az adatbázisszűrések elkészítése, amelyekkel kapcsolatban nagyon sok adóhatósági ellenőrzés során alakult ki nézeteltérés a vizsgált társaság (és tanácsadója), valamint a revizorok között.

A követelmények egyértelműsítése érdekében már régóta sürgettük – többek mellett mi magunk is – az adatbázisszűrések összeállításával kapcsolatos szabályok jogszabályban való rögzítését, amire bár voltak jogalkotói kezdeményezések is, végeredményben a legutóbbi időkig nem került sor. A transzferár-nyilvántartások összeállításának részletszabályait tartalmazó miniszteri rendelet tavaly év végi módosítása azonban lépett egyet, és immár igyekszik tisztázni az úgynevezett interkvartilis tartomány alkalmazásának körülményeit. Nem belemenve az unalmas szakmai finomságokba, az interkvartilis tartomány alkalmazása körüli vita lényegét tekintve az összehasonlító adatok megfelelőségéről szóló diskurzus jelképes eleme. A nemzetközi gyakorlatban ugyanis, amennyiben nem sikerült igazán megfelelő összehasonlító adatokat találni az adatbázisszűrés során, akkor a kiugró értékek (alsó és felső kvartilis) levágásával szokás a mintát mintegy tisztítani. A kérdés itt persze az, mit is tekintünk igazán megfelelő adatnak; jellemzően a vita is e körül forog a revízió során.

Mindezek alapján, bár a módosítási kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő, a jogszabály szövege véleményünk szerint nem teljesen egyértelmű. A szabályozás ugyan expliciten rögzíti, mikor kötelező az interkvartilis tartomány számítása, azt azonban nem határozza meg, mi van azon esetekben, amikor a feltételek nem állnak fönn. Bár a formális logika szabályai szerint ilyen esetekben nem lenne megkövetelhető a módszer alkalmazása, az eddigi tapasztalatok alapján mégis inkább ex-lex állapotnak tűnik a helyzet. Nem világos a tartomány számításának elfogadható módszertana sem, ahogyan az sem, miért nem kell interkvartilist számolni, ha az összehasonlító független árak módszerét választjuk a szokásos piaci ár megállapításához.

A legnagyobb kérdések ugyanakkor azon rendelkezésekkel kapcsolatban merülnek föl, amelyek a felmentési szabályokat tartalmazzák az interkvartilis tartomány alkalmazása alól a kötelező feltételek fennállása esetén. Nem világos például, hogyan érti, és milyen dokumentációt követel meg a jogalkotó, amikor az összehasonlító vállalkozások részletes funkcionális elemzését követeli meg, hiszen a nemzetközi és az eddigi hazai gyakorlatban e társaságoknál csak szűkebb és célzottabb, úgynevezett kvalitatív szűrést kívánt meg. Bár a nyilvántartásokat a jogszabály alapján ügyletenként kell elkészíteni, az sem teljesen világos, hogyan lehet itt a vizsgált és az összehasonlító ügyleteket összevetni, hiszen az összehasonlító adatok nem ügyleti, hanem társasági szintűek.

Összefoglalva, bár mindenképpen hasznos és szükséges a nyilvántartási szabályok pontosítása és finomítása, így üdvözlendő a jelen módosítás is, a felmerülő gyakorlati kérdések tisztázása mindenképpen fontos az egyértelmű jogalkalmazás érdekében. Szerencsére erre van még idő, hiszen a legelső transzferár-dokumentációk elkészítésére, amelyeknél e szabályokat kell alkalmazni, van még legalább öt hónap.

A cikk a Napi Gazdaság 2015. január 28-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat