Szentesíti a cél az eszközt? – avagy egy kis magyar machiavellizmus

– Az előbb hívott a főnököm Belgiumból, egy órán belül indítanák a kamiont a megrendelt árukkal – mondja a logisztikai asszisztens.

– Várj, szólj nekik, hogy el ne indítsák még, kérj először egy EKAER-számot – így a logisztikai vezető.

– Az mi? Hogyan kérjek EKAER-számot? – kérdezi az asszisztens.

– Először is kérd be a belgáktól az adatokat a fuvarról, ott van az a lista az asztalomon, csak 15 adatra van szükség: a kamion rendszámára, a termékek vámtarifaszámára, az egyes fuvarozott termékek egységárára és még néhányra… Ha megvagy, már kérheted is a számot. Az én ügyfélkapus jelszavamat használd.

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések vélhetően százszámra fognak elhangzani az elkövetkezendő hónapokban, az új Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (röviden: EKAER) bevezetése miatt. De hogy mi is ez a rendszer és miért is van rá szükség? Ehhez lépjünk vissza egy lépést.

Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, Magyarországon az áfacsalások, körhintacsalások mértéke a becslések szerint nagyon magas, ezermilliárdos értéket ér el éves szinten. Az EKAER-rendszer az ilyen áfacsalással érintett láncok, fuvarozók felderítését könnyítené meg, méghozzá olyan mértékben, hogy – a kiépítendő rendszert összekapcsolva a már meglévő infrastruktúrával, például az útdíjrendszerrel – akár közel valós idejű nyomon követést, reagálási lehetőséget kínálna a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőreinek.

Hogy működne a rendszer? Ha útdíjköteles (illetve kockázatos termékek fuvarozása esetén bármilyen) gépjárművel termék fuvarozása történik Magyarországra külföldről, vagy Magyarországról külföldre, illetve bizonyos esetekben Magyarországon belül, EKAER-számot kell igényelni.

Kicsit leegyszerűsítve: bárki, aki terméket szerez be/más céllal hoz be EU-tagállamból, bárki, aki értékesít/kivisz terméket más EU-tagállamba, illetve aki terméket első értékesítőként Magyarországon értékesít, EKAER-szám igénylésre köteles. A gyártó, kereskedő cégek legnagyobb része érintett lehet, de ha nem üzletszerűen, csak eseti jelleggel történik termékbeszerzés az EU-ból vagy termékértékesítés az EU-ba, az is EKAER-szám igénylési kötelezettséggel jár.

De mégis kinek kell a számigényléssel foglalkoznia? A fuvarozónak? Netán az eladónak, vagy a vevőnek? Magyarországra irányuló szállítás esetén a címzett, Magyarországról induló kiszállítás esetén a feladó, Magyarországon belüli szállítás esetén szintén a feladó köteles az igénylésre.

Az igényléshez meg kell adni többek között a termék fuvarozásának kiindulási helyét, a feladó és a címzett adatait, a rakományra vonatkozó részletes adatokat, a fuvareszköz rendszámát, és megannyi más adatot az adóhatóságnak egy erre rendszeresítendő elektronikus felületen. Ezáltal az adóhatóságnak lehetősége lesz nyomon követni a Magyarországra irányuló, Magyarországról külföldre irányuló és egyes esetekben a belföldi fuvarokat is, azaz, hogy honnan hova és mit szállítanak.

Hogy mindez mivel fog járni? Rengeteg többletadminisztrációval. Adott esetben új munkaerő felvételével, ha a meglévő munkaerő nem képes ellátni az újonnan keletkező feladatokat. Adott esetben lassuló üzletmenettel. Több rizikóval, hiszen amennyiben EKAER-szám nélkül szerzünk be vagy értékesítünk terméket, akár a termék értékének 40 százalékát kitevő mulasztási bírságot kaphatunk.

Mit kapunk mindezért cserébe? Tisztább, fehérebb gazdaságot. Tisztességesebb versenyfeltételeket. A kérdés mindig az, megéri-e. A cél mindenesetre fontos, az eszközön még lehetne csiszolni.

A cikk a Napi Gazdaság 2014. december 3-i számában jelent meg.

Amennyiben tetszett Önnek bejegyzésünk, ossza meg ismerőseivel:
Share on LinkedIn0Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on TwitterEmail this to someone

Fűzzön hozzá gondolatokat